Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-167

Hl. ersaíiíros ülés IK»8. komikusabb, mert míg mi, az ország többi polgárai egy katasztrális hold után kényszerítve vagyunk 15— 16 frt tiszta jövedelem után adózni, addig akkor, mikor a kincstárról van szó, oly miserabilis összeget mutatnak ki jövedelemképen pé'dát adván arra, hogy miképen nem kell gazdálkodni. (Élénk helyeslés hal felöl.) Szólni kívánok, t. ház, a minister úr beszédének azon részéről, a mely engem nem elégített ki; mert nem emelkedett a helyzetnek magaslatára, mert mi egy földmívelési általános programmot óhajtokunk volna nyerni, a melynek minden korlátozó és feszélyező megszorítástól mentnek kellett volna lennie. E programúinak, amely nem egy békóba vert tárcza keretében vihető ki, lelkiismeretesen ki kellett volna terjeszkednie arra, hogy ime, Magyarország haladására, fejlesztésére, (inallóságának mcgiznmvítására ezek és ezek az összegek szükségesek, nézzetek ti képviselők ezeknek bátran a szemébe, tudjátok meg, hogy hányadán vagytok, adjátok meg a mi szükséges. E helyett nem volt szabad azzal jönni, hogy, — mint Lits Gyula t. képviselőtársam igen helyesen mondta, s itt bocsánat a német kifejezéséit, — Greisler gazdálkodást fizzunk, a hol 5 frtot kap ez, 5 frtot kap amaz. Ez nem nemzetgazdasági s nem Magyarországba illő földmívelési politika. Ez csak a budget keretébe beleszorított nyomoikodás. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az ieen t. minister úr felelete két részre: ^-j ff direetre és indirectre oszlik. 0 is használta e kifejezést felszólalásában, de máskép alkalmazva, midőn azt monda, hogy nálunk vannak kötött és nem kötött birtokok. A kötött birtokokra csak indirect befolyásunk van. Ezen indireet befolyást már sokan védelmezték, s mivel én ilyen későn szólalok fel, természetesen, hogy előlem már eltarolták a mondandókat. Tegnapelőtt gr. Károlyi Sándor, ma pedig Bujanovics Sándor t. képviselőtársam igen helyesen emelte ki, hogy a magyar földmívelési osztály képviselője képviseli az ország földmívelési érdekeit minden alkalomkor, miuden tárczával szemben. De nem akarok e tekintetben ismétlésekbe bocsátkozni, mert a ház már úgy is ki van merülve, hanem csak azt emelem ki, hogy a direet kötelességeket illetőleg a t. minister úr belebocsátkozott a budget egyes tételeinek részletezésébe, kiemelvén, hogy mit tett, hogyan tett s megtoldotta tavalyi felszólalását néhány megjegyzéssel, melyekben azt mondja, hogy: teljes elismeréssel és méltánylással üdvözli azt, a mit a képviselő úr a home atead-ről, a telepítésekről,^ a farme-rendszer behozataláról felhozott. Örömmel látom, hogy a mit a szomszédoknál tapasztalunk, lassanként nálunk is megakarják honosítani. Beszélt a minister úr, igen február 87-éu, hétfon. gjüi helyesen, azon hivatásról, melyet az államnak és társadalomnak közösen kell teljesítenie, de nem szólt arról a határozati javaslatról, melyet Szemere Huba t. képviselőtársam beadott, s a melyet én is határozottan pártolok, és mégis hivatkozott a minister ur arra, hogy egy 120 szakaszos mezőrendőrségi törvény tárgyalása mennyi időt fog majd igénybe venni, s hogy ezért a ház idejének gazdálkodása szempontjából óhajtandó, hogy ilyen bizottság legyen, hogy ezzel is egyszerűsítsük a ké.dést. Ott van Lits Gyula képviselőtársamnak határozati javaslata, s a kormány minden jóakaratát kifejtve, sem talál kellő alapot a megoldásra. Menjünk tehát tovább, keressük azt a vadonban, talán megtaláljuk azt. Szemere Huba képviselő urnak a külföldre vonatkozólag felhozott argumentumait sem akarom ismételni, de azt hiszem, czélszeríí az általa ajánlott bizottság létesítése a ház idejének megtakarítása szempontjából. Ha ezen kölcsönös állami és társadalmi együttműködésnek lesz jó eredménye, ha nem is a jelen, de legalább a jövő érdekében, annak megvédéséről gondoskodni kell. Azt mondta a t. minister úr a mezőrendőrségi törvényről, hogy ezzel egy nyilt ajtót taszítottak be, Ez az ajtó, t. minister úr, évek óta nyilt már, s a míg ez a javaslat ide be nem terjesztetik, addig természetesen nem tudhatja senki, hogy a kérdés meg van-e oldva. A mi erre nézve a nyilvánosságra került, az annyi, hogy azt össze akarták kötni a többi agrárius törvényhozási intézkedésekkel, habár tavaly még maga a minister ár is azt mondta, hogy okvetlen szükség gyorsabb tempóban haladni s erre a megfelelő pénzt előteremteni. Ne csodálkozzék tehát, ha mi kívánjuk, hogy ezen égetően szükséges törvény előterjesztessék. Ezenkívül nyújtania kell a kormánynak azt a védelmet, a melyre szükségünk van, még akkor is, hogyha mi czélszeríí és áldásos eszközök által fogjuk jövedelmünket fokozni. Mit ér az, ha mi fokozzuk jövedelmünket és a termények előállítását, ha nem lesz piacz, a hol azt elárusíthatjuk, Itt megint a minister úr van hívatva a mi érdekeink képviselésére. Itt van az állategészség ügye. Tudjuk, hogy Romániával és Szerbiával mindig szerződések köttetnek, de sajnos, ezeknek mindenkor, akár politikai indokokból, akár más okból, Magyarország földmívelő osztályának kellett megadni az árát, hogy megalkudni tudjanak. (Igaz! Úgy van! a bal és szélsőbalon.) Joggal kívánhatjuk tehát, hogy érdekeinket a t. minister úr kellőleg képviselje. Ott vannak azután az elemi károk, a melyeknek a szerencsétlen mezőgazdaság ki van téve.