Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-167

Iggg 167. ersaáfos Ölés 1893. február ÍT-éis, hétfőn. Ott v;m a tűz- ég jégbiztosítás. Ezekkel is kell az államnak törődnie, mert ezek nem maradhatnak továbbra is ilyen állapotban. Óhajtottam volna ennélfogva, hogy a t. minister úr erről is megemlékezzék. Ott van a vízszabályozás kérdése. Hiszen most is mindenfelé áradásoknak vagyunk kitéve, s mindig az Isten kezétől és kegyétől várjuk, hogy mi fog történi. Igaz, hogy a budgetben vannak összegek felvéve folyamszabályozásokra, de csak némely folyókra, pedig vannak még számos folyói az országnak, a melyek az ország érdekében szabályozást követelnek. Méltóztassék megengedni, hogy itt én is egy kicsit haza beszélve, megemlékezzem megyémről és a Muráról, ezen országos határfolyóról, a mely Vas- és Zalamegyét Stájerországtól elválasztja. Ezen folyó nincs felvéve azok közé, melyek az állam által szabályoztatuak. A Mura, t. ház, határfolyó, és mint ilyen, országo sfigyeimet érdemel. Hatása Magyarország territóriumának a rovására romholó. A szomszédos stájerek országosan védekeznek az ár ellen, még pedig úgy, hogy a mi nyakunkba eresztik a vizet, a mivel nekünk temérdek kárt okoznak. Azon vidék birtokosai, a kik a steierek országos védekezésének tanai, a legnagyobb meglepetéssel és elkeseredéssel látják azt a bánásmódot, a melyben a mi kormányunk részesíti őket. A mikor országos segélyért folyamodtak: elutasították őket. a mikor az adó elengedését kérték: kérésüket nem vették figyelembe, és a mikor azért kérelmeztek, hogy azon terület, a melyet minden évben egyszer, sőt. némelykor többször is elönt az ár, a mikor a hátramaradt kőtörmelék a szorgalmuk minden gyümölcsét tönkre teszi, vétessék be az árvíz territóriumába: szintén elutasították őket. Hogy ilyen körülmények között milyen szánakozással néznek rájuk a szomszéd stájer birtokosok, azt elképzelhetjük. Hogy pedig azok minő lelkiismeretességgel viszik a partvédelmet: erre nézve legyen szabad röviden megemlékeznem egy dologról, a mely a szomszéd Ausztria országgyűlésén történt, habár ez nem egészen tartozik e tárcza keretébe, de mégis mutatja, mily figyelemmel vannak odaát a magyar állam jogai iránt. Folyó évi február 15 én Kraus lovag képviselő és társai a következő interpelíatiot intézték az osztrák kormányhoz (olvassa): Ez év kezdete óta a Stájerország Magyarországgal határos kerületeinek lakóit, gazdaságilag különben is súlyos helyzetükben egy magyar határszéli megye vexatorius szabályrendelete sújtja és zavarja meg nyugalmukban. Ez év január elseje óta ugyanis Vasvármegye a megyei utak nagy részére, a magyar kereskedelmi minister jóváhagyásával, a Magyarországba be- és kifelé való közlekedő jármüvekre rendkivííl magas kövezet- és hídvámot vetett ki. Ez a rendszabály már magában véve ís törvénytelen, ezeufelííl a magyar határszéli községek a határszéli hidak jókarban való tartására vonatkozó kötelezettségüknek eleget nem tesznek, mi által a stájer parasztok gazdaságilag különben is nyomasztó viszonyaik közepette annyira tarthatatlan helyzetbe jutottak, hogy kénytelenek lesznek kivándorolni. A stájer földmíveiők körében nagy nyugtalanság uralkodik és a kormány gyors és erélyes közbelépésére sürgős szükség van. Interpellálok azt kérdik ennélfogva az osztrák kormánytól: Van e tudomása a kormánynak a Stájerország és Magyarország határszéli forgalmában Vasvármegye által január elseje óta behozott és a stájer határszéli területeket sújtó rendszabályokról? Szándékában van e a kormánynak valamit arra nézve tenni, hogy StájV ország Magyarországgal határos kerületeinek lakói gazdasági tönkrejutását megakadályozza és hajlandó-e a magyar kormánynyal azonnal tárgyalásokba bocsátkozni, és a mennyiben e tárgyalásoknak kellő eredménye nem volna, más irányú rendszabályokhoz nyúlni ?« Minthogy az itt felhozott súlyos vád szülőmegyémet illeti, s minthogy nem akartam azt interpellatio alakjában szóba hozni, kötelességemnek tartom beigazolni, hogy Vasmegye eljárása tökéletesen megfelel az 1890. I. törvényczikknek, mely szerint a megye a közútakról bármiként rendelkezhetik. Ezt csak megyegyűlésnek kell elhatároznia, s ez a gyűlés 1891. évi május 4-én meg is tartatott, melyből a beadvány a törvény minden szavának megfelelően a kereskedelmi minister úrhoz fel is terjesztetett. Kezemben van továbbá a kereskedelmi minister Úrnak Budapesten július 12 én kelt, és a törvénynek szintén minden tekintetben megfelelő határozata. Továbbá itt van az az irat is, melyet ily ügyekben nyilvánosan ki kell függeszteni arra nézve, ki hogyan vámmentes. Szóval ez ügy oly rendesen, oly törvényszerííleg van elintézve, a magyar állam jogainak fentartásával, hogy ebben csak a legnagyobb rosszakarat találhat gáncsolni valót. (Élénk helyeslés hal felől.) Különben is mi csak azt teszszük, a mit szomszédaink éveken át tettek velünk szemben. Ott 4—5 ponton is voltak hidvámok még magasabb vámtételekkel. Meg vagyok győződve, hogy a kereskedelmi minister úr ez ügyben kellően meg fog felelni az osztrák kormánynak annál is inkább, mert államtitkára sokáig igen t. és érdemes alispánja lévén Vasmegyének,