Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-166

1ÍSÍ3, orsüíígas Illés 189&. febrniir 25-<?n, szombaton. 231 közgazdasági szakosztályt létesítsen a ministe­ri um kebelében. Ezen kívánalom tulajdonképen egy elvi álláspontnak jelzése, mert a gazdasági egyesület, mikor ezt mondta, talán kevésbbé magát a szak­osztály felállítását óhajtotta, mint inkább azt, hogy a földmívelési minirterium indítson köz­gazdasági politikát. (Élénk helyeslés a bal- és szélső­balon.) Ennek e politikának hiánya az, mely miatt én nem tudok hozzárúlni ezen költségvetéshez. Az irány, a melyben önök haladnak, sok tekin­tetben helyes, de összhangzatos működést nem tudok önöknél felfedezni. Nem látom, például az egységes actiot egy lényeges kérdésben, a mely a magyar földmívelés ügyét jellemezné a többi államokkal szemben; nem látom a socialis kér­désben, a mely nálunk a földmivelés ügyében összefüggésben léphet föl Ha azt látom, hogy a soeialistieus jellegű fejlődés, vagy mondjuk egyenesen, a soeialismus Magyarországon nem a gyáripar, hanem a földmívelés terén észlel­hető, valóban hiányát látom az önök eljárásá­ban és ténykedésében annak az egyöntetű aetio­nak, a melylycl ma már meg kell kezdeni a védekezést ezen soeialismus ellen, és pedig a liberalismus érdekében. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez az, a minek teljes hiányát látom. Pedig e tekintetben számos eszköz áll az önök rendel­kezésére ; Magyarországon sokáig lehetne sikei­rel védekezni a soeialismus ellen, még hosszú időre el lehetne hárítani annak veszélyeit, mert ma még van a föl dm ívelésben annyi fejlődési képesség, van oly mérve e téren a vagyoni jó­létnek, hogy ezt fokozni lehet. De ebben az irányban az alsóbb osztályokban kellene az actiot megindítani, melyekkel eddig senki sem törődött; sem a ministerium, sem a gazdasági egyesületek nem teljesítették ez iránt kötelessé­güket. A kisbirtokos«ágig nem hatolt el sem a gazdasági egyesületek jó tanácsa, sem a minis­terium befolyása. Ezért csenevészedik el a kis­birtok, ezért készül ott a soeialismus meleg­ágya. Pedig ezt el lehetne hárítani, nem mon­dom, örökre, de igen sok időig. Ennek eszköze nem más, mint a népnevelés, nem az iskolában, nem a tanító útján, hanem a népnek az a neve­lése, melyet megad minden nyugoti államban a szövetkezeti intézmény Annak mindenféle ága­zata, az az összetartozandósági érzet, mely azzal fejlődik, az a magasabb színvonal, mely általa a falu népében támad, az a magasabb felfogás, mely lassanként átlengi az egész népet és ma­gasabb műveltségi fokra juttatja: mindez azt fogja eredményezni, hogy a nép jobban ellene fog állhatni az uzsorának és azon mindenféle káros befolyásoknak, melyeknek eddig ki volt téve. A nép meg fog küzdeni az uzsorával, ha jó hitelszövetkezeteket létesítünk, és e részben társadalmi téren is iparkodnak haladni. Megelé­gedéssel mondhatom, hogy e téren épen a mi­nisterelnök úr nem egyszer iparkodott segitsé­giinkie lenni, de még nem a kellő mértékben. Sokkal többet várhatunk ma már az állam ré­széről, nem pénzt, hanem támogatást, bizo­nyos törvényes intézkedéseket. (Élénk helyeslés bal felől.) Ezt kérem én. s ha a nélkül, hogy a rész­letekbe bocsátkoznám, csak azt említem, hogy ha oly törvényeink volnának, melyek alapján pénzalapot lehetne teremteni, képesek volnánk száz és ezer számra alkotni a hitelszövetkeze­teket és ezzel fékezni az uzsorát és emelni a nép jólétét. A hitelszövetkezetekkel karöltve áll elő a termelési és az eladási szövetkezetek le­hetősége. Ha lesznek termelő szövetkezetek, ezek útján el fogjuk láthatni a főváros nyilvános piaezait és árúcsarnokait és magukat a szövet­kezeteket szerves kapcsolatba fogjuk hozni, mi­helyt erre megnyílik a lehetőség. Nem kétlem, hogy e tekintetben rövid idő alatt nagy haladást lehetne elérni épen Pest­megyében, szemben a főváros szükségleteivel. Kérném is a minister urai, hogy iparkodjék e ezé! elérésére közreműködni vándortanítók útján, kik a feladatot megmagyaráznák a vidéken, és megcsinálnák a szervezete'. A másik feladat, a mely ezen kérdéssel kap­csolatban van, és a mely lényeges mindenütt, a hol a nép gyarló míveltségi foka alantas: oly intézkedéseknek megtétele, melyekkel az iszá­kosság ellen sikerrel küzdhetünk. (Helyeslés bal felől) Bocsánatot kérek a t. ministerelnök úrtól, mint pén/iigyministertől, ha nagyon rosszalom mindazt, hogy az italmérési engedélyek kiadását olyformán eszközli, hogy nemcsak drága lesz a SZJSZ, a mi szerintem nem nagy baj, sőt ellen­kezőleg, hanem a verseny hiánya miatt előáll a: népnek rendszeres megmérgezése. (Élénk felkiál­tások a bal- és a szélső baloldalon: Igaz! Űgy van!) Hogy az a megfertőzött ital, melyet nálunk az állam védelme alatt árúinak, továbbra is árú­síttassék, azt nem szabad tűrni, mert az való­ságos botrány. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez megmérgezése a népnek. Másrészt igyekezzünk mértékletességi egy leteket alkotni, hogy azokkal az iszákosság ellen hassunk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Iparkodjunk a szeszt minél drágábban árúsíttatni, azt megadóztatni; de iparkodjunk a lehetőségig a sört csekély adó alá vonni, hogy fogyasztása minél inkább terjedhessen, mert ez egészséges ital, míg a szesz káros. (Igaz! Úgy van! a balol­dalon.) A felvidéken egy speciális baj a zsidó be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom