Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-166
238 186. ísrwAgos filés 1898. február Í5«é», szombaton. tétnek, bár kitűnő használati anyagnak bizonyálnak, azonban, mint tenyészanyag nem állják ki a kritikát, a mennyiben kiselejtezésük vagy alkathiba, vagy koruk miatt történik. Lits Gyula: Én négyéves kanezákról szólottam 1 Gr. Bethlen András földmívelésügyi minister: Alkathiba ezeknél is lehetséges, különben is a, legjobb anyag megmarad a ménesek létszámában. A mi + . képviselőtársam határozati javaslatát illeti, azt hiszem, a honvédelmi minister úr arra nézve már ineguyugtatólag nyilatkozott. Részemről még csak egy megjegyzést kell azokhoz hozzátennem, hogy engem a gyakorlati szempont vezérel, és hogy ha ezen szolgálatnál hiányt észlelnék, mindenesetre én volnék az első, hogy itt változások történjenek. De mondhatom, a ki azt kívánná hogy eltekintve attól, hogy a legénység kiképeztetésében igen nagy nehézségek merülnek fel, maga a tisztikar úgy haza6ság, mint ügybuzgalom tekintetében semmi kívánni valót nem hagy hátra, (Élénk helyeslés jobb felől.) és igen örülhetnénk, hogy az ország minden szolgálati ágában hasonló szellemmel találkoz nánk. (Helyeslés jobb felől.) LitS Gyula: Magam sem állítottam az ellenkezőt! Gr. Bethlen András földmívelésttgyi minister: Kérnem kell tehát a t. képviselőházat, hogy a határozati javaslatot, minthogy arra a honvédelmi minister úr teljesen megnyugtatókig nyilatkozott, elfogadni ne méltóztassék. (Helyeslés jobb felöl.) Még csak egy érvet vagyok bátor felhozni arra nézve, hogy lehetségesnek tekintem a helyzet gyökeres módosítását és javítását az által, hogy ezen szolgálat polgáriasíttassék, mert ennek meg volna az az előnye, hogy nem három éves, hanem hosszabb idejű szolgálatot biztosítana. De itt a költségekre kell hogy utaljak, a mennyiben azoknak, mert ők mint gazdasági munkások, valószínűleg házasok, elhelyezésük az eddiginél sokkal nagyobb beruházást igényelne és követelne úgy az államtól, mint a községektől. Ez az, t. ház, a mit a felszólalásokra kívántam, válaszolni. Még csak Csáky Kálmán t. barátom tegnapi felszólalására óhajtok megnyugtatólag válaszolni, a ki többek közt két igen fontos kérdést pendített meg és ajánlott figyelmembe. (Halljuk! Halljuk!) Egyik a tőzeg, másik a denaturált só kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Erre szerencsés vagyok azt válaszolni, hogy már megvan. (Éljenzés a jobb oldalon) A tőzeg kérdés ma már abba a stádiumba jutott, hogy ez ixgy a bel-, mint a külföldön tanulmány tárgyát képezi, hogy egyes gazdasági tanintézetekben ezzel kísérletek tétetnek; valamint hogy már szövetkezet is létesült ezen iparág kihasználására. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) A mi a só denaturalisatióját illeti, erre nézve a vegykisérleti állomás kísérleteket tett, s ezek alapján egyes állami gazdaságokban használatban is van a denaturalisált só ; a pénzügyminister urat pedig részletesen kifejtett terv alapján felkértem arra, hogy járuljon hozzá, hogy bizonyos módozatok mellett a gazdaközönségnek olcsó sót juttathassak. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) És most, t. ház, legyen szabad, egy pár kérdéssel foglalkoznom, a melyet országos érdekűnek tartok, s a melynek megoldása, azt hiszem, a közel jövőnek lesz feladata. (Halljuk! Halljuk!) Az egészséges agrár politika feladata odahatni, hogy egyes érdekcsoportok — értem a nagy, közép és kisbirtokot — egyenletesen fejlesztessenek, mert bármelyiknek is helyi túltengése országos kár s a menynyiben azok fejlődése valamely okból leküzdhetlen akadályokba ütközik: azok az állami közreműködésével távolíttassanak el. (Halljuk! Halljuk!) És itt teljesen hódolok gróf Károlyi Sándor t. képviselő úr abbeli nézetének, hogy e tekintetben egyik leghatályosabb mód a szövetkezetek létesítése, az érdekeltek csoportosítása s ez által az önsegély kifejlesztése; s hogy itt az államnak más feladata nincs, mint az akadályokat azok útjából elhárítani és nekik olcsóbb pénzt juttatni. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, elismeri a i. képviselő úr is, hogy valamint e tekintetben tárezámnak valóban szűk dotácziója keretében megtehettem, azt meg is tettem, — ez által jóakaratomnak adván bizonyítékát. A t. pénzügyminister úr pedig s valuta rendezése után mindenesetre nagyobb eredménynyel fog ezen kérdéssel foglalkozhatni. Azonban, ha a direet ténykedésekről szólok, akkor nem ezt értem, hanem értek ez alatt mást. (Halljuk! Halljuk!) A nagybirtok hazánkban nem szorul direet támogatásra, s az legfeljebb egy tekintetben élvezi az állam támogatását és ez a vizszabályozás kérdése, a hol mindenesetre a nagybirtokos is erőtlen ezen elemi csapással szemben; azonban nagyban és egészben azt kell, hogy mondjuk, hogy a nagybirtok, melynek hivatása a példaadás, az okszerű gazdálkodás, e tekintetben tökéletesen megfelel feladatának, mert az országa íegczélszeriíbb gazdaságot épen ezeken űzik. Nem ilyen szerencsés képét látjuk a középbirtoknak, t. ház. Sajnos, hogy a középbirtok az az elem, a mely az ország egészét véve, nem állta ki azt a megrázkódtatást, a melyet az átmenet magával hozott. A középbirtok fogy és
