Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-168

290 1»8. omágos ülés 1898. fefcrnár 38-án, koäden. fölvilágosítanom. Csak az egyes fölvetett kérdédések megvilágosítására, az azokkal szemben elfoglalt álláspontom kifejtésére és a felhozott érvelés helyességének bírálására fogok szorítkozni. (Halljuk! Halljuk!) Először is a mezőgazdasági hitelkérdés vettetett fel, Sajnálatomra, az egész vita folyamán, nem egészéhen, az egészre kiterjedőleg, hanem, nézetem szerint, a mezőgazdasági hitelnek egy, bár igen fontos, de mégis viszonylag csak kis és jelentéktelen része hozatott szóba, tudniillik a hitelszövetkezetek ügye. Én azt hiszem, hogy ha a közszükségleteket bíráljuk meg, sokkal helyesebb egyes ily kiszakított részek helyett az egész mezőgazdasági hitel állását, az előforduló és megoldandó kérdéseket, szóval az egész szükségletet felölelni s ezért bátor vagyok röviden constatálni a következőket. (Halljuk!) Mezőgazdasági hitelünknek két része van: az egyik a jelzáloghitel, a másik a személyi hitel. A jelzáloghitel ügye a nagybirtokosra, helyesebben szólva azon birtokosra vonatkozólag, a ki jelzálog-kötvényekben képes kölcsönt felvenni, azt hiszem, minden tekintetben meg van oldva minálunk és pedig megfelelően. (Ellenmondások a baloldalon. Helyeslés jobb felöl.) Talán nem méltóztattak a praemissát figyelemmel kisérni. Azt mondottam: azon birtorkosra nézve, a ki jelzálogkölcsönben hoszszabb törlesztési kölcsönt képes felvenni, és az alkalmas neki: arra nézve, azt hiszem, a hitelügy teljesen meg van oldva. Két kívánalom merült fel a jelzáloghitel tekintetében.- az egyik a hitel olcsósága, a másik általánosságban az, hogy a nyújtott hitel nem elégséges az adott viszonyok közt, nem annyi, hogy a mezőgazda abból szükségleteit képes volna kielégíteni. A hitel olcsósága tekintetében, azt hiszem, az időközben változott viszonyok oly mértékre szállították le a hitel árát, a mely viszonyaink közt tökéletesen megfelelő. Részint a törvényes intézkedések, részint a jelzálogintézeteknek — nézetem szerint — igen helyes, alapos, az igényeket teljesen figyelembe vevő eljárása idézte elő jelzáloghitelünk olcsóságát. A másik kívánalom tán még jogosultabb volt, hogy tudniillik a nyújtott hitelnek mérve nem elegendő, hogy a birtokos, a ki akár beruházási, akár adósságtörlesztési czélokra jelzáloghitelt kénytelen igénybe venni, nem kap annyit, a mennyivel szükségleteit kielégíthetné, hanem a jelzáloghitelen túl még jelentékeny személyes hitelt is kényszerítve van igénybe venni. Ezt a második szükségletet szintén kielégítik közgazdasági viszonyaink, a mennyiben köztudomású dolog az, hogy az utóbbi időben a földbirtok ára annyira emelkedett, annak értéke a korábbi évekhez viszonyítva annyira emelkedett, hogy ha úgy vonjuk meg a parallellát, hogy a földbirtok értékéhez képest minő jelzáloghitelt kapott ezelőtt 5 —10 évvel és minő hitelt kap ma, azt merem mondani, hogy húsz százalékkal nagyobb az a jelzáloghitel, melyet ma élvezhet. (Közbeszólás a szélső baloldalon: a katasztert veszik alapúi.) Bocsánatot kérek, t. képviselő úr, ha foglalkozott ezzel a kérdéssel, tudni fogja azt, hogy a kataszter csak addig alap, míg más becslési mód igénybe nem vétetik; de ha más becslési mód vétetik igénybe, akkor nem alap a kataszter, és ha a t. képviselő Úr foglalkozott ezzel a kérdéssel, azt is fogja tudni, hogy más becslési mód igen sok alkalommal vétetett igénybe és vétetik ma is igénybe, és hogy itt a legnagyobb haladás az, hogy míg azelőtt olyan drága volt a becslés, hogy a kölcsönnel sokszor arányban nem állott, most a becslésnek sokkal olcsóbb módja mellett állapítják meg a kataszteri jövedelemmel szemben a földbírtok valódi értékét, és épen a jelzáloghitelnek azon részére, mely a nagyobb birtoknak, sőt a kisbirtoknak is azt a részét érinti, a midőn kisbirtoknak hosszabb tartamú törlesztési kölcsönre van szüksége. Ámde van nálunk a jelzáloghitelnek egy másik része, a mely záloglevelekben ki nem elégíthető, mert ezen jelzáloghitel természete olyan, hogy rövid tartamú lévén, 3 —10 év alatt kell a kölcsönt visszafizetni, és ennél nemcsak az eljárás drágasága és bonyodalmassága, hanem azon körülmény is lehetetlenné teszi ezen kisbirtokosra nézve, hogy így fejezzem ki magamat, a jelzáloghitel igénybevételét, mert annak hosszasabb törlesztési tartama nem felel meg igényeinek. A jelzáloghitel ezen része kétségkívül szabályozást igényel nálunk is. A jelzáloghitel ezen része nálunk a vidéki takarékpénztárak kezében van, a melyet sokszor igen nyomasztó és el nem fogadható feltételek mellett nyújtanak. (Igaz! ügy van!) Akkor, t. ház, midőn ezen kérdés fontossága köztudomásúlag el van ismerve; midőn azt megoldandó kérdésnek állítjuk elő, egyúttal azzal is tisztában kell lennünk, hogy mikor és hogyan oldjuk meg azt a kérdést. E kérdést akkor lesz helyén megoldani, midőn a közigazgatás reformja alkalmával az árvapénzek mikénti elhelyezéséről és gyümölcsöztetéséről kell gondoskodni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ezt minél előbb meg kell tenni!) Remete Géza: Le kell szállítani a törvényes kamatlábat! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügy minister: A t képviselő úr, ha fog-