Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-167
25Ö 16 *- országos ölés 18t«. ben, a melyekkel éppen a kötött birtokok gazdálkodási rendszerénél találkozunk, — valóban szükség van. A másik kezdeményezés a telepi tésekre vonatkozik. De lia el is ismerem, hogy az egyes bajok orvoslásának terén helyes intézkedések törtérmek: a földrnívelésügyi mínisterium tevékenységét, tekintve a mutatkozó bajok nagyságát, egyáltalában nem tartom kielégítő nek; nem pedig azért, mert nélkülözöm azon szélesebb látkört, azon szélesebb alapokra fektetett irányt, és kezdeményezést, mely nem esu pán az egyes bajok orvoslását czéiozza, a mi helyes, s a mi ellen nékem nincs kifogásom, de a mely e bajok okainak kifürkészésével és eltüntetésével a jövőben azokat megelőzni, s földmívelésügyünket fejlődésében előmozdítani van hivatva. Nem tartom kielégítőnek, mert sem a íöldmívelési ministeriurn szervezete, sem költségvetése egyáltalában nincs arányban azon szélesebb alapokon kiinduló kezdeményezéssel, melyre pedig, tekintve a bajok nagyságát, valóban szükség van. (Úgy van! a baloldalon.) Az igen t. földmívelési minister űr tegnapelőtti beszédében gr. Károlyi Sándor t. képviselőtársamnak válaszolva, mintegy csodálkozását fejezte ki a felett, hogy t. képviselőtársamegyetért vele a részletekben, de még sem támogatja, s még sem fogadja el a költségvetést, csupán azért, mert nem helyesli a pénztigyministernek, vagy a kereskedelmi ministernek, vagy egyikmásik más ministernek intézkedését. Egészen hasonló helyzetben vagyok én is, de ez nem visszás, hanem természetes. Én a földmívelésügyi mínisterben nemcsak a ministeri tárcza kezelésére utalt ügyek intézőjét és kezelőjét akarom látni, látni akarom a földmívelésügyi ministeriurn vezetőjében azon férfiút, a ki hazánk földmívelésügyének élén áll, s a ki tisztán a íöldmívelési érdekeket képviselje ministeri társaival szemben is. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És ha én ma azon helyzetben vagyok, hogy azokat, a miket a minister úr mondott, helyesnek tartom, és mégis a földmívelési ministeriurn egész irányát helyeselni nem tudom, ez onnan van, mert végtelen sok, földmívelésünk fejlődésére nézve oly káros intézkedéseket látok, melyeket nem a földmívelési minister úr hozott létre, hanem ministertársai, a mely intézkedések azonban egyenesen földmívelésügytlnkre vonatkoznak, és a mely intézkedéseknek esetleges megváltoztatásában érdekeinket megóva kívánom látni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy ezt röviden megvilágítsam. (Halljuk ! Halljuk !) Az olcsó termelés és az értékesítés biztosítása szolgál minden termelő vállalkozásának alapjául. Az olcsó termelés előmozdítása s az értékesítés biztosifebruár 2?-én, hétrtii. táfa kell, hogy minden kormány közgazdasági politikájának alapját képezze, s ez magában foglal mindent. Hiszen az olcsó termelés, — természetesen okszerű termelést is értve alatta,— magában foglal a munkáskérdéstől a szakoktatás kérdéséig, és az olcsó hitel kérdéséig mindent: az értékesítés biztosítása pedig magában foglalja a belfogyasztás, a külkereskedelem, a vámtarifa, vasúti és közlekedési politika összes kérdéseit, (Igás! Úgy van!) mert mindezeknek czélja csak az, hogy a termelés költségei, és az értékesítés eredményei közötthozza létre azon helyes arányt, mely mellett a termelés az országra nézve közgazdaságilag hasznossá, és az egyénre egyénileg juíalmazóvá legyen. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A hol megvan ez az arány, ott a vállalkozás, legyen az földmívelési vagy ipari, prosperál, a hol nincs meg ez az arány, ott a pusztulásnak kell bekövetkeznie. És ép az a baj, hogy hazánk némely vidékén, kivált az általam közelebbről ismert felső-magyarországi megyékben a termelés költségei és az értékesítés közti arány teljesen meg van zavarva, nincs meg az az egyensúly, mely a termelést még ma hasznossá képes tenni. Es ez egyensúly helyreállítása dolgában hiába keresek bármely kezdeményező lépést a minister úr részéről. Tudom, hogy ez márólholnapra, egy tollvonással vagy egy hatalmi szóval nem is eszközölhető. De igenis vannak intézkedések, melyek rögtöni hatásúak, és vannak olyanok, melyek, ha nem is rögtöni hatásúak, de a melyek hatása még sem maradhat el. Vegyük fel a munkáskérdést. A felsőmagyarországi megyék ma gazdasági munkások tekintetében a legmostohább helyzetben vannak. Az a vidék, mely azelőtt munkásaival a szomszéd megyéket is táplálta, ma gácsországi munkásokra és cselédekre van utalva. S ez igen nagy baj. Mert megdrágította a munkát, annyira, hogy a termelés épen e megdrágulás folytán ma már szinte lehetetlenné vált. Mi nem vagyunk képesek megtenni mindazon intézkedéseket, a melyeket munkásai biztosítása érdekében az alföld megtehet. Oly föld, mely tíz métermázsa búzác terem kataszteri holdankint, még ha a búza ára hét forint is, eltűri a nagyobb regiét, biztosíthatja magának a drága munkást is, de az a föld, melynek termése, ha jó, legfeljebb öt métermázsa, nem teheti ezt, vagy ha megteszi, csak kárával teszi. Tudjuk, hogy a munkásviszonyok ily alakulását a felvidéken a kivándorlás idézte elő, mely ismét csak következménye annak a viszonyainkban rejlő nagy átalakulásnak, mely a felvidéken a vasutak kiépítésével megszüntetett minden kisipart, megszüntette az összes kereseti forrásokat, de újat egyet sem teremtett. A kivándorlásról
