Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-168

Í«S. orsEftgos Blés 18S>§. fcfernAr áS-in, keádeii. S81 biztosítva Vaü, ezen alapon lehetséges felvirágzása szellemi és anyagi érdekeinknek. Ezen czél elérésében azonban igen sok aka- j dálylyal, és ellentéttel találkozunk. T. i. a harmónia csak akkor volna meg, ha a különböző osztályok egyike sem törekednék túlsúlyra. De mit látunk? Ellentétet minden lépten-nyomon. Először a közgazdasági téren a védvám és a szabad kereskedelem küzd egymással. Mert azok, a kik a védvámhoz szítanak, egy bizonyos osztályhoz, a termelőkhöz tartoznak. Lehet azután az a védvám agrár jellegű, lehet iparos jellegű, lehet mind a kettő, de a védvám mindig bizonyos osztályt védelmez, holott a szabad kereskedelem azt mondja, hogy szabadság legyen minden tekintetben, és ki lévén téve a nemzetközi versenynek, a védvám sem használ semmit, mert mint látjuk, a khinai falak theoriája annak következménye, minek folytán látjuk, hogy jelenleg a középúton vagyunk, t. i. a kereskedelmi szerződések theo riája mellett, mely contemplálni igyekezik, ott, a hol lehet, a védvám mellett még a szabad kereskedelmet is. A második akadály az állami ezélok harmóniája tekintetében az egyház és szabad oktatás közti ellentét. Ez is sok tekintetben akadályozza az állami ezélok harmóniájának fejlesztését. A harmadik a socialismus és capitalismus közti ellentét, a negyedik a nemzetiségek közt még nem igen létező egyensúly és harmónia, mely szintén a forgalmat bénítja, mely szintén sok szellemi és anyagi törekvésnek eltérő, nem összhangzó irányok fejlesztésére fordított erőt foglal le. Azonkívül, a mi különösen behat az államra, az a nemzetközi verseny, és azért nehéz valamely ág fejlesztéséről beszélni, a mikor szem előtt kell tartanunk azt, hogy mennyi mindenfélétől függ az államnak sorsa. Ha az állam biztossága függ a hadjárat esélyeitől, akkor a kultúrája függ a közgazdasági világverseny fluctuatiojától, és így igen sok függ attól, hogy a nemzetközi forgalom viszonya mennyire kedvező hazánkra nézve. Kívánatosnak látszik, hogy mentől inkább nemzetközi legyen forgalmunk, tehát minden tekintetben, úgy a vételnél, mint az eladásnál nemzetközi piaczot igyekezzünk találni Németországban, a Svájczbau, nyugat és különösen kelet felé mind nagyobb mérvben. Ez ugyan a kezeket az ipar és kereskedelem felé tereli nagy részben, és elvonja a mezőgazgaságtól, de ezáltal a mezőgazdaság jövedelmezőbbé válik, mert minél kevesebb ember foglalkozik valamely ággal, annál inkább jövedelmező az. Ezek után áttérek magára a tárgyra, t. i., hogy a földmívelés tekintetében a földmívelés KÉPVB.NAPLÓ 1892 — 97. IX. KÖTET. ápolására mit szándékozom indítványozni. A legtöbb momentumot már elmondották, én csak bátor vagyok rendszerbe összefoglalni, azonkívül némely új indítványnyal kibővíteni. A legelső volna, nézetem szerint, az önsegély elvének népszerűsítése, a népességnek lehetőleg takarékosságra szoktatása, minden társadalmi tényező közreműködésével és különösen a mint hangoztatták, a biztosítási ügynek kiterjesztésével. Második a közművelődés ápolása, mert Amerikában Washington utolsó szava volt, hogy neveljétek a népet. Harmadszor szövetkezetek létesítése. Negyedszer a tudomány és népies irodalom nóp-szerűsítése. Ötödször a házi ipar minden áron fejlesztendő. Hatodszor a közegészségügy a legnagyobb gonddal ápolandó. Azután a kulturmérnökség segélyével lehetőleg a kultúrát terjeszteni és e részben, különösen Horvátországban még minden, teendő, ott alig vagyunk a kezdet kezdetén; vicinális vasutak, jelzálogbankok is létesítendők. De mindez, nézetem szerint, még nem elég, ha egy valami nem történik, a mi az egész hazára nézve rendkívül fontos. (Halljuk! Halljuk !) Franeziaországbait, Angliában évenkint kereskedelmi és ipari eongressusokat tartanak. Nálunk vannak kereskedelmi kamarák, de mindegyik külön-külön áll, nem jönnek össze és így nincs alkalom, hogv eszméik találkozzanak, a orinisterium pedig az egyes kamaráknak elkülönített jelentései nyomán intézkedik. A mi nézetem szerint szükséges, az egy közgazdasági évi congressus, a hol összejönnek az ország szakemberei és tényleg javaslatokat tesznek. Ez teszi Angliát nagygyá, mert ott a sznkközönség vezeti és formulázza a véleményeket, és annak nyomán képződik a közvélemény, foglalkozik vele a sajtó és nyújtanak alapot a működésre a. kereskedelmi kamaráknak és az államnak. Egyáltalán, azt hiszem, hogy a földmívelés és minden egyéb kulturális tényező felvirágzása akkor várható, ha minden ember megteszi a kötelességét, ha minden magyar ember hazafi és megteszi a magáét, művelt, takarékos emberré válik, ha minden előítélet elenyészik, és az állam is, a kormány is megteszi kötelességét. Csodákat várni nem lehet, de minél nagyobb érdeklődéssel, ép erélylyei fogunk a munkához, annál nagyobb sikert érünk el, és azt hiszem, e tekintetben valamennyi párt egyetért Magyarországon. Még csak azt kívánom, hogy a kor mány a horvát-szlavón érdekeket is istápolja és vegye napirendre. E tekintetben a legnagyobb figyelemmel fogom kísérni a kormány működését, nem személyes hiúságból, hanem