Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-168

198. ftrgxAgflR fiién 18WS. február tt-in, kedden. 275 látom e kérdést, s ha ass iparosokat sorozhattuk az ipartársúlatba, nem látom át, hogy földmíveseink s kisgazdáink, kik egy bizonyos meghatározandó s kisbirtok fogalmának meo-felelő birtokkal rendelkeznek, miért ne lennének csoportosíthatók ily földmíves társulatokba és testületekbe akkor, a midőn ezért az állam nem kér semmit tőlük, a midőn ez nem jár semmi újabb megterheltetésse], s ez csakis saját javuk és érdekük előmozdítására történik. (Úgy van! bal felöl.) Sokkal fontosabb a másik kérdés, hogy a szervezet életbeléptetése és fentartása miként történjék, ha sem az egyesek, sem az állam ahhoz hozzá nem járulnak? (Halljuk! Halljuk!) Válaszom egyszerű, hogy a szervezet kifizeti magát, még marad is, csak egy kis privilégiumot kérek számára a törvényhozástól. Az államtól legfeljebb talán az életbeléptetésnél kellene kölcsön gyanánt némi előleg, az első évtizedre némi kedvezmény, a melyet az állam — tekintve, hogy ez nem nyerészkedési vállalat — s a többit, a mit a kisgazdák érdekében kérni lehet, 2 törvényhozás adhatja meg. A t. miuister úr már kijelentette, hogy a kötelező gazdasági állatbiztosítást befogja hozni. Én ezen Ígéretéhez még egyet csatolnék e kis gazdák részére : a kötelező tűz- és elemi csapás elleni biztosítás behozatalát. (Helyeslés a baloldalon.) Azonban sem egyiket, sem másikat semmiféle biztosító intézet kezére nem bízva, ezt kizárólag az otszágos szövetkezet keretében vélem eszközölhetőnek úgy, hogy a mi ezen ügyletből tiszta nyereség marad, az nyereség marad, az szálíjon vissza azok részére, a kik azt összerakták. Százezrekre megy azon összeg, a mi évenkint, a mi kis gazdáink biztosítási díjaiból e biztosító részvénytársuíatok_osztalékát növeli. E százezreket követelem vissza a kis gazdák részére a nyereségből. A közraktári szövetkezetnek, a kölcsönök közvetítéséből eredő legcsekélvebb százalékából nemcsak ez intézmény fentartása fizethető ki, de megvagyok győződve, hogy lesz még felesleg is, a melyet az egyes megyék s vidékek szerint földmíves iskolák s egyéb agráréul turalis érdekének előmozdítását czélzó intézmények alapithatók lesznek. Tekintettel pedig azon fontos közérdekre, a melyet ez intézmény képvisel, s ezen, egész gazdasági életünk fejlődésének új irányt adó reformra, ezen intézmény administratiojának végső szálait a mindenkori földmívelési minister kezében összpontosítani óhajtanám, hogy semmiféle irányban ez intézmény a kizárólag az osztalékokra dolgozó igazgatóságok kezébe soha ne kerülhessen s az állandóan és kizárólag a magyar kis gazdák s a magyar földműves osztály anyagi és szellemi fejlődését tartsa szem előtt. Azonban mindez még így is a gyakorlatban csak üres eszme marad, ha a törvényhozás nem gondoskodnék oly biztosítékról, a melyek a kis gazdákat a reájuk nézve oly káros hitelügyletektől meg nem óvják, (Úgy van! a baloldalon.) s erre nézve feltétlenül szükséges annak kimondása, hogy a kis gazdák, a kik törvény szerint e szervezet tagjai, szenvedő váltóképességgel nem bírnak, semmiféle kereskedelmi, vagy tőzsdebíróság illetékessége alá tartozó ügyletet jogérvényesen nem köthetnek (Helyeslés a baloldalon.) és semmiféle szövetkezet tagjai nem lehetnek. íme, t. ház, e néhány vázlattal, minden elméleti fejtegetések és statisztikai adatok nélkííl magából az életből merített adatokkal akartam azt bebizonyítani, hogy azon kinai falat, mely a mi kis gazdáinkat körül véve a végpusztulás örvényébe juttatja, át lehet törni, e haldokló polgárságot új életre kelteni, s megmenteni lehet e hazának, csak gyors tettekre van szükség. Gazdáink 94 százaléka várja e segélyt; várja a mentő jobbot. (Úgy van! bal felől.) Emelje fel a t. minister úr az elbukott polgárság lobogóját, kezdje itt ily irányban a valódi földmívelési politika inaugurálását, kezdje meg e téren azzal, hogy nyújtsa be a minister úr még az ülésszak folyamán a mi kisbirtokosaink hitel- és gazdasági szövetkezetének országos alapon való szervezete tárgyában a szükséges törvényjavaslatot. (Helyeslés bal felöl.) Hi«z csak most tárgyaltuk le a tisztviselők fizetésének javítását czélzó törvényjavaslatot, gondoskodjunk önmagunkról is, gondoskodjunk az utolsó órában azoknak a szegény kisgazdáknak megmentéséről, kik nem kérvényeznek, nem gyűléseznek, kiktől eddig csak áldozatokat kértek, de a kikkel nem törődnek, s a kik ma nem is helyzetök javítását, de életük, kis vagyonuk megmentését kérik, csak annyiért könyörögnek, hogy itt e hazában, a, melynek rögjein nevelődtek, megmaradhassanak és megélhessenek (Úgyvan! bal felöl.) A míg azonban a minister úr, kinek politikájában ennél kellene kiindulni, ez irányban a szükséges lépéseket meg nem teszi, addig nekünk valódi földmíves politikánk nincsen, és nem is lesz, ezért bár a földmívelési minister úr személye iránt igen nagy bizalommal és tisztelettel viseltetem, de mivel nálunk az agrar-politika csak akkor kezdődik, midőn az általam most vázolt kérdések a"megoldás stádiumába jutnak, s miután e téren eddig nem történt semmi lépés: a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés bal felöl) Egyidejűleg pedig, mivel e téren eddig tanúsított mulasztásnak véget kell vetnünk, ezért u*