Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-164

184. országos Més 1893. február 23-ái, esntärtBkon. , \gtj Ezért engedje meg a t. ház, hogy én az érem másik oldalát, a veszteség száraiáját érintsem. (Halljuk! Halljuk!) 25 évvel ezelőtt, a közlekedés kifejlődése előtt, az ország egyes vidékeinek nagy része hozzáfé:hetién lévén, azok erdőségének sok esetben, ősi faállományában, egy addig alig gyümölcsöző, de századokon át összegyűlt tőkével bírt az ország ép úgy, mint az eke által addig még nem érintett talajának összerejében. (Úgy van ! bal felöl.) A vasúti hálózat kiépült, s a hova a sinek eljutottak, azok szomszédságában az erdők kivágattak, a fa el lett szállítva, és így azon századokon át összegyűlt nagy tőke. mely akkor létezett, most már nem létezik. (Halljuk! Halljuk!) De az erdőtulajdonosok ezzel még be nem érték, s mert megunták a jövedelemre 70—80 esztendeig várakozni, hogy hasznot húzhassanak belőle, kiadták a letarolt erdőt legelő gyanánt a községeknek; a sarjadzó csemetéket több éven át a legelő barom elpusztította. Ezt maga a termő alap követte, most ott állának kopáran az árkok s ép a legszebb vidékeken a rideg sziklák az ősök gazdálkodásának ezen gránitemlékei az utókor épülésére. (Úgy van ! hal felöl) E szerint nemcsak a faállomány, de maga az erdőtalaj in elveszett, (Úgy van! bal felől.) Nincs statisztikánk, melynek alapján e vagyonveszteséget számokban kifejezhetnénk, de a lakosság elszegényedése, annak elvándorlása e vidékekről, a holt számoknál is érthetőbben bizonyítják azt, hogy itt egy óriási vagyon ment veszendőbe. (Úgy van! bal felöl.) így vagyunk mi a feltört Jegelők termőképességével is, mert ezen tőkének kizsarolása már az ókorban is több virágzó országot változtatott sivataggá. (Halljuk!) Ha, t. ház, itt valódi kárt képesek volnánk kifejezni és ha ehhez hozzászámítjuk a fiiloxera által elpusztult érsékveszteséget is, akkor a nemzeti vagyonszaporodásnak mérlege nagyon is fölbillen. (Úgy van! bal felől.) Igaz, hogy ennek az uka sok részben nem a kormány, de az egyén ro-ssz gazdálkodása. A kormány csak a, rossz példaadó, a rossz mester szerepét vitte; a gazdaközönség pedig a túlszorgalmas tanuló s a rossz példa hü követője. (Úgy van! bal felől.) Oka ennek a máról-hoínapra való gazdálkodási rendszer, mely csak a közvetlen jelennel gondol, s az utókorral, az utódokkal pedig mit sem törődik, s csak pusztulást és adósságot hagy maga mögött. (Úgy van! bal feJöl.) Azon szerencsétlen gazdálkodási rendszer, mely legtalálóbban jellemezhető úgy, ha azt mondjuk, hogy a mi gazdáink nagy része, a mint a vetőmagot elszórja, már hátratekint, megKÉPV1I. NAPLÓ 1892 — 97. IX. KÖTET. tudandó, nem áll-e ott már a seusal, kinek a várható termést eladhatja, és a kitől arra legalába is jó előleget vehetne tol. (Tetszés bal felől.) A tapasztalt gazda, t. ház, egy vidék, egy ország földmíve^ állapot it nem a kiállításokon felhalmozott termények, nem az ott látható óriási fenyőszálak után, melyek gyakran az utolsó Mohikánok szerepét játszszák, nem a gondosan kitrieurözött vagy épen kézzel kiszemelt gabnaneműekből fogja megítélni, hanem utazás közben kitekint a vasúti eoupé ablakából és nézi, hogy mihez hasonlít jobban a vidék: egy kerthez vagy a pusztasághoz, sivataghoz. (Tetszés bal felől.) Ha már most az 1896-iki kiállításra jön majd nyugatról az idegen Ruttka felől s látja Tarján vidékén a Mátrahegyséo; kopár, vízmosásos lejtőit, vagy Pozsony felől látja a főváros küszöbén elterjedni a dunakeszi homoksivatagot, ez az első szomorú impressio lesz az irányadó előtte földraívelési cnlturánk állapotának megítélésében. (Úgy van! bal felől.) Mennyivel máskép néz ki például az út Bécs és München között. Itt egy gyönyöríí óriási angol kerten keresztül utazik az eml-er egész Alsó-és Felső-Ausztrián keresztül, a hegyeket s dombokat egész a völgy aljáig sűrű, kitűnő karban lévő lábas erdők bo rítják, a völgyek iapályaia pedig gondosan csatornázott rétek és gyümölcsfákkal szegélyezett szántóföldek terjednek el, az egész úton haszon vehetieu kopárságot, vízmosást alig látni. (Úgy van! bal felől.) Miért nincs ez nálunk is így? Nemsokára megüljük a nemzet és haza ezredéves frigyének ünnepét. Nem illendő-e tehát, hogy ez ünnepélyre a menyasszonyt: hazánk földjét, ha nem is a természettől szőtt egykori menyasszonyi ruhájában mutassuk be, de leJalább tisztességesen felöltöztessük , s elfedjük szégyenletes meztelenségeit. (Tetszés.) Hisz azért, hogy török-tatár és azok sok méltó utódja pusztította századokig e hazát, nem elkertílhetlen szükséges, hogy így lefosztva, levetkőztetve álljon örök időkig. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) A hol oly indolentia uralkodik ez irányban, mint nálunk, az államnak a kényszereszközökhHz kell nyúlnia. (Ügy van! jobb és bal felől.) Az állam fenn nem tarthatja magát, ha földjeinek nagy része pusztán, haszonvehetlentíi hever és az államtérnek viselésében részt nem vesz; az államnak joga van követelni a tulajdonostól, hogy tulajdonát, ha teheti hasznosítsa, mert neki e földnek adójára is szüksége vau. (Ügy van! jobbról.) Munkára kell. ha szükséges erőszakkal m, serkenteni a nemzetet, mert az kétséget nem 24