Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-168
!«*, oriíágos ftles 18»8. fe1)fnir if-án, ke<l<ínti. |gf elfogadását felfüggeszteni, mert a minister úr e házban világos kijelentést tett az iránt, hogy a kérdéssel foglalkozni fog, és a mennyiben technikai akadályok e tekintetben nem fognak mutatkozni, maga részéről az indítvány keresztülvitelére a szükséges intézkedéseket meg fogja tenni. (Helyeslés jobb felől. Zaj bal felől.) Á másik azon határozati javaslat, melyet Szemeié Huba t. képviselő ár terjesztett elő, (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, hogyha földmi velési érdekeinket elő akarjuk mozdítani, annak semmie?etre sem fog hátrányára szolgálni az általa tervezett bizottság létesítése. Részemről ezt annál is inkább mondhatom, mert ezen határozati javaslathoz igen szívesen hozzájárulok, mert hiszen úgyis tudjuk, hogy a minister úr egy mezőgazdasági rendőri törvényjavaslatot akar benyújtani, melynek tárgyalására úgy is tervben volt egy külön ad hoc bizottság létesítése. Nézetem szerint akkor azt mindjárt ezen bizottsághoz lehetne utasítani. (Helyeslés.) Bocsánatot kérve, hogy ennyire igénybe vettem becses türelmöket; végzem szavaimat azon kijelentéssel, hogy tekintettel arra, hogy az elénk terjesztett költségvetés szigorúan meg fele] nemcsak azon követelményeknek, melyek az általános pénzügyi helyzetből folynak, hanem azoknak is, melyeket földmívelési és mezőgazdasági érdekeink állítanak fel, s e tekintetben egy bizonyos szerencsés középutat követ, a pénzügyi bizottság részérő] azt általánosságban elfogadásra ajánlom. (Élén helyeslés jobb felől.) Elnök*. A földmívelési minister úr kíván szólani! Gr. Bethlen András földmívelésügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az általános vita bezáratván, legyen szabad egész röviden egyes dolgokra reflectálnom, s a beadott határozati javaslatokkal szemben elfoglalt álláspontom iránt nyilatkoznom. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt köszönetet mondok mindazért, a mi személyemre vonatkozott, s kiemelem, hogy ennél még jobban őrölök annak, hogy itt pártkülönbség nélkül kifejezték azt, hogy kívánatos Magyarországon egy szélesebb körű, nagyszabású agrárpolitika tízese, és ebben a közvetett tevékenységre is kiterjeszkedni, s a gauláknak minden viszonyait és érdekeit felölelni. (Halljuk! Halljuk!) Erre természetesen nemcsak jóakarat, kell, hanem pénz is. És itt azután fordulok a t. házhoz, s a t. ház ezen oldalához (A baloldalra mutat.) hogy e tekintetben is legyenek szívesek támogatni. Igen természetes dolog ugyanis, hogy a pénzügyminister úr is valahonnan kell, hogy vegye a pénzt. És hogyha, ezen költségvetési vitának jelen stádiumát tekintem, a midőn már hat tárcza költségvetése íet&rgy altatott, én nem tudok egy esetet sem, a hol költség-leszállításokról lett volna szó. Tehát ezen a módon javítani a bilance-ot, hogy tárezámnak több jusson, igen bajos. Adóemelések szintén nem hozattak javaslatba. így tehát a pénzügyuiinister minden esetre azon nehéz helyzetben van, hogyha budgetem dotatioját javítani akarja, oly módokhoz kell, hogy folyamodjék, a melyekre nézve itt már többször hangsúlyoz látott a fiscalis érdek és az adóprés. (Ügy van! a jobboldalon.) Arra kérem tehát a t. házat, hogy midőn ezen, a földmívelési tárezával szemben a jóakaratot méltóztatik fentartani, egyszersmind kíméletet is méltóztassék tanúsítani akkor, midőn az állam jövedelmeinek fokozásáról van szó. Ezt csak átalánosságban voltam szerenesés elmondani, s most legyen szabad, mivel az öszszes itteni felszólalásokra az idő rövidsége tekintetéből nem terjeszkedhetem ki, constatálnoni, hogy a ház minden oldaláról igen becses eszmékkel, igen czélszerfí útmutatásokkal találkoztam, és valamint eddig el nem zárkóztam ilyenek előtt, sőt a kísérletezésbe is belementem, mondhatom, ezentúl is meg fogom ezt tenni. (Élénk helyeslés.) Ilyenekü! ismerhetem el Miklós Ödön t. barátomnak a gabnakereskedésre vonatkozó igen életrevaló fejtegetéseit; Kun Miklós t. képviselő úrnak a kender- és lentermelésre vonatkozó észrevételét. A mennyire lehetséges, e felszólalás alapján mindenesetre tanulmányokat fogok tenni, hogy épen Komárom vármegye területén ezen czél lehetőleg eléressék. Ernuszt Kelemen t. barátom a Mura-szabályozásra hivta fel figyelmemet. Ezen mindenesätre szabályozandó határfolyónak érdekében már eddig is történtek kisebb mérvű" munkálatok, tervezgetések és ez fel van véve azon folyók sorozatába, a melyek tekintetében állami munkák lesznek teljesítendők. Egy bizonyos sorrendet azonban mindenesetre szükséges lesz fen tartani, és nem mentségül, de indokolásul legyen szabad felhoznom azt, hogy most az Oltón, Morván és a Vágón történnek oly mérvtí 'elvételek, a melyek az állam műszaki közegeit teljes mérvben igénybe veszik, és csak ezen munkálatok befejezése után kerül majd a sor a Murára. Reitter János t. képviselőtársam felemlítette a tanügy fejlesztésének szükségét. Teljesen egyetértek vele még abban is, — de ebben különösen — hogy feltétlenül szükséges lesz a tanügynek a betetőzése egy legfelsőbb tanintézettel. Ezzel foglalkozom is; hogy vájjon mely ponton és mely programmal lesz ez a legczélszerűbben megvalósítandó, az még vitás kérdés, de hogy ilyenre szükség van, az már nem e
