Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-166
23f ifié, omágos ülés 18». február S6-én, a«*ml»*t*». vándorlás, mely mindennap nagyobb mérveket ölt, különösen a mióta az orosz kormány újabban az ottani zsidókat kiűzi. Ezek átszivárognak Lengyelországba, és a lengyel zsidókat áttolják hozzánk. Ezzel számolnunk kell, mert az nem tűrhető, hogy tömegesen jöjjenek be, és kizsákmányolják népünket. (Hosszantartó élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem lehet azt tíírrii, hogy idegenek bejöjjenek ide semmivel, és népünket kifosztogassák. (Igaz!Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ennek korlátokat kell szabni. Létezik ugyan még pedig helytelen törvényes intézkedés, a mely megengedi, hogy valaki letelepedhessek, ha a község elöljárósága neki arra engedelmet ad. Már most tegyük, hogy bejön egy izraelita, akár lengyel, akár muszka,, fizet 10 frtot a falusi bírónak és evvel az engedélyt a letelepülésre megszerezte, és ott marad a faluban, semmi más formalitásra szükség nincs. Én a letelepedést megnehezíteném; nem akadályoznám meg, ha olyan jön be, a kinek pénze van. Ha gazdaságilag hasznos lehet, ám jöjjön be, de hogy szegények jöjjenek be, és a mi népünkön gazdagodjanak meg, azt nem engedném meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ennél fogva a letelepülést szigorúbb föltételekhez kötném, (Helyeslé.) azt kívánnám, hogy a települési engedély megyei közgyűlések által adassék meg, fölebbezés pedig a belügyministerhez történjék, (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) de azt, hogy a letelepülés iránt a falu bírája vagy a szolgabíró döntsön, helyesnek nem tartom. (Helyeslés a bal- és szélső balon.) r Áttérek tagosítás! viszonyainkra, a luire nézve szükségesnek tartom, hogy lehetővé tétessék, miszerint a nagyobb birtokok, melyek ap rókra oszlanak fel, osztályok, eladások, örökösödések útján, egyes esetekben ismét összekerülhessenek, és hogy a tagos birtokok ismét újból alakulhassanak. Ily intézkedéseket szükségeseknek tartok, mert a tagosítás örökösödési intézkedéseinknek folyománya. Minél gyakrabban esnek szét a nagyobb birtokok örökösödés útján, annál gyorsabban kell azokat recoostruálni, a,, mikor vételek vagy más örökösödés útján ismét egyesülhetnek. Kerülni kell továbbá azt a hibát, a mit az ország több helyén tapasztalunk, hogy a kisbirtokot a közlegelőktől megfosztják. Ez káros majdnem mindenütt. Nem mondom, hogy általában, mert vannak kivételes helyek, pl. városok közelében, vagy másutt, a hol különös viszonyok közt ez nemcsak nem káros, hanem hasznos is. Azt azonban merem állítani, hogy a közlegelőtől való megfosztás, ha 5 esetben hasznos, 95 esetben káros, és ennek következtében, ha nem is mondanók ki teljesen a korlátozást, vagy a legelő megosztásának eltiltását, de mindenesetre oly megfontolásokon kell azt keresztül vinni, hogy az illető fórum meg tudja valóban bírálni, vájjon a közlegeltetés megszüntetése helyes-e vagy sem. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha ezek után oly térre lépek, mely tulajdonképen a kereskedelmi ministerium ressortjába tartozik, t. i. a házi iparra, akkor ezt szándékosan teszem, mert óhajtom, hogy a háziipar ügye a föld mivel ési ministeriumban kezeltessék, mert ennek meg van a kellő oka. Magyarországon a földmívelő népnek legnagyobb része tisztán csak földmíveléssel foglalkozik, és semmi más keresete nincs, ennél fogva azt hiszem, hogy annak mellékkereseteket teremtünk, ha a házi ipart előmozdítjuk: ezt leginkább hívatva van a föklmívelési minister létesíteni összhangban a többi föklmívelési ügyekkel, a kisbirtokosok ügyének felkarolása alkalmával, s akkor a földművelést minister ressortjában inkább fogjuk helyét találni azon háziiparnak, mint ma, midőn az a kereskedelmi ministerium tárczája körébe tartozik. (Igazi Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A háziipar nagy mértékben való fejlesztését. még pedig minél nyomorúságosabb, szegényebb valamely vidék, annál nagyobb fokú fejlesztését kell követelnem a magam részéről. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Soha sem fogunk ugyan ennek teljesen eleget tehetni, de mégis bizonyos fokig előbbre viszszük az ügyet. (Helyeslés a baloldalon.) A háziipar fejlesztésére nem elég az, hogy elrendeltessék a kosárfonás; már igazán belefáradtam a sok kosárfonás discnssiójába és hallásába; van azon kívül egyéb házi ipar, melyeknek csírái megvannak, melyeket csak fel kell újból karolni, új irányba kell vinni és fejlődni fognak. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Ismerek vidékeket, a hol a szövő-ipar gyakorolt ttik, de nem eléggé, mert a szövőszékek rosszak. Küld jenek oda jó szövőszékeket; adjanak nekik törlesztésre olcsó szövőszékeket, létesítsenek jótékony, humanitárius irányú egyleteket vagy szövetkezeteket, melyek a szövo-íonó-kötő ipart előmozdítják : mindezekkel aránylag kevés költséggel nagy eredményeket lehet elérni. (Helyeslés bal felől.) Ha ezek után a lényegre térek át, (Halljuk! Halljuk!) azt hiszem, hogy a másik mellékkereset, mely eddig a földtnívelésnek meg volt adva, melytől azonban utóbbi időben a sors bennünket megfosztott; a szőlőművelés. Ez Magyarországon a legvitálisabb kérdések egyike, szemben a kivándorlással, szemben a pauperismassal, szemben a depossessióval, és a socialismussal. (Úgy van! bal félő.l) Én akarom a szőlőművelésnek reconstructióját, akarom, hogy az minél nagyobb mértékben történjék, mert csak úgy leszünk képesek arra, hogy
