Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-167

167. omágos ülés 18»S. lehetnek különbözők a felfogások. Szerintem gyér lakosságú országban a kivándorlás mindig beteges tünet. Hazánkban a kivándorlás, — nem kategorisálva, hogy hasznos a kisbirtokosokra, kivándorlóra, és csak a nagybirtokosra káros, — egyformán káros az ország minden osztályára. (Élénk helyeslés bal felöl.) Először elvész, és más ország javára esik annak a munkának gyümölcse, melynek itt kellene érvényesülni. (Igazi Úgy van!) Elvész az oda- és visszautazás költségeiben rejlő nagy tőke, de még azon pénznek sem tudok örülni, melyet a visszatérő munkás magával hoz, mert e pénzzel együtt, — a mint ezt Andreánszky Gábor t, képviselőtársam is előadta, — visszahoz oly ideákat, melyek őt képtelenné teszik arra, hogy Magyarországnak ugyanazon hű fia maradjon a jövőben, mint a minő volt. Ezen tüneteket, tapasztaljuk a felvidéken. Eddig a/t mondhattuk azon megyében, melynek egyik kerületét képviselni szerencsém van, hogy nem ismerünk magyarellenes izgalmat, sőt még ma sem ismerünk, de mindinkább nyomára jutunk annak, hogy az Amerikából visszajött munkások pénzével együtt bejött egy oly szellem, a mely bennünket gondolkozóvá tesz, s a mely világosan mutatja, hogy az a munkás nem az a hü fia többé hazájának, mint a ki azelőtt volt. De ezt csak mellékesen kívánom megjegyezni. A kivándorlással annyit foglalkoztak, hogy nem kívánom a t. ház figyelmét és türelmét igénybe venni, csak megjegyzem azt, hogy egyetértünk valamennyien abban, hogy a kivándorlást tiltó rendszabályokkal, kényszereszközökkel megakadályozni egyáltalában nem lehet. Nem is járulunk hozzá semmiféle, az egyéni szabadságot korlátozó intézkedéshez, (Helyeslés bal felöl ) de igenis módot és keresetet kell nyújtani a népnek, meghonosítani az ipart mindenütt, ott, hol erre a viszonyok alkalmasak, és ez által lehetővé tenni, hogy a nép keresetet találva, ne legyen kénytelen máshová kivándorolni. (Helyeslés bal felöl.) Igenis, ez helyes, hiszen a t. ministerelnök úr, .mint pénzügyminister, tavaly, talán már Julius hóban, de azóta is nem egyszer nyilvánította e házban, hogy az ipar rendszeres fejlesztésére kell áttérni, hogy fejleszteni kell az ipart egész terjedelmében. Magam is helyesnek tartom, de nézzük, hogy vagyunk a, gyakorlatban. Hangsúlyozzuk az iparfejlesztést, és pusztulni hagyunk egy virágzó iparágat. A felvidéken segélyezünk egy-két újonnan keletkezett kisebb gyárat; ezt helyeslem, ez ellen semmi kifogásom nincs, de ugyan akkor tönkreteszsziik az egész gazdasági szeszgyártást, (Élénk felkiáltások a bal-és szélső baloldalon: Igaz! Úgy van!) a mely már megvan, a melynek nem teremtéséről, csak fentartásáról van szó. (Helyeslés bal felöl.) Ötven gazdasági febrnAr 27-én, hctfön. 25 í szeszgyárral szemben egy-két kis gyárat segélyezünk, de az az 50 gazdasági szeszgyár ma abban a helyzetben van, hogy ki van rá mondva a pusztulás. Én csak 50-ről beszélek, mert egy megyéről szólok, de azt hiszem, hogy még több is van az országban. Ezen gyárak elpusztulása el fogja ismét vonni a keresetet a munkáskéztől, és új tápot fog nyújtani a kivándorlásnak. Ha pedig felszólalunk a szeszadó-törvény módosítása, mellett, és kimutatjuk, hogy a szeszgyártás a. felföldön a mezőgazdaság alap- és főfeltétele, hogy e nélkííl okszerű gazdálkodást a felvidéken űzni nem lehet, (Helyeslés bal felöl.) és ha indítványokat teszünk, és kérjük a pénzügyminister arat e bajok orvoslására, akkor mindig a rideg non possumus-szal találkozunk, akkor a kincstári érdek a praedomináló, akkor a megkötött kereskedelmi és vámszövetség áll előttünk. Egyébiránt ne méltóztassék hitelt adni az én szavaimnak arra nézve, hogy a baj oly nagy, mert én egy megye képviselője lévén, érdekelt is lehetek, hanem méltóztassék meggyőződni saját közegei által, hogy ez úgy van, és akkor megfog győződni, hogy a legnagyobb erélylyel oda kell hatni, hogy ezen, a felvidék összes gazdálkodását veszélyeztető viszonyok megváltoztassanak. (Helyeslés a baloldalon.) A munkás-kérdéssel kapcsolatban van a katonáknak aratás idején való esetleges szabadságolása. (Halljuk! Halljuk!) Több ízben megpendíttetett ezen kérdés, de a harezképesség és egyéb katonai fegyelmi kérdések ennek útját állják, és a közöshadügyminister út* tartózkodó állást foglal el ezzel szemben. Erről különben nem akarok szólani, de ha már nélkülöznünk kell a tényleges szolgálatban levő katonaságnak productiv munkáját a legszükségesebb időben, akkor nem látom okát annak, hogy miért fokoztassék a baj az által, hogy a tartalékosok is épen a legsürgősebb munka idején hívatnak be. (Helyeslés.) Augusztus hava nálunk az aratás, a munka ideje, és ugyanekkor hívatnak be a tartalékosok is fegyvergyakorlatra, és a mi cselédeink és munkásaink, a helyett, hogy augusztus havában dolgoznának, fegyver alatt állanak. Nem akarom én a hadsereg harczképességét megtámadni, és eltekintve attól, hogy ha a. fegyvergyakorlatok októberben tartatnának, ez a katonai egészségügyi viszonyokra is helyesebb volna, (Igaz ! Úgy van!) helytelennek tartom, hogy épen akkor, a midőn épen a legsürgősebb munkaidő van, a munkás-kalamitás még ez által is tetéztessék. íme tehát, t. minister úr, a munkás-kérdésről csak így szórványosan és röviden előadottak egy része a kereskedelmi minister hatáskörébe tartozik, és ez az iparfejlesztés ; második része tartozik a pénzügyminister hatáskörébe, t. i. a gazdasági szeszgyárak : harmadik része 32'