Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-165
212 1Ä5 « ©magos Ülés 1&9B. febmár 84-én, pénteken, forog. Á főldmtívelégsel foglalkozók, mint a j teherviselők legnagyobb része, egéw jogosan | követelhetik, hogy érdekeik jobban felkaroltas- 1 tassanak. (Úgy van! bal felől.) Sajnálom, hogy ezen tárcza oly rosszul | van dotálva, azért is, mert látom és tapasztalom, ! hogy az igen t. nimister űr mindt-nt elkövet, a mit ezen szűk kör keretében véghezvinni lehet, így pl. a mezőgazdaságnál lehetővé tette, hogy a kisebb gazdák olcsó és jó vetőmaghoz jussanak. A len- és kendertermelést nagyban emelte. Két paraszt-mintagazdaságot, két gazdasági intézetet állított fel, a gyümölesészeíet és kertészetet vándor-tanítók által isméi tette, faiskolákat létesített, egy szaklapot subventionál és így ezen, mostanáig egészen elhanyagolt téren is előmenetelt látunk. (Úgy van! jobb felöl.) A borászat terén látszik legjobban a subveirtió szűk volta. Mind a mellett, hogy 161 telepről osztják ki az amerikai szőlő vesszőket, hogy vándortanítók vannak, hogy a homokszőlők terjesztésére a t. minister úr 222 holdat megvett s 578 holdat bérel, és azokat kisebb gazdáknak kiadta, mi ez ahhoz a roppant í pusztuláshoz képest, melyet az országban tapasztalunk? Ha tehát valahol, úgy ezen a téren szükséges volna, nagyobb segítség. (Úgy van! bal felől.) Az állattenyésztés terén szintén találkozunk a t. minister úr tevékenységével. A gazdasági egyletek útján, melyeknek én nagy szószólója nem vagyok, mert mostani szervezetükben nem igen felelnek meg annak, a mit az ország tőlük vár, a minister úr segélye következtében 1154, közvetlenül pedig a minister úr 275 nemes tenyész-állatot osztatott szét az országban. Erdélyben egy havasi törzset állított fel, melynek hivatása a jó erdélyi fajnak fentartása és nemesítése. A lótenyésztésnél lehetővé tette, hogy egyes községek jutányos áron maguknak ménlovakat vásárolhassanak. Itt kénytelen vagyok a í. minister úr figyelmét a már egyszer említett felföldi lovakra felhívni; ezen apró kis lovak, 12—13 markosak, igen sok jó tulajdonsággal bírnak, de a folytonos beltenyésztés következtében elsatnyulnak. Ezért igen czélszerű volna, ha~az igen t. minister úr egy felvidéki megyében tisztán hegyi lovakból álló törzsménest állítana fel, melynek hivatása lenne, ezen apró parasztlovakat nemesíteni és ez által értékesebbé tenni. (Helyeslés.) Nem utolsó intézkedése a minister úrnak az, hogy a baromfi-tenyésztés ügyéi: országos ügygyé tette az által, hogy azt nagy áldozatokkal segélyezi és emeli, s ekként lehetővé tette, hogy őszszel egy nemzetközi kiállítást lehetett Budapesten rendezni, mely világosan bizonyította, mennyire haladt az ország e tekintetben. Eddig a kiállításokon mindig a küí földiek voltak többségben, az utolsó kiállításon már a magyar tenyésztőké volt a többség. A minister úr intézkedése folytán számtalan nemes törzs adatott ki ingyeu az országban. A minister úr két lapot subventionált e téren úgy, hogy e lapok ingyen voltak a tanítóknak kiadhatók, mi által baromfitenyésztésünk országszerte emelkedett. A halászat terén ugyan kevésbbé, de mégis haladás észlelhető. A minister úr intézkedése folytán igen sok helyen kisebb mesterséges haltenyészdék létesíttettek, melyeknek czéljuk az ottani patakokat, folyókat benépesíteni úgy, hogy pár év múlva a pisztrángtenyésztés Magyarországon egészen jó lábon fog állani. Ez alkalommal bátor vagyok az igen t. minister úr figyelmét arra is felhívni, hogy minden gazdaáági egylet területén, a hol folyók vagy tavak vannak, méltóztassék egy halászati bizottság felállítását elrendelni. Ez a halászati bizottság a folyammérnökökkel és kultúrmérnökökkel együtt képezné azt a közeget, mely a minister úrral egyetértőleg működhetnék igen szomorú állapotban levő halászati viszonyaink emelésére. Ha ezekhez még hozzáveszszük az újonnan tervezett telepítéseket és az artézi kutak fúratását, látni fogjuk, hogy az igen t minister úr, mint felszólalásom elején mondottam, elkövetett mindent, a mit e szűk dotatio keretében meg lehet tenni. Azért nem akartam azt bizonyítani, hogy mindent megtett, a mit meg kellene teuui, csak azt, hogy minden lehetőt megtett. Most még egy dologra hivom fel a t. minister úr figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Szepesmegyében igen nagy tőzegtelepek vaunak, de az ottani lakosság nincs tájékozva ez iránt, nem tudja, hogy és mint kell ezt előállítani, olcsón kezelni, s hol és mikép lehet ezt értékesíteni? Én tehát arra kérem az igen t. minister urat, méltóztassék ezt tanulmány tárgyává tenni, és talán a vasúti szállításoknál némi engedményeket kieszközölni, s lehetségessé tenni, hogy ez a mostanáig fel nem használt kincs értékesíttessék. Végre engedjék meg, hogy a munkáskérdésről szóljak egy pár szót. (Haljuk!) Igen helyesen mondta Anclreánsky t. képviselő úr, hogy a kivándorlást nem hatalommal lehet és kell meggátolni, hanem csakis azzal, hogy a népnek kenyeret adunk és lehetővé teszszük a megélhetést. (Igaz!Úgy van!) De hogy ez lehetővé váljék, nézetem szerint az első dolog az, hogy a népet nagyon terhelő útadót igazságosan oszszuk el, (Helyeslés.) hogy a só árát szállítsuk le a minimumra . . . (Élénk helyeslés.) Madarász József: Már regen kellett volna! Gr. Csáky Kálmán:. . . hogy azon czikkeknek fogyasztási adóját, mely a nép mindennapi
