Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-168

198. ftrgxAgflR fiién 18WS. február tt-in, kedden. 275 látom e kérdést, s ha ass iparosokat sorozhattuk az ipartársúlatba, nem látom át, hogy földmíve­seink s kisgazdáink, kik egy bizonyos meghatá­rozandó s kisbirtok fogalmának meo-felelő bir­tokkal rendelkeznek, miért ne lennének csopor­tosíthatók ily földmíves társulatokba és testüle­tekbe akkor, a midőn ezért az állam nem kér semmit tőlük, a midőn ez nem jár semmi újabb megterheltetésse], s ez csakis saját javuk és érdekük előmozdítására történik. (Úgy van! bal felöl.) Sokkal fontosabb a másik kérdés, hogy a szervezet életbeléptetése és fentartása miként történjék, ha sem az egyesek, sem az állam ahhoz hozzá nem járulnak? (Halljuk! Halljuk!) Válaszom egyszerű, hogy a szervezet ki­fizeti magát, még marad is, csak egy kis privi­légiumot kérek számára a törvényhozástól. Az államtól legfeljebb talán az életbeléptetésnél kel­lene kölcsön gyanánt némi előleg, az első év­tizedre némi kedvezmény, a melyet az állam — tekintve, hogy ez nem nyerészkedési vállalat — s a többit, a mit a kisgazdák érdekében kérni lehet, 2 törvényhozás adhatja meg. A t. miuister úr már kijelentette, hogy a kötelező gazdasági állatbiztosítást befogja hozni. Én ezen Ígéretéhez még egyet csatolnék e kis gazdák részére : a kötelező tűz- és elemi csapás elleni biztosítás behozatalát. (Helyeslés a bal­oldalon.) Azonban sem egyiket, sem másikat semmi­féle biztosító intézet kezére nem bízva, ezt ki­zárólag az otszágos szövetkezet keretében vélem eszközölhetőnek úgy, hogy a mi ezen ügyletből tiszta nyereség marad, az nyereség marad, az szálíjon vissza azok részére, a kik azt össze­rakták. Százezrekre megy azon összeg, a mi éven­kint, a mi kis gazdáink biztosítási díjaiból e biztosító részvénytársuíatok_osztalékát növeli. E százezreket követelem vissza a kis gazdák ré­szére a nyereségből. A közraktári szövetkezetnek, a kölcsönök közvetítéséből eredő legcsekélvebb százalékából nemcsak ez intézmény fentartása fizethető ki, de megvagyok győződve, hogy lesz még felesleg is, a melyet az egyes megyék s vidékek szerint földmíves iskolák s egyéb agrár­éul turalis érdekének előmozdítását czélzó intéz­mények alapithatók lesznek. Tekintettel pedig azon fontos közérdekre, a melyet ez intézmény képvisel, s ezen, egész gazdasági életünk fejlődésének új irányt adó reformra, ezen intézmény administratiojának végső szálait a mindenkori földmívelési minister kezében összpontosítani óhajtanám, hogy semmi­féle irányban ez intézmény a kizárólag az osz­talékokra dolgozó igazgatóságok kezébe soha ne kerülhessen s az állandóan és kizárólag a ma­gyar kis gazdák s a magyar földműves osztály anyagi és szellemi fejlődését tartsa szem előtt. Azonban mindez még így is a gyakorlatban csak üres eszme marad, ha a törvényhozás nem gondoskodnék oly biztosítékról, a melyek a kis gazdákat a reájuk nézve oly káros hitelügyle­tektől meg nem óvják, (Úgy van! a baloldalon.) s erre nézve feltétlenül szükséges annak kimon­dása, hogy a kis gazdák, a kik törvény szerint e szervezet tagjai, szenvedő váltóképességgel nem bírnak, semmiféle kereskedelmi, vagy tőzsde­bíróság illetékessége alá tartozó ügyletet jogér­vényesen nem köthetnek (Helyeslés a baloldalon.) és semmiféle szövetkezet tagjai nem lehetnek. íme, t. ház, e néhány vázlattal, minden el­méleti fejtegetések és statisztikai adatok nélkííl magából az életből merített adatokkal akartam azt bebizonyítani, hogy azon kinai falat, mely a mi kis gazdáinkat körül véve a végpusztulás örvényébe juttatja, át lehet törni, e haldokló polgárságot új életre kelteni, s megmenteni le­het e hazának, csak gyors tettekre van szükség. Gazdáink 94 százaléka várja e segélyt; várja a mentő jobbot. (Úgy van! bal felől.) Emelje fel a t. minister úr az elbukott pol­gárság lobogóját, kezdje itt ily irányban a valódi földmívelési politika inaugurálását, kezdje meg e téren azzal, hogy nyújtsa be a minister úr még az ülésszak folyamán a mi kisbirtokosaink hitel- és gazdasági szövetkezetének országos alapon való szervezete tárgyában a szükséges törvényjavaslatot. (Helyeslés bal felöl.) Hi«z csak most tárgyaltuk le a tisztviselők fizetésének javítását czélzó törvényjavaslatot, gondoskodjunk önmagunkról is, gondoskodjunk az utolsó órában azoknak a szegény kisgazdáknak megmentéséről, kik nem kérvényeznek, nem gyű­léseznek, kiktől eddig csak áldozatokat kértek, de a kikkel nem törődnek, s a kik ma nem is helyzetök javítását, de életük, kis vagyonuk meg­mentését kérik, csak annyiért könyörögnek, hogy itt e hazában, a, melynek rögjein nevelődtek, megmaradhassanak és megélhessenek (Úgyvan! bal felöl.) A míg azonban a minister úr, kinek poli­tikájában ennél kellene kiindulni, ez irányban a szükséges lépéseket meg nem teszi, addig nekünk valódi földmíves politikánk nincsen, és nem is lesz, ezért bár a földmívelési minister úr sze­mélye iránt igen nagy bizalommal és tisztelettel viseltetem, de mivel nálunk az agrar-politika csak akkor kezdődik, midőn az általam most vázolt kérdések a"megoldás stádiumába jutnak, s miután e téren eddig nem történt semmi lépés: a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés bal felöl) Egyidejűleg pedig, mivel e téren eddig tanúsított mulasztásnak véget kell vetnünk, ezért u*

Next

/
Oldalképek
Tartalom