Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-169

169. országos Blés 1898. máreitns Í.én, szerdán. 305 egyéb, mint a lustaságnak és indolentiának praemium által való jutalmazása. Akkor ne csodálkozzék a t. minister úr, ha mindenben hozzá folyamodnak, hogy az állam tegyen mindent, ha ilyen vagyonos magánosokat is ilyen módon segélyez. Az ilyen faiskola létesítése nem valami boszorkányság, nem kell hozzá ügyesség, de nagy költség sem kell hozzá, mert száz holdnyi terület befásítására elég egy holdnyi akáezfaiskola. Erre pedig kell köríílbelííl egy métermázsa mag, a mi 10 frt; és 40—50 krnyi napszám, így egy csemete x

/

3 krnál többe nem kerül. Ajánlhatnék egy más módot is, hogy a külföld mintájára az állam vegye meg a területeket, vagy hogy becisültesse ki az illető birsokosokat és azután ültesse be a területeket Azt hiszem, t. ház, hogy a mi viszonyaink közt ez teljesen lehetetlen, mert nálunk a birtokok olyan nagy jelzálogkölesönökkel vannak terhelve, hogy a kopár területek vételárából adósságukat nem lehetne fedezni, s így az állam szavatolna a többi adósságokért. így nem marad más hátra, mint a mit bátor voltam ajánlani, a mit ajánlok újra, és a mit ajánlani megszűnni nem fogok mindaddig, míg nem létesül; ez tudniillik, a kényszerbefásítás elrendelése. Ne tessék az államot mindig úgy tekinteni, mint valami ellenséget, hiszen itt csak a hasznát és nem kárát akarja a birtokosnak, az állam úgy, mint egy jó szülő, a ki néha kénytelen gyermeke saját érdekében a mogyorópálczához folyamodni. (Helyeslés bal felől.) Hiszen nem is ilyen személyes büntetésekről van szó, hanem csak vagyoni felelősséggel tartoznának az illető hanyag tulajdonosok Gr. Bethlen András földinívelésügyi minister : Ez még korai! B. Andreánszky Gábor: Nem korai ez azért, meri ú;y is elég későn jutunk fához. Hiszen tessék azt tekinteni, hogy három évig tart, a míg egy fát nevel az illető, és 10 —15 turnusbi kell ezeket osztani, akkor már a 20-ik századnak második évtizedét érjük el, mikor annak eredményét láthatjuk. Azért még egyszer kérem a t. minister urat, szívlelje meg ezen szóbeli indítványomat, de addig is, a mig e tekintetben intézkednék, a legnagyobb szigorra! járjon el, és inkább lépje túl azt a hatalmat, a melyet neki adunk, mintsem hogy kötelességmulasztást kövessen el. Méltóztassék a jogtalan panaszokat visszautasítani, mert azok meghallgatása nem egyéb, mint a lustaságnak, indolentiának jutalmazása. De a legszigorúbban méltóztassék a kötött birtokok tulajdonosaival eljárni, inert azok tulajdonosai már a birtoklás KKPVH. NAPLÓ. 1892—97. IX. KÜTET. természeténél fogva eaak a legközelebbi jövőnek, vagy a közvetlen jelennek, élnek és az utódok iránti gondoskodást már a birtoklás természeténél fogva nélkülözik. De egyet első sorban kérek: Ne tessék mindezen dolgokat a mezőrendőrségi törvény szakaszaiba eltemetni, mert a mennyiben nekem alkalmam volt olvasni azt a törvényt, az már eoneeptiójánál fogva oly complicált, hogy a mi administritíonk szeri it kivihetetlen dolgokat fog tartalmazni, és ennélfogva azok csak a papiron fognak maradni. Az általános vita alkalmával szóltam a kenderáztatásról. Erről intézkedik az 1840-iki törvény, de 53 év óta nem volt képes a kormány ezt a törvényt életbeléptetni, és ez is a papiron maradt, Erre kérem a minister úr figyelmét. (Az elnöki széket Bokross Elek foglalja el.) Horváth Ádám jegyző Komjáthy Béla ! Komjáthy Béla: T. ház! Magam is erdővel borított területen lakom, a hol nagy uradalmak vaunak, a hol a két szomszéd megyében magának a kincstárnak is nagy erdőterületei vannak, azért azon helyzetben vagyok, hogy csakugyai tapasztalás alapján, ha nem is tudományos szakér*elemmel, de teljes jó indulattal elmondhatok olyanokat, a melyeket az erdőkézelésnél figyelembe veendőknek tartok. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Mielőtt erre kiterjes?,kedném, a mennyiben itt Bernáth Dezső t. képviselőtársam felhozta azt, hogy a kiucstári erdők nem hozzák meg azt a jövedelmet, a melyre számítanunk lehetne, engedje meg a t. ház, hogy, - miután ezzel egy véleményen nem lehetek, — először erre terjeszkedjem ki. Tökéletes igazsága van abban, hogy oly nagy terűleteknek, mint az állami kincstári erdők, ha tisztán a terület nagyságát veszszük alapúi, több jövedelmet kellene hozniok, s akkor a mai jövedelmet kielégítőknek egyáltalán nem mondhatnánk. Nézetem szerint, midőn mi a jövedelmeket akarjuk méltatni, akár kevésnek, akár soknak tekintsük azokat, akkor első sorban az erdőknek értékét kell számításunk alapjává tenni, s akkor kitűnik, hogy több jövedelmet abból már előteremteni nem lehet, és nem is szabad. Az 1891. évi jelentés szerint, — mint méltóztatnak tudni, — van Magyarország és Horvátország területén 2,520.757 kat. hold erdő. Ez nagy terület, de ha tekintetbe veszszük, hogy ezek közt körülbelül 127.000 kat. hold üzemen kivfít álló és véderdő van, és ha különösen te kintetbe veszszük, hogy az erdők közül 926 000 hold bükkel van borítva, a mely pedig, mint tudjuk, kevés jövedelmet hoz; akkor csak kulöS3