Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-168

168. országos ülés 1808. február 88-áu, kedden* a&i lalkozott ezzel a törvényes kamatlábbal, akkor nem ilyen megoldási módokat fog választani. Mert hiszen ha csak a törvényes kamatnak nagysága képezné ezen hitelnek elviselhetőségét, akkor, azt merem mondani, hogy a hitel azon viszonyok közt, a melyek közt az nyuj tátik, nem olyan elviselhetetlen ; hanem épen azért, mert a törvényes kamaton kívtíí írásbeli díjak és más költségek is vannak, ezek teszik elviselhetetlenné ezt a kölcsönt, akár leszállítjuk a kamatot, akár nem. (ügy van! jobb felől.) Nézetem szerint tehát ezen kérdés kapcsolatosan azzal lesz megoldható, midőn az árvapénzek mikénti elhelyezéséről kell gondoskodni, midőn ezen kis intézetek felügyeletére is bizonyos tekintetben ki kell terjeszkedni mellékesen, De ma, mielőtt a sikeres megoldásnak feltételei még megvolnának, mielőtt a megoldási mód iránt tisztában lennénk ; mielőtt e kérdéssel foglalkoztunk volna: ezt a kérdést sikeresen megoldani nem lehet. Különben nem a képviselő úr, hanem én vetettem fel e kérdést azért, mert azt megoldandónak tartom és kívánatosnak vélem megjelölni azt a módot és időt, hogyan és mikor történjék annak megoldása. A második, a mi felhozatott, a személyes hitel. (Halljuk! Halljuk!) A személyes hitel — azt hiszem, — hogy a nagyobb gazdára nézve megoldottnak tekintendő, mert ujabban a nagyobb gazda, ha csakugyan hitelképes, olcsó, elfogadható, sőt merem mondani, hogy minden körtílmények között megfelelő feltételek mellett kielégítheti személyes hitelszükségletének teljes mértékét. Nem így áll azonban a dolog azokra a kisebb birtokosokra nézve, a kik személyes hitelüknél nem az első. nem is a másodrendű, haneni csakis az alsóbb osztályokban működő legalsóbb rendű pénzintézetek, vagy egyáltalában nem is pénzintézetek, hanem magánosok kölesönét kénytelenek terhes és elfogadhatatlan feltételek mellett igénybe venni, Hogy ez egy megoldandó kérdés, hogy e helyzeten a hitelszövetkezetek útján segíteni kell, már a múlt évi költségvetés előterjesztése alkalmával tartott exposémban tüzetesen kifejtettem, és akkor tett Ígéretemhez képest elő is készítettem az erre vonatkozó törvényjavaslatot, melyet a jövő héten fogok egy szaktanáeskozmány elé terjeszteni, úgy, hogy még ezen ülésszak folyamán lesz szerencsém azt a t. háznak benyújtani. (Élénk helyeslés.) De előre is jelzem, t. ház, hogy e törvényjavaslatot illetőleg egy lényeges differentia van köztem és azon képviselő urak közt, kik e kérdést itt felvetették. Ezen lényeges differentia az, hogy ők ezen hitelszövetek életképességének biztosítása s hiteligényeinek kielégítése végett megint az államra kívánnak appellálni, és úgy látszik, azt kívánják, hogy az állam nyújtsa azon segédeszközöket, melyek ezen hitelnyújtásokra szükségesek. Én, t. ház, a mennyiben ezen felfogás fennállana, előre is kijelentem, hogy ezt nem oszthatom. Nézetem szerint lehetnek intézetek most is, melyeknek az állam jelentékeny összegekkel kell, hogy segítségére legyen, ép így a hitelszövetkezeteknek is segélyére fog menni, a mint segélyezett minden hazai pénzintézetet ott, a hol valódi szükséglet mutatkozott. De ezt túlhajtani, és úgyszólván az állami gyámkodást, az állam által való hitel kielégítés feltételeit előírni, téves lenne. (Élénk helyeslés jobb felöl. Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon .* Ezt nem is akarjuk!) Nézetem szerint első sorban a saját tőke gyűjtésére, és a mennyiben ez nem elégséges, — a mint hosszú ideig nem lesz elégséges, sőt a fejlődött viszonyokhoz képest elégséges sohasem lesz, — a felgyülemlett összegek felhasználására s a nagyobb pénzintézetekkel való összeköttetésekre kell a súlyt fektetni. Egyébként nem kívánom a t. házat most a részletekkel fárasztani, mert az előterjesztendő törvényjavaslat tárgyalása alkalmával lesz helyén e kérdést tüzetesen megbírálni; csak arra az itt felhangzott vádra, hogy a kormány sokáig nem tett a hitelszövetkezetek érdekében semmit, kívánom igazolásul, talán helyesebben felvilágosításul megjegyezni, hogy felfogásom szerint igen elhibázott lépés, é* visszás eljárás lett volna, ha a kormány hitelviszonyaink rendezésében tevékenységét a hitelszövetkezetekkel kezdte volna. Sok olyan előny, jótétemény, — hogy mást ne említsek, ott van első sorban az olcsó hitel, másrészt a rendelkezésre álló tőkének elégsége, — nem állott volna elő, ha ezen kezdtük volna. Méltóztassanak csak megfigyelni közviszonyainkat és hitelviszonyainkat, hogy milyenek voltak azok évekkel ezelőtt. Olyan volt akkor pénzügyi helyzetünk, hogy a piaczon felgyülemlett tőkéket maga az állam vette igénybe, s maguk a bankok arra törekedtek, hogy a felgyülemlett tőkét nem a közgazdaság javára kisebb csatornákban hasznosítsák, hanem sokkal előnyösebbnek és lucrativabbnak tartották, hogyha a helyett, hogy százezer tétellel dolgoznának, hasonló biztos feltételek mellett az államnál helyezik el tőkéiket. Az első lépés az volt, hogy ezzel a rendszerrel szakítsunk, általában a pénzpiacz- és hitelviszonyokat nagyjában rendezzük, a haladás feltételeinek mellőzhetlen feltételeit megteremtsük, hogy az állam igénybe ne vegye a felgyülemlő tőkéket, sőt hogy nagy mértékben saját feles tőkéjével, — a rendezett financiális viszonyok tették ezt lehetővé, — váljék segítségére a pénzpiacznak, működjék közre a közgazdasági viszonyok fellendítésére. (Helyeslés.) Ma, t. ház, mikor tál 37*