Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-167

Í«t. orsjsrtgos Blés 18»é. február 2tén, ltótf6it. ^49 e házban, és sokat vitatkozhatunk még ezentúi is. A tény azonban, a mit röviden, de határozottan constatálni lehet, az, hogy Magyarország mezőgazdái tényleg nem élvezik azt a hitelt, melyet méltán és joggal megkövetelhetnének. (Élénk helyeslés jobb- és bal felöl.) E hitel élvezésének és ezen hitelhez való hozzáférhetésnek sok módja van. (Halljuk! Halljuk!) Ezen módok megvalósítása körűi tudom, érzem, hogy még itt nagyon sok a teendő. A szövetkezeti alap fejlesztése rendkívül üdvös eredményeket fog felmutatói, mint minden olyan szervezkedés, mely az öntársulás és öntevékenység körében elégíttetik ki. Mert azt tartom, hogy nem az állam elplántált milliói fognak életre kelteni üdvös földmívelésügyi politikát, hanem az öntevékenység és közös érdekek megvalósítását átérző szövetkezeti társulás fog életerős gyökeret verni a gazdasági közszükségletek kielégítése körében. Azonban, ha szem előtt tartjuk azon tényeket, a melyeket a minister úr tegnapelőtti beszédében jelzett, így például magát ü telepítés kérdését, továbbá azon tevékenységet, melylyel gazdáink szőlőiknek betelepítése és több hasznos beruházása előtt állanak, akkor nem tagadhatjuk, hogy különösen mái hitelviszonyaink kedvező fordulata következtében, főleg a középbirtokosok részére, egy nagy járadékbank megalakítási nagy szükséget pótolna, a melyből mindezek a be- és letelepítési költségek forrásai megnyílnának mezőgazdasági és földmívelési érdekeink számára. (Általános élénk helyeslés.) Ezeket általánosságban jelezvén, a magam részéről arra kérem a t. házat, hogy midőn sok ily törvényen intézkedés és a törvényhozás kezdeményezésének szüksége merült fel arra nézve, hogy egy hatékony földmívelési politika nagj^obb arányokban érvényesülhessen, ez elől el ne zárkózzék. (Helyeslé* jobb felől.) És nem hiszem, hogy a törvényhozásnak csak egy tagja is az üdvös és szükséges intézmények törvényes állandósítását ne kívánná, és adja Isten, hogy törvényhozási tárgyalásaink oly irányba tereitessenek, hogy ezen üdvös intézmények törvénykönyveinkben tényleg megvalósíttassanak. (Helyeslés jobb felől.) Földmívelési érdekeink képviseletéről lévén szó, az itt érvényesült eddigi eredményekről a t. minister úr tegnapelőtti előterjesztésében igen sokat hallottunk; az önmaguktól előtérbe toluló föladatoknak oly nagy sokaságát jelezte a t. minister ár, a, melyek e tárcza körében máirészben megoldattak, részben pedig azoknak megvalósítására a kellő törekvés minden irányban biztosíttatott, hogy én csak azt kívánhatom, ho<iy a közel jövő törvényhozási intézkedéseinek gyakorlatiassága és üdvössége életre keltsen oly alkotásokat, a melyek maradandó nyoEÉrvn. NAPLÖ. 1892—97. IX KÖTET. mokat hagyjanak hátra mezőgazdasági életünkben, és elevenebb életre ébreszszék földművelésünket, hogy az öntársulás és az öntevékenység ösztöne is jobban érvényesüljön gazdáink körében, és hogy törvényhozási intézkedések által adjuk meg a kezdeményezést és impulsust egy jobb jövő számára. (Általános helyeslés.) Ila ilyen irányban érvényesül mindaz, a minek érvényesülnie kell, akkor felkiálthatunk majd mi is ez anyaföldön, büszkén mint a skótok: »Nunquam servili, sub nexu vivito fili!« Ajánlom a költségvetést elfogadásra. {Általános élénk helyeslés jobb felöl.) Horváth Ádám Jegyző: Bujanovics Sándor! Bujanovics Sándor: T. ház! Már a lefolyt 1892-ik évben, ha nem csalódom, május hóban a földmívelési ministerium költségvetésének tárgyalása alkalmával gazdasági életünk számos ágára rámutattunk; megvilágítottuk akkor gazdasági viszonyaink számos bajait; utalás történt egy és más irányban az orvoslási módokra és nem egy gyakorlati életrevaló eszme pendíttetett meg. Azóta egy gazdasági tekintetben ki nem elégítő év folyt le; az ország igen nagy részében gyenge termés és a termények árának rohamos hanyatlási még inkább érezhetővé tette gazdasági életünk számos bajait: nincs tehát mit csodálkozni, ha azok, a kik gazdasági érdekeink iránt érdeklődnek, e kérdéssel újból is foglalkoznak, nincs mit csodálkozni, hogy nagyobbára ismert dolgok ismétlésébe bocsátkoznak. Nem egyéni szereplési vágyból teszik ezt, a bajok nagysága teszi kötelességünkké felszólalásunkat. Hiszen, a ki a, bajt orvosolni akarja, annak nem szabad beérnie azzal, hogy már egyszer ráutalt a bajra, annak ismételve foglalkoznia kell a baj orvoslásával, vagy legalább orvoslásának megkísérlésével. (Helyeslés bal feli.) Ez mentségem, és jogezímem, a miért én is bizonyára nem ismeretlen dolgok ismétlésével fogok foglalkozni, (Halljuk!) és mert a felsőmagyarországi megyék viszonyait ismerem a legjobban, a mennyiben ottan élek, azokban gazdálkodom, csak természetesnek fogja a t. ház találni, ha előadásomnak fonalán azokkal kiválóan fogok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom kétségbe vonni, hogy felismert bajaink orvoslása terén nem egy helyes intézkedés, nem egy czélszerü kezdeményezés történt. Azokról, a miket tegnapelőtt a t. földmívelésügyi minister úr előadott, szívesen elismerem, hogy azokban sok helyes van, és különösen a kilátásba helyezett két kezdeményezésére nézve előre is biztosítom támogatásomról. Az egyik kezdeményezésre, tudniillik a kötött birtokoknál behozandó egészségesebb hosszú bérletre alapított gazdálkodási rendszerre, — mindazon tényekkel szeiu32