Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-164
Jgg • • 1*4. »rsüägós Blés 1898. február SS-án, esBtSrtókSüü szenved, hogy azt a hazát, melyet őseink vérükkel szereztek, nekünk, az utódoknak csak a munka verejtékével lehet megtartaniuk. (Úgy van! bal felől) Óriási adósságokat hagyunk hátra magunk mögött azon vagyon fejében, melyet őseinktől örölköltünk; azon fákban pedig, melyeket ültetünk, egy tőkét biztosítunk utódainknak, mely nekik fog gyömölcsözni. (Úgy van! bal felől.) Én ezért, t. ház, bátor vagyok komolyan felszólítani a t. földmívelési minister urat, nyújtson be rövid idő alatt egy külön törvényjavaslatot, mindazon tereknek kényszerbefásításáról, melyek más mívelés által hasznosabban nem értékesíthetők, és ezt a törvényt aztán drákói szigorral hajtsa is végre. Szalay Imre : Benne van az erdőtörvényben! B. Andreánszky Gábor: Kerestem, de nincsen benne, hivatkozom a föl dm ívelésügyi minister árra. Több hasznot hajtana itt e szigor a nemzetnek, mint nem tudom mily egyéb iparágak létesítése, sőt egyes hiányok előfeltéte ei szereztetnének meg ezáltal. (Helyeslés a baloldalon, j j Most, gazdaságunk egy másik válságos kérdésére térek át: a mezei munkás kérdésre és ezzel kapcsolatban a kivándorlás kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Múlt évi deezember havában képviselői kötelességemből kifolyólag interpell.triót intéztem a t. pénzügyroinister úrhoz, és annak indokolásánál egy oly kisbirtokos évi költségvetését állítottam fel, a nála dívó munkabérek alapján, kinek, birtoka, azaz szőlleje elpusztult. Ne fizessünk 25 kr. napszámot, feleié a minister, őszszel és tavaszszal, de annyit, hogy a napszámos megélhessen. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Huzamos ideig csak olyan gazdasági üzemet lehet folytatni, mely magát kifizeti. A helybeli viszonyok szerint meg ezen csekély napszámok oiellett sem iucrativ üzlet a, gazdálkodás, nagyobb napszámot pedig egyáltalában el nem bír. De én képzelhetek magamnak olyan viszonyokat, melyek mellett ezen csekély napszámokból is megélhet és gyarapodhatik a mezei munkásosztály. Ilyen viszonyok léteztek is nálunk, midőn a szőlő még termett. A legtöbb munkáscsaládnak volt szőleje, mely termett átlagban évenként 30—50 akó bort, és mely csak egy hónapi munkáját vette igénybe. Ezért kapott 120—150 forintot. Mondjuk, hogy 200 forint kellett az illető családnak életére, 8 hónap alatt, melybe a legjobban fizetett munkák, az aratás, cséplés, kaszálás esnek, könnyen megszerezhette magának a még szükséges 50—80 forintot akkor is, ha tavaszba] és őszszel 25 vagy 30 krért ment a szőlőbe kapálni. Ha tehát mi a kisbirtokosnak szőlejét regeneráljuk, vagy helyébe más, de leginkább a földmívelés szakjába vágó, új kenyérkeresetet nyitunk neki kis birtokában, akkor segítettünk e viszonyokon. Én a szőlő regenerálásával karöltve az okszerű gyümölcstermelésben látok, egy ily jövedelmező fokeresctet, mely mellett a kisbirtokos mint mellékkeresetet elvégezheti az aratást, cséplést és kaszálást a nagy és középbirtokokban, mérsékelt napszám mellett. Azért, t. ház, nem csak humanisinusbói, de a nagyobb birtokosok jól fölfogott érdekéből is első föladatomnak tűztem ki egy ily kereset-! forrás létesítését szorgalmazni itt a törvény-; hozásban. Azért az illető czímnél én a gyümölcstermelést és szőlőregenerálást illetőleg elő fogom adni a módot, mely által általános lendületet adhatnánk az egész ügynek. Most, t. ház, kevesebb a napszámos a szőlőn kívüli munkákra vidékünkön, mint v 0 lt akkor, midőn e czélra még a szőlőterületek ezerholdjai a napszámosokat nagy mérvben igénybe vették. És ez természetes. A napszámból, melyet fizetni képesek vagyunk, a munkás nem képes megélni, cselédnek szegődik tehát, vagy munka idejében nagyobb városokban keres nagyobb napszámot, és így szaporítja ott a munkás, gyakran a munkanélküli proletárismust. Tele szívja ott magát a vagyonosok iránti gyűlölettel, s így készül, így terjed a socialisticus foradalmi anyag. Vagy a nép legmunkásabb része a vándorbothoz nyúl. És itc engedje meg gr. Sztáray István — a ki, sajnálom, nincs jelen, — hogy a belügyi költségvetés tárgyalásakor itt tartott érdekes beszédjére refieetáljak. (Halljuk!) Képviselőtársam azt mondja, hogy csak a nagy birtok érdekére 5 káros a kivándorlás, a kivándorlókra és az országra nézve inkább előnyös. Sokban megfelelt erre Holló Lajos t. képviselőtársam, és mondott egy módot, mely d kivándorlást megszüutené, —- telepíttessenek el az illető kivándorlók e hazának, egyes, a munkásokban hiányt szenvedő vidékein, — de ösmerem, hogy ez ínég mindig sokkal előny ösebb, mint ha teljesen kivándorolnak az illetők, — de még e módot is csak a legsujtóbb szükségből alkalmaznám, — egyrészt azt akarom, hogy nyíljék otthonuk az illetőknek keresetre helyben, (Élénk helyeslés.) mert az ilyen népvándorlás nagy pusztaságot hagy a vidéken maga után, melyet g dieziai bevándorlókkal nem lehet betölteni. (Élénk helyeslés.) Az állam egyik legelsőrendű feladata az ily pusztulás megakadályozása. Igaza van gr. Sztáray képviselőtársamnak abban, hogy erősz dcosan zsandárokkal nem szabad a munkást visszatartani. Azért nem is a belügyi tárezánál szólaltam fel a kivándorlást illetőleg, mert nézetem szerint inkább a pénzügy, az igazságügy,
