Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-166

166, országos Bfés, 1898, febmáj* 25-én, szombaton, 237 kormány itt serkentetik, vagy tényleg el is jár, mondhatni semmit; tisztán az elméletre, a kísérletezésre szorítkozik és a segélyezésnek igen minimális mértékére, a mennyiben azokat, a kik szénkéneggel védekeznek, a szénkéneg ára felerészének pótlásával segélyezi. De ha jól tudom, ez sem rúg többre évenkint 100.000 írtnál. Hanem igenis ott tesz a közönség, tesznek az érdekeltek, a szövetkezetek. S mit tesz Ausztria? Tessék megnézni az 1891. évi jelentést. Ausztria mindössze 700.000 amerikai vesszőt osztott ki, a mivel szemben én hét millióra, sőt az idén kilenez millióra hivatkozhatom. Németországban tisztán a kiirtásra szorítkoznak. Ott azonban a közönség oly rigorositassal aláveti magát a hatóság intézkedéseinek, hogy sikerült a bajt teljesen izolálni. S ha most bírálom t. barátom Bernát Béla orvosszerét, melyet írásos receptben is beadott, azt kell mondanom, hogy bár a segélyezést én is óhajtom s óhajtanám, hogy nagyobb eszközökkel rendelkezzünk : de már annyira, mint t. barátom kívánja, még sem mernék menni. 0 azt kérte, hogy a tönkrement szőlőbirtokosoknak a regeneratiora állami kölcsön adassék. Két ízben volt elmélkedés tárgya, hogy ez három^ vagy ötszáz forint legyen-e holdankint; de vegyük a középutat, négyszáz forintot, a mi szintén olcsó volna. Már most mit szólna a t. képviselő úr ahhoz, hogy maga Verseez, melynek 20.000 holdja ment tönkre, 6 — 8 milliót emésztene fel. Ott van aztán Zala megye, ott van továbbá a felvidék. Hisz itt egy-két száz millióról volna szó. (Ellenmondás bal felöl.) Tessék az adóbevallásokat tekinteni, ott meg fogja látni a t. képviselő úr, bogy azokban sok ember szerepel úgy, mint a kinek egyéb vagyona nincs. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Mindezek alapján utalhatok arra a módra, a melyet folytatok, és mely mindenesetre czélszerűnek bizonyult, már azért is, mert a községi szövetkezetek, melyek amerikai telepeket tárta nak fenn, oly szépen szaporodnak, hogy

T míg ezelőtt 8 évvel legfeljebb 80 volt a számuk, most megközelítik a 700-at. T. barátom a legjobb tanúm arra nézve, hogy ott, hol a veszély a legnagyobb, a Hegyalján, az ő vidékén főkép az ő initiálására úgy számszerint, mint az öszszegekre nézve a kormány a legbőkezűbb volt a szövetkezetek segélyezésében- Megvallom, hogy a regeneratio ezen módja a legalkalmasabb és a legezélszerűbb. Évenkint kihirdettetik, hogy minden község ingyen szőlővesszőt kap, s a mely község ez iránt a ministeriumhoz folyamodott, egy sem lett kérelmével elutasítva. A mennyire tárezáin engedi, pénzsegélyben is részesülnek az illetők és azt mondhatom, hogy ott, hol alkalmas egyének veszik kezökbe a dolgot, ott a siker mindenesetre biztos. (Helyeslés jobbról.) Azt hiszem, hogy már a jövő évre e tekintetben teljesen emancipálhatjuk magunkat a külföldtől, a mennyiben már annyi amerikai szőlővessző terem, hogy a belszükségletnek teljesen megfelel. (Helyeslés jobbról) Lits Gyula t. barátom tegnap, habár formailag a legildomosabb módon is bánt el tárczámniai, de mindenesetre oly váddal is illetett, a melyre nézve engedje meg, hogy részemről is válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondta ugyanis, hogy necsak tanácskozzam és tervezgessek, hanem alkossak is. Alaposau fontolóra véve ez igazságot, azt kell, hogy mondjam, hogy mégis ragaszkodom ahhoz, hogy tanácskozzam is, és ajánlom ezt neki is, hogy ne úgy járjon, mint mostan, hogy nem egészen gyakorlati javaslatot tegyen és nyitott ajtókat döntsön be. Különben utalni fogok arra is, a mire nézve vele teljesen egyetértek. Nyilt ajtónak értem a mezőrendőrségről és a gazdaságról szóló törvényt. A filloxera-kérdésre nézve voltam bátor utalni arra, hogy az, a mi e téren történik, nem kapkodás, s ezt kiegészítem még azzal, hogy a tanácsadási szolgálat most már annyiban javait, hogy kisebb nem egymásba vágó körzetek alakíttattak, és miuden vidék el van látva vándortanítókkal, kik feladatukat buzgalommal és legtöbben kellő szakértelemmel teljesítik. (Helyeslés jobb felől.) A t. képviselő úr speciális bajokat is említett, és tenyész-sertéseknek egy község részére való adományozását kérte. A dolog részleteit is szíves volt felhozni, panaszkodván, hogy későn és drágán csakis hat állat lett a község rendelkezésére bocsátva. Hát itt megsúgom t. barátomnak, hogy azon időben ezen állatoknál már hiányzott ez a qualificatio, a mire azok kérettek. (Derültség.) Ezért nem volt lehetséges több, mint hat állatot a község rendelkezésére bocsátani, sőt még ez olcsóbb áron történt, a mint hogy ez átalában Mezőhegyesen értékesíttetni szokott. És hogyha most azon kereszttűz között állok is, hogy egyfelől a tenyésztés érdekének emelése szempontja'>ól ösztönöztetem arra, hogy a községeknek és magánosoknak olcsón adjunk, másfelől pedig azon váddal állok is szemben, hogy ezen ménesbirtokok eleget nem jövedelmeznek, mindenesetre keresnem kellett egy középutat, és ott meg is találtam, s erre épen t. barátom adta az impulsust, s megnyugtatására mondhatom,hogy rendelkeztem arra nézve,hogy már az idén körülbelül 300 méntenyésztési anyag tartassák készletben a végre, hogy a községeknek mérsékelt áron bocsáttassék rendelkezésére. (Általános helyeslés.) A mi a kiselejtezett kanczáknak gazdák részére való átengedését illeti, erre nézve nem lehetek teljesen egyetértésben t. barátommal, a mennyiben ezen kanczák, a melyek kiselejtez-