Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-165
1(58. owáfw tíés ÍM*, február 84-én, pénteken. 218 élelmére szükséges, a lehető mértékben kevesbítsük. (Élénk helyeslés.) Ha a t. kormány ez által a szegény ember kunyhójában meg fogja honosítani a megelégedést, ez lesz nézetem sze rint a legszebb emlékoszlop, a melyet nemzetünk ezeréves létének emlékéül felállíthatunk. (Élénk helyeslés.) Mindezek után teljes bizodalmam lévén a t. minister úr működéséhez, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Bernáth Dezső jegyző: Szemere Huba! Szemere Huba: T. képviselőház! Tagadhatatlan tény, hogy az utolsó két évtizedben, mint minden téren, úgy a mezőgazdaság terén is, nagy előhaladás történt. E tényt azonban valami nagy elragadtatással nem fogadhatjuk, mert elkeserít bennünket az, hogy azon elmúlt huszonöt esztendő előtt, igen kevés, talán még a kevésnél is kevesebb történt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A dolog természetében rejlik, hogy, ha történt is valami, ez minket, gazdákat, ki nem elégíthet, mert anyagi eszközeink nem voltak elégségesek arra, hogy az e téren nyilvánuló óriási hátramaradást meggátoljuk. A felzaklatott kedélyek tehát, különösen a gazdaközönségnek óriási igényei nem találván kielégítést, az a kis anyag, a mi nyújtható, az a kis előmenetel, a mit tapasztalhatni, nem fejthette ki kellőleg hatását. (Ügy van! a baloldalon.) Igen sok eszme vettetett fel az iránt, hogy miként lehetne a mezőgazdaság ügyét némileg előbbre vinni. Ezen eszméknek egyik legfontosabbra, a mely mind sűrűbben hangzik fel, különösen az utolsó esztendőkben, a mezőgazdasági érdek-képviseletnek szervezete, (Halljuk! Halijuk!) a múlt évi gazdasági nagygyűlés, a melyet az országos magyar gazdasági egyesület tartott meg, ez irányban positiv tényekkel lépett a tanácskozás elé, és tényleg megállapított oly szövegezést, mely alapjául szolgálhat a további munkálatoknak. E tekintetben -a ministerium részéről is bírunk ígéreteket, és hogyha azok eddig be nem váltathattak, ezt annak tudhatjuk be, hogy tanácskozásunk oly széles mederben és oly lassan folyik, hogy e miatt épen mezőgazdasági ügyünk kénytelen szenvedni. Midőn egy eszmét pendítek meg, midőn a mezőgazdasági érdekképviselet szervezését, nem a vidéken, -— mert ez későbbi feladat, s az erre vonatkozó tervezetet be fogja annak idején terjeszteni a t. minister úr, — hanem e ház keretében felvetem, akkor azt külföldi példákkal óhajtom megokolni; nem azért, mintha ezen aualogonokat, a mi terünkre akarnám átültetni, mert, hiszen, igen idegen csemeték nálunk meg nem élhetnek, hanem csak azért, hogy levonjam a consequentiát ezen adatokból: mikép fejlődött a mezőgazdasági érdekképviselet, és annak milyen következményei voltak. (Halljuk! Halljuk!) Az Unió ezelőtt, körülbelül 20 esztendővel, nagy exportot kezdett, különösen a nyers terményekben. A mezőgazdaság ott, akkor nagyon primitív volt, égették az óriási térségeket elfoglaló erdőket, nem is szántották azt fel, hanem csak bevetették, és óriási termést kaptak. Természetesen akkor azok a gazdák nem voltak arra rászorulva, hogy támogattassék az ő működésük, a kormányra nem appelláltak, meg voltak elégedve azzal, hogy a szűz föld terem, és sokat terem, a productio olcsó és nagy. Későbben, különösen az utolsó esztendőkben, a föld kizsaroltatván, mindinkább érezték ők is a eoncürrentia nyomását, és különösen azt, hogy a búzatermelés igen nagy költségeket követel a gazdaközönségtől. Es épen ekkor támadt fel az érdekképviselet kérdése az Unióban is, ez vitt most hat millió embert arra, hogy egyetlenegy szövetkezetben a farmers alliance-ban legyenek együtt, és védjék a maguk ügyét, védjék úgy, mint a hogy ma látjuk, hogy tényleg a mezőgazdaság ügye ma ott apraeponderaus szerepet viszi. Hasonlót láttunk Németországban is. A németországi agráriusuk szintén átvették az amerikaiak felfogását, és azon elvből indulnak ki, hogy a mezőgazdasági érdekképviselet úgy szerveztessék, hogy az különösen a képviselőházban legyen túlsúlyban; és egy fiatal gazdának sikerűit egyetlenegy felszólalásával az egész német közvéleményt megrázni, és oly eoalitioba összehozni, hogy Németországban általában elhatározták, hogy a következő választások alkalmával párton kívül, csupán az agrárius eszme diadalra vezetésére oly férfiakat fognak küldeni a parlamentbe, a kik az eszme megvalósítása mellett különösen fognak harczolni. Mind a két helyen, úgy az Unióban, mint Németországban, az agrárius irányzat akképen fejlődött, hogy nálunk az ezéira nem vezetne, és hogy az a veszedelem bizonyos csíráját rejti magában. (Halljuk! Halljuk!) t Ezen irányt magamévá nem tehetem, esnem pártfogolhatom, (Helyeslés a baloldalon.) mert nálunk nem azt az orthodox. agrárius irányt kell követni, a mely azt mondja, hogy mindeftekelőtt a mezőgazdák kezeibe kell adni az eszközöket, hogy boldogulhassanak, hanem azt az irányt kell követni, a mely felfogja a képviseleti érdektársak hivatását, és a kereskedei lemnek ép úgy, mint az iparnak megélhetését biztosítja, de e mellett nem engedi a mezőgazdát elposványosodni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ily irányban fogom fel az agrár-kérdést, ! ily irányban óhajtanám, hogy az Magyarorszá-