Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-167

Í67. omftgos Illés 189Ü. február -if é.., hétfőit 263 kellően informálva vati e kérdésben és a minister úraak legjobb és legpractikusabb felvilágosításokkal fog szolgálni. Ajánlom tehát ezt becses figyelmébe. Most reá térek arra, hogy az igen t. minister úr miért mozog csak ebben a keretben, miért mondja ő mindig, hogy nincs pénz? És itt nem értem Smialovszky r. képviselőtársamat, a ki azt mondja, hogy az eszközöket ezen Ötven milliós politika megvalósítására a ház nyújtsa. Véglegesen a ház fogja azokat nyújtani, de én mindig azt gondoltam, hogy egy kormánynak az a hivatása, hogy ő adja meg az irányt, melyben az ország politikáját vezetni kell. (Helyeslés a baloldalon) O lépjen a ház elé javaslataivá], saház bírálja meg. Én meg vagyok győződve, hogy akkor a ház minden helyes, méltányos, jogos és kivihető kívánságunk meg fog felelni. Ez a pénzkérdés mintegy vörös fonál vonal keresztül az egész kérdésen. Miután az igen t. minister úr nem felelt arra, a mit gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársunk felhozott a zsidóbevándorlást illetőleg — talán azt mondja, hogy ez a belügyminister dolga — engedje meg, hogy a zsidókérdéssel foglalkozzam. Hivatkozom erre annál inkább, mert a t. minister úr tegnapi felszólalása tele van jóakarattal és Ígéretekkel. (Halljuk! Halljuk !) Mózes volt az, ki a kiválasztott zsidó népet az ígéret földjéig vezette. Azoknak azonban nem pénzhiányuk, hanem szárazságuk és vízhiányuk volt, mint minálunk ezen kérdésben a pénzhiány az, a mely megakadályozza, hogy agrárpolitikánk czélszerfíen oldassék meg. Mózes megoldotta ezt a kérdést, midőn varázsvesszővel a sziklából vizett ütött ki. Varázsvesszeje megvolna a minisíer árnak is, (Derültség bal felől.) mert láthatja, hogy ebben a kérdésben háta mögött áll az egész nemzet, csak akarnia kell, és ha ahhoz a sziklához fordul, mely ez eset ben az igen t. pénzügyminister úr, (Élénk de-,, rültség.) győzze meg a mezei gazdaság legprimitívebb, legismertebb tételeiről, hogy a ki tehe net fejni akar, az adjon neki enni, ki juhot akar nyírni, az adjon neki enni, ki gazdaságot hasznosan akar kezelni, az adja meg a gazda ságnak a hozzávalóját, és akkor ily cap icitatiók útján talán sikerülni fog az igen t. pénzügymini^ter urat capacitálni, merc ezek befektetési tőkék leendenek, melyek az állam agyonba száz szór is vissza fognak térülni. (Helyeslés bal felöl.) A t. pénzügyminister úr, m;gengedem, lelkiismeretes, de még sem olyan kemény szikla, ha Bécsben fenn a hadiigyminister kopogtat az ő varázsvesszejével. (Élénk tetszés és derültség a szélsőbalon és baloldalon.) Akkor mindig tudnak pénzt találni, a nélkül, hogy az államháztartás egyensúlya megzavartassék. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ajánlom ezt az igen t. minister úr figyelmébe, és bocsássa meg, hogy gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársammal együtt, bár tisztelettel s sympathiával viseltetem személye iránt, és elismerem ezen szűk keretben tett működését, de elitélem azt, hogy nem azzal az erélylyel érvényesíti tárczája érdekeit, a milyet én kívánnék ; költségvetését meg nem szavazom. (Élénk helyeslés bal felől.) Horváth Ádám jegyző: Reitter János! Reitter János: T. ház! Hetekkel ezelőtt Horánszky Nándor t. képviselőtársain az általános költségvetési vita egyik jelenségét abban lelte, hogy a t. túloldal összes szónokai a haladás, a javulás nyomait találták a közélet minden terén; közállapotainkat legalább is kielégítőknek találták, és abban egyeztek meg, hogy határtalan bizalommal viseltetnek a kormány iránt. De midőn ennek kifejezést adtak, különösen, ha saját megyéjük vagy képviselői kerületük közviszonyait vették bírálat alá, azonnal észrevették, hogy a közállapotok még sem kielégítők, hanem hol óhajtásképen kívánták, némely jogos, és méltányos igényeknek kielégítését hol pedig panaszok, és sérelmek orvoslását sürgették. És azt hiszem, hogy az általános költségvetési vitának ezt az eredményét körülbelül most is ugyanezen szavakkal lehet körülírni, most is azt látjuk, hogy a túloldal t. szónokai dicsérik az igen t. földmívelési ministert jóakaratáért, és jó szándékáért, díesérik azon, habár kisebb mérvű kezdeményezéseiért, a melyeket tárczája keretében eszközölt, egyáltalán valamennyien bizalmat szavaznak neki, de megint esak rátérnek saját szűkebb hazájukra, hol megyéjükre, hol kerületükre, s akkor kisül, hogy itt is, ott is, még igen sok kívánni való van hátra. Bessenyey Ferencz t képviselő úr nemcsak a veszélyes börze játék s a romániai búza behozatalának káros voltára hívta fel a t. minister úr figyelmét, hanem keményen ostorozta a kincstári birtokoknál uralkodó rablógazdaságot is. Egyúttal figyelmeztette a minister urat a Béga-csatorna kezelése körül előfordult visszásságokra, és különösen azon rengeteg személyi kiadásokra, melyek ezen csatornánál szokásban vannak. Ez utóbbira legföljebb azt mondhatnám: »Tout comme chez nous«. Smialovszky Valér a sziklákat szeretné befásítani, háziipart teremteni, a tejnek és sajtnak biztos piaezot szerezni, és más hasonló jó tanácscsal szolgál a földmívelési minister úrnak. A baj csak az, hogy mindjárt utána felszólal gr. Zichy Jenő, és védelmébe veszi a miuister urat, mondván, hiszen szegény úgy is megtenne min