Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-164

164. országos Hiés lSWfc, február 28-áu, csütörtökön. 187 a kereskedelmi, és a mennyiben leginkább mezei munkások a kivándorlók, a földmívelési minister tárczája körébe vágnak azon intézkedések, melylyel e kivándorlásnak gátat kell vetni. A pénzügyminister ne zaklassa túlságos adók és effecutiok által a szegény kis birtokost, az igazságügyminister ne kölcsönözze az igazságszolgáltatás köpenyét, hogy eltakarj i a lelketlen uzsora általi óriás depossedálást, mely a kisbirtokosok közt országszerte dúl. (Helyeslés bal felöl) A kereskedelmi minister úr ne fojtsa el a kisipart, és ha nagy ipart akar létesíteni, akkor azt decentralisálja. A főfeladat mégis a földmívelési minister úrra vár. Látjuk azt, hogy a kivándorlás legelőször azoa hegyvidékeken kez dödött, hol az erdőségek elpusztultak, hol a téli kenyérkereset, a favágás megszűnt. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) Ezt követi a szőlő vidékek lakossága, melynek kenyérkeresete szintén megszűnt. (Iqazl Úgy van! bal felöl.) A kisbirtokosok gazdasági érdekeinek gyors és erélyes fölkarolása az, a mivel segíteni lehetne. Ez oly állami és nemzeti feladat, hogy az államnak nem szabad fukarkodnia a segítséggel, annál kevésbbé, mert a dolognak veszedelmes politikai oldala is van, a miről gr. Sztáray István „képviselő úr beszédéből is meggyőződhetünk 0 azt mondja, hogy az orosz eonsulátusok ÉszakAmerikában rrinden szláv bevándorlóra kiterjesztik védelmüket és segélyüket, és így a mi tót ajkií hazánkfiaira is. így a hála nemes mo tivuma által szereznek a panszlavismusnak buzgó apostolokat. Hátha azon pénzek, melyeket Amerikából visszahoznak, nem is az amerikai keresetből erednek, de orosz ágensek rubeljei? Mert hisz veszedelmesebb ágenst alig képzelhetünk, mint az oly falubeli embert, ki falujából mint földönfutó koldus megy el, és mint kis Kroesus jön haza. Hazudhat az bármit az ezüst dollárok csengése mellett, elhisznek neki mindent (Igaz! Úgy van! bal felől.) De ha nem is szegődik a panszlavismus apostolának, látott országot, melyben nincs király, nincs főtekiutély, melyben adót és védköteíezettséget egyáltalán nem ismernek. Ezeket a dolgokat összetéveszti, egymásból deriválja, és kérdem, van-e valami veszedelmesebb a magyar monarchikus alkotmánya álbimeszmére, mint ez a hazatért parasztapostol ? (Helyeslés bal felöl.) Más törvényhozások gondolnak a kisb'rcokosokkal, hivatkozom a szomszéd Ausztriára, hol törvény létezik, mely nem engedi meg a nagybirtoknak, hogy a kisbirtokot magában fölszívja. Ott van Anglia hol a eonservativ kormány, bukása előtt, benyújtott egy törvényjavaslatot, és fölvette a programmjába, hogy a kisbirtokot szaporítani kell. Csak nálunk nem történik e tekintetben semmi. Mi felzúdítjuk a vallásfelekezeteket egymás ellen, és örülünk ezen, de a nép szenvedései ós égető szüksége iránt érzékünk nincs. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy még egy kérdésre térjek ki, és ez a mezőrendőrségi törvény behozatalának sürgős szüksége. A mi mezei rendőrségi törvényünk még 1840-ből való, abból az időből, melyben az úrbériség és a jobbágyság létezett; egyes intézkedései, melyek a jobbágysággal nincsenek összefüggésben, mai napig sincsenek életbeléptetve, 26 éves alkotmányos élet ez elavult törvény gyökeres megváltoztatására időt nem talált. Pedig mily rendetlenségek uralkodnak e téren, arra nézve csak egy mozzanatot, akarok felemlíteni, és ez a kenderáztatás. Az 1840. IX. tcz. 42. §-a még a földes úrnak is csak az uraság vagy a községi elöljáróság által előre kijelölt helyen engedi meg a kenderázt itá>t. 53 éven belül a törvény ezen rendelkezése nem tudott érvényre emelkedni, és a legnagyobb anomália uralkodik e téren. Hazánk eontinentalis fekvése folytán vizszegény ország ; kisebb folyóvizek és forrásokban nagyon is szegény. Ebből az következnék, hogy a létező forrásokat védjük és ápoljuk, és mi történik? A mint a virágos kendert szedik, a lakosság leginkább női része kapát ragad, és bárhol talál a határban egy forrást, vagy folyóvizecskét, azt fölfogja és beleáztatja kenderét. A legközelebbi 'zápor beiszapolja és gyakran örökre betemeti a felfogott forrást, a viz elapad, de ha tovább is folyik a víz, az épúgy a legelső lábasjószág, mint a vadra és az éneklő madarak használatára teljesen alkalmatlanná válik. A községi bíró nem mer a kenderáztató amazonokkal kikötni, kiknek gyakran saját élete párja a vezérük, (Derültség bal felől.) de még a szolgabíró hatalma is elégtelen, eljön zsandárokkal, óriási átkózódások közben kihányatja onnan a kendert, megbünteti az illetőket, de a mint künn van a határból, a kihányt kendert újra beáztatják. Itt ismétlés és ellenszegülés esetén szigorúbb és nagyobb büntetéseket kell alkalmazni, már ember és állategészségügyi tekintetekből is. (Élénk helyeslés bal felöl.) T. ház ! A jelenlegi kormány az ígéret földjén termett programmjában fölvette ép úgy a mezei rendőrségi törvény meghozatalát, mint a szőlőbirtok regenerálását, le lesz-e a t. földmívelési minister úrnak elég súlya a ministertanácsban ez égető, el nem halasztható kérdések megoldására a prioritást, p. o. a kötelező polgári 24*