Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-168

288 *». orirfgé* filét imé. litfrwfcr M.án, keíiést. Azonban Reitter János képviselő árnak egy más iránya felszólalására is tartozom még válaszszák (Sálijuk! Halljuk!) O itt bővebben foglalkozott a Rába-szabályozással és a szigetközi területnek ezzel kapcsolatos szabályozá sával és czélszerünek látta a műszaki közegekről általában oly hangon megemlékezni, a melyet én épen jelenleg, a midőn ezen kitűnő műszaki közegek életük és egészségük veszélyeztetésével az árvédekezéssel vannak elfoglalva, nem tartok szerencsésnek, mert ezzel ők a magyar parlamentben általánosságban diff'amáltatnak, (Úgy van! jobb felől.) Nem tudom összhangba hozni azzal a lelkesedéssel, melyet akkor tapasztaltunk, midőn a fizetésének javításának kérdésénél száz forintos fizetés-emeléséről volt szó, ezen eljárást, mely szerint most ezeknek lelkiismeretességével és ügy buzgalmával és képességével szemben ily kételyek támasztattak. Ha a kilátásba helyezett Í00 forintnyi emelést meg is kapnák, ez nem ellensúlyozhatja azt az erkölcsi csorbát, melyet az ily nyilatkozatok maguk után vonhatnának. Ezt tehát nem vehetem máskép, mint egy előzményt, a mely csak arra való, hogy egy czélba vett conelusiora jusson a képviselő úr, és erre, azt hiszem, a t. képviselő úr sem kíván nagyobb súlyt fektetni. Áttérek ennélfogva arra a térre, a melyre a Rába-szabályozás ügyének taglalásával reálépett. Itt ismét azzal állunk szemben, hogy két elhalt minister ténykedésére vonatkozik birálata, a mennyiben a Rába-szabályozás ügye, nem a jelenben leli gyökéréi, hanem az 1882. és 1885. években. Röviden a tényállás a Rábaszabályozásnál abban áll, hogy ott 1882-ben az érdekeltek autonóm úton elkészítették a terveket, és azután az 1885-iki XV. tcz, alapján mondatott ki törvényhozásilag, hogy e tervek alapján a munka az állani közvetítésével lesz foganatosítandó. E szerint tehát, ha e tervek hibásak lennének, ezért nem a kormányt terheli a felelősség. A mi azonban a kivitelt illeti, a képviselő úr a túlkiadásokat hozta fel, s az eredeti 6,600.000 forintos hitelnek indokolatlan túllépésével vádolta a kormányt. Minthogy én ezen egész sok részletet felölelő kérdést itt nem vagyok képes az idő rö vidsége miatt részletesen tárgyalni! csak azokra a dolgokra utalok, melyek azt hiszem, meg fogják győzni a t. képviselő urat, és a t. házat arról, hogy ezen túllépések teljesen indokoltak, és hogy azokkal szemben tárgyilagosan véve az ügyet, nehézségeket támasztani nem lehet. A kisajátításra 666.000 forint volt előirányozva; tényleg pedig 1,328.000 frtba, tehát 662.000 írttal többe került. Ez tény, s ez képezi egyik fő alkatrészét a túlkiadásnak; és hogy ez mennyire elkerőlhetlen volt, felemlítem azt, hogy pl. egy ponton, a hol 19 hold és egynéhány Ölnyi terület a szabályozási voual által elmetszetett a többi résztől, a törvény értelmében foganatosított eljárás szerint a társulat köteleztetett egy 29.000 frtnyi költséggel előállítandó átjárás létesítésére. Nem maradt tehát a társulatnak itt más teendője, mint az, hogy megvásárolja ezen területet. Hasonló eset fordult elő egy másik ponton is, hol csak 13 holdról van szó. A mi a t. képviselő úrnak ama vádját illeti, mely arra vonatkozik, hogy a szabályozásnál egyesek kortesszolgálatért lettek alkalmazva, azt válaszolom, hogy higyje el nekem, hogy alapos meggyőződést szereztem arról, hogy a képviselő úr nincs helyesen informálva, a menynyiben ily eset nem fordult elő. (Helyeslés jobb felől.) Reitter János: Nem is állítottam ezt, c^ak felemlítettem, hogy beszélik, de magam sem hiszem. Gr. Bethlen András földmívelésügyi minister: Akkor örülök, hogy egy véleményen vagyunk. A mi azt illeti, hogy a Hanság-csatorna kiadásai, 670.000 frt, a törvényben? speeificatioból kimaradtak, ez tény; hogy azonban indokolt volt feltételezni azt, hogy a megtakarításokból ez be lesz hozható, azt megint a tények bizonyítják, a mennyiben tényleg olcsóbban lettek kiadva az összmunkálatok, úgy, hogy ezen összeg megtakarítható is volt. Erre nézve tehát síintén eloszlathatom a képviselő úr kételyeit. A mi arra vonatkozik, hogy az a törvény értelmében lett-e elkészítve, vagy nem, ha az egészet részletezem, azt mondhatom, hogy a Rába szabályozása ma már kész, a Rábczáé BőSárkányig, — egyes kisebb pótmunkákat leszámítva, - szintén kész; a Marczalé, egy körülbelül, — számokban beszélve, — 8.000 forintos munkát leszámítva, hasonlóképen kész; a belvízlevezető csatornák, kivéve a jendló-réti csatorna egy részét, szintén kész. Tgy tehát nem maradt egyéb, mint a Hanság-csatorna. Erre nézve pedig fölmerült az az eszme, hogy nem volna-e czélszerű azt olyan méretben kiásatni, hogy azon a Fertő is lecsapolható legyen. Meg vagyok győződve, hogy ez czélszerű és időszerű megoldása volna azon kérdésnek, és épen ezért értekezletre is hívtam az érdekelteket és a kormánybiztos fel is vetette a kérdést. Az érdekeltek ez idő szerint nem óhajtják ennek kivitelét. Én pedig kényszerből boldogítani nem akarom őket, (Helyeslés.) tehát szorítkozom annak kivitelére, a mit a törvény előír. Azonban, — habár jóslatokba sem jó bocsátkozni, — meg vagyok győződve, hogy az érdé-