Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-164

J88 164. urszágo* íjlén 1891. február JB-áu, csltörtökBa. házassággal szemben kivívni? (Helyeslés és tetszés bal felől.) És itt engedje meg a t. minister úr, ha minden iránta való tiszteletem mellett is egy kissé személyeskedem. (H dijuk! Halljuk!) A szerénység igen ?zép tulajdon, ha az ember csak saját egyéni igényét van hivatva képviselni; de midőn fontos, elsőrangú állami feladatok vannak egy kormány férfira bízva, akkor a szerénykedek, a visszavonulás nincs a maga helyén. (Élénk helyeslés bal felöl.) Két nagy feladat az, a mely a t. földmívelésügyi minister úrtól várja a megoldást, először a kenyérkeresettől megfosztott munkásoknak új kenyérkereseti forrást nyújtani, másodszor elsimítani azt az óriási pusztítást, melyet a filloiera s annak kétlábú méltó vetélytársai itt az országban véghez vittek. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nem egy-két új faiskola létesítése, de egy rendszeres nagyobb concepcioju tevékenységet igényel ma e két, a nemzet egész életére oly fontos feladat megoldása. S minthogy én az előttünk fekvő budgetben az ilyen nagyobbszab&sú tevékenységnek legkisebb nyomát sem tudom feltalálni, sajnálattal bár, de azt el nem fogadhatom. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Molnár Antal jegyző: Bessenyey Ferencz ! Bessenyey Ferencz*: T. képviselőház! Azt hiszem, hogy helyesebben jártam volna el, ha azoknak egy részét, melyeket elmondandó leszek, a kereskedelmi tárcza tárgyalása alkalmával mondtam volnk el. Minthogy azonban az általam előadandó dolgok egy igen tekintélyes része Magyarország foldinívelési és közgazdasági érdekeivel e legszorosabb kapcsolatban áll, engedje meg a t. ház, hogy ezeket most mondhassam el. (Halljuk! Halljuk!) Kijelentem, hogy nem új dolgokat, nem új eszméket, sőt szerénységgel mondhatom részben nem is az én eszméimet fogom tolmácsolni, de kérem a t. házat, hogyha talán hosszabb leszek, ne méltóztassék azt nekem felróni, ép úgy, (Halljuk! Halljuk!) mint a hogy, ha talán nem leszek híí tolmácsa az általam előadandóknak, méltóztassék azt nem jó akaratom és szándékom tisztaságának hiányában, hanem képességem elégtelenségében és járatlan ságomban keresni. (Tetszés jobb felől. Derültség a bal- és szélső baloldalon és élénk felkiáltások: Versben! Derültség.) T. ház ! Azon súlyos és nagy áldozatokban, melyeket állami és nemzeti létünk consolidálása érdekében ez a nemzet az utolsó időkben hozott, határozottal! legnagyobb részben a földbirtokos és földmíves osztály participiált, (Igaz! Úgy van!) a melynek érdekében, — szemrehányás nélkül mondom, — eddigelé talán a legkevesebb történt (Igás! Úgy van!) Pedig a helyes földmívelési é? kereskedelmi politika iránya és követelményei szerint azon államalkotó elemeknek adó- és életképessége lenne istápolandó, melyek az állam- és a esaládfentartásnak leghatályoaabb és legbiztosabb tényezői. (Helyeslés.) Ezeket kívántam elmondani, mielőtt rámutatnék azon, nézetem szerint, nagy veszélyekre, a melyek Magyarország birtokos és földmivelő osztálya mellett Magyarország közgazdasági érdekeit és a tisztasséges kereskedelmi köröket veszélyeztetik. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A gabnatermelés és gabnakeres kedés természetüknél fogva annyira össze vannak nőve és annyira karöltve jár, hogy még virágzásuk is egymás kölcsönösségén alapszik, s ennélfogva a termények reális értékesítése még kedvező viszonyok között is csak akkor lehetséges, ha a tisztességes terménykereskedelemnek becsületes közvetítő működése a legjobb árú- és fogyasztási helyeket találja meg és messze szétágazó csatornái főkép az aratás után feumaraűó tényleges fölösleget elviszik, (Helyeslés.) s mely reális és szolid irányra alapítva irányát, úgy a termelő közönségben, mint a kereskedőkben é? a fogyasztó közönségben is bizalmat tud és képes fölkelteni. (Helyeslés.) Így is volt. ez még nem rég. A szolid és becsületes kereskedelmi iránynak köszönhető, hogy hazánkban nagy malmok létesíttettek, a. melyek kiváló őrlési képességgel, nagy tőkéikkel és legmagasabb fokon álló technikájukkal hivatva voltak hazánk fölösleges terményeit eddigelé utol nem ért lisztproductam alakjában export útján értékesíteni Ennek következtében Budapest, mint a hazai teiménykereskedés emporiuma, úgyszólván a világ elsőrangú malomipar városává lett, s ennek következménye azután az, hogy terményeinknek, főleg búzánknak kereskedelmi főhelyévé lett Budapest, míg malmaink, melyek e csekély mennyiségű, de jobb minőségű dunafejedelemségi búza mellett kizárólag magyar belföldi búzát őröltek, lisztiparunknak szereztek világhírt, míg ez í«y volt, jobb gabnaáraink voltak. Azonban az elmúlt években, t. ház, a gabnaárak rohamos és megdöbbentő mértékben sülyedtek. Azt látjuk ugyanis, hogy a tavaszi campagne óta búzánk ára 100 kilogrammonkint 3 frt 50 krral sülyedt. Nem tagadom, hogy erre befolyásai volt a mi terményeinket fogyasztó államok kedvező termése, különösen a tengeren túli búza is, de ha mindezeket szemügyre vesszük is, még sem lehetséges az, hogy csupán ezen körülményekben találjuk fel a búza árának oly borzasztó mértékben való csekkenését. (Helyeslés.) Sokkal közelebbi okok vannak, a melyek miatt a mi gabnáink ára ilyen sze-