Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-168

S74 ÍÖ8. országos ülés 189»- február 28-án, keááeJi* nein legyen vezetőjük kis gazdaságuk fejlesztése ós gyarapodásában is. A külföldön a Rajna vidékén számos oly helyet találunk, hol apró kis gazdaságokon, melyek néhol nem nagyobbak, mint nálunk egyes kisgazdák belsőségei, oly fejlődést találunk, hogy ott azok e kis helyen nemcsak családjukat tudják fentartani szorgalmuk s iparkodásuk által, de kis tőkére is szert tesznek. Ezek fejlődésére, igaz, hogy a helyi viszonyok, az egyének kiváló szorgalma és takarékossága is befolyással bírt, de legtöbbet segítettek azon intézmények, a melyek kizárólag a kisbirtokosok védelmére és fentartására lettek alkotva. Nálunk ily intézményekre gondolni sem akarnak. De tény az, hogy a mi kisgazdáink gazdaságuk vitelében oly hátra vannak, gazdaságuk felszerelése hiányos, néhol valóságos nyomorúságos, gazdasági állataik elhanyagoltak, családi házaik egészségtelenek, s mindez azért, mert magukra hagyva, érdekeikkel eddig nem törődött senki. De ha most e kis testületekben annak választmánya be tudja szerezni olcsón a szükséges hitelt arra, hogy azt a régóta hiányzó tehenet, vagy lovat megvehesse; ha e választmánynak joga lesz arra, hogy ellenőrizze e tagjainak gazdálkodását, hogy ellenőrizze, hogy a nyert kölcsöne gazdaságába befektettessék, hogy földjei kellő és szakszerűen munkáltassanak, akkor az ily czélra adott kölcsön nincs veszélyeztetve, azt lassankint letörlesztve, gyarapodhatik. (Helyeslés bal felől.) Eddig e kisebb gazdák mezőgazdasági gépek használatából úgyszólván ki voltak zárva, mert azokat be nem szerezhették, de ha e kis testület tagjai ilyent közösen beszereznek, annak az árát könnyen törleszthetik, földjeik jobb mívelése által annak árát rövid idő alatt könnyen beszerezhetik, hisz tudok esetet, hogy egy-két község ily élelmes gazdái összeállva, ily gépeket szereztek, s annak árát alig egy néhány év alatt magából a gép keresményéből törleszteni tudták. (Helyeslés bal felöl.) De e szövetkezetek mezőgazdasági osztályának már igen fontos szerepe jut az előbb vázolt járási, vagy megyei központoknak. Mindenütt megalakíthatok a közraktári szövetkezetek, ezek ügyeit vezeti ugyanezen központi pénzintézet, mely esetben a kisebb gazdáknak nem kell többé könyörögnie a hetivásá ron, hogy legyen gabnavásár, nem fogják Őket megkopp asz tani e vidéki szenzálok, gabnáját beszállítja a raktárba, az áralakulások conjuncturáit kivárhatja, termésére előleget kaphat, s terméseért jóval magasabb árt kaphat, mint jelenleg, s ezzel egyszersmind ez által a fogyasztó közönség is közvetlen összeköttetésbe jut a kisgazdával, s a közraktárak intézménye nem cstt pán a nagykereskedők privilégiuma lesz, mint volt eddig, hanem annak közvetlen áldásaiban részesül a kisgazda is, főleg ez intézetek fővárosi, központi vezetősége e téren is egy fontos, nemzetgazdászati missiót teljesíthet, kezében az ország összes raktárszövetkezeteinek gabnáival közvetlen összeköttetésbe lépve a külfölddel, megakadályozhatja a gabnaárak mesterséges elnyomását, azon ringek képződését, a]melyek egészségtelen speculatiójukkal nemcsak az országnak tettek óriási károkat, de egyes nagyobb birtokosokat, mintha csak ezek vagyonára speculáltak volua, majdnem egész birtokoktól fosztották meg. (Igaz! Úgy van!) De nem foglalkozom tovább e részletekkel, melyekkel nem akartam mást bebizonyítani, mint azon chinai falat, — mely gazdáinkat oly régen elzárja mindentől, s végső pusztulásra juttatta, — nem csak áttörni, de lerombolni lehet, s erre én ezen általam rajzolt tervezetet, ha a gyakorlatban megvalósíttatik, elégségesnek és czélravezetőnek vélem. Azonban ennek életbeléptetése s gyakorlati alkalmazhatósága előtt két kérdést kell tisztába hoznunk. Először, hogy a mi kisgazdáink ily szövetkezését társadalmi téren vigyük-e keresztül, vagy pedig törvényhozás utján sorozzuk őket ily társulatokba? Másodszor, ha már e szervezet gyakorlatilag keresztülvihető, minő intézmények volnának szükségesek, melyek ennek életbeléptetését és fentartását biztosítják, a nélkül, hogy akár az állam anyagi segélye igénybe vétessék, akár e kisgazdák ez áltai bármily csekély teherrel is sújtassanak. Lehetőleg röviden megtelelek mind a két kérdésre. (Halljuk! Hall juh!) A mi az elsőt illeti, a gyakorlat e kérdést eldöntötte. A mi népünk indolentiája, s talán ez részben jogosult is, oly nagy, hogy társadalmi úton e kérdés sikeres megoldásáról szó sem lehet. ( Ügy van ! hal felöl.) Megkisérlé ezt egyik e téren fáradhatlan képviselőtársam, gr. Károlyi Sándor úr, ki a pestmegyei hitelszövetkezet életbeléptetésében, íniutáti ennek korábbi fejlesztésében oly rendkívüli fáradtságot tanúsított, de a kinek ezen indolentia elleni küzdelme mellett bámulatos azon siker is, a melyet eddig elért. Ezea kivtíl volt egy veszedelmes concurrense, a vidéki nép kizsákmányolására és kifosztogatására alakúit, s ma is javában dolgozó sokféle czímü hitelszövetkezetekben, kik mint a sáskasereg lepik el az egyes vidékeket, s azután ha azt kifosztották, keresnek új tervet, a hol még őket nem ismerik. Ezért én ma már vitán kivül állónak