Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-158

168. ©rsaíigos ülés 1893. február 16-sin, csütörtökön. ÍS hanem számtalan más ágazatban volnék képes kimutatni. (Úgy van! bal felől) De a legfrappansabb akart lenni a t. ministerelnök urnak az az érvelése, midőn ő is a statisztikára tért és ki akarta mutatni azt, hogy mennyit tesznek ki azon javadalmazási feljavítások, melyeket különböző rangosztályokban ezen törvényjavaslat folytán végösszegekben kifejezésre jutnak. Az V. rangosztályban 56.000 frtot adunk; de azt nem mondotta meg a t. ininisterelnök rir, hogy ezt csak 146 alkalmazottnak adjuk. Wekerle Sándor minister elnök és pénzÜgyminister: A percent ezzel nem változik! Horánszky Nándor: A VI. rangosztályban 109.000 frtot adunk, de a t. ministerelnök íir elhallgatta, hogy ez csak 450 alkalmazottnak szól. A VII. rangosztályban 128.000 frtot íidimk, de csak 384 embernek. Itt azonban hozzá tette rögtön, hogy itt az az eset forog fenn, hogy sokakat emeltünk ki a VIII. rangosztályból. Többek között hivatkozott arra, hogy a vízrajzi osztályból sokan helyeztettek ide át, pedig dehogy helyeztetett sok át. Kiemeltünk onnan 62-őt, de lefokoztunk körülbelül ötvenet. Ennek a lefokozásuak, — megengedem, — nincsen momentán pénzügyi eredménye; de méltóztassék ennek a 62 alkalmazottnak fizetési többletét összeadni és levonni a 125.000 írtból, látni fogjuk, hogy még mindig rengeteg százaléknyi előnyt nyújt az ezen rangosztályban levőknek, szemben az alantasabb rangosztálybeliekkel, a kiknél már ez a százaléknyi előny lefelé megy. A VIII. rangosztálybelieknek 493.000 frtot adnnk, de itt 2000 az alkalmazottak száma. A IX. rangosztály 508.000 frtot kap, de ebben a rangosztályban 3400 alkalmazott van. A X. rangosztálynak 612.000 frt jut, 4000 alkalmazottal. A XI. rangosztálynak 519.000 frt adatott, ebben a rangosztályban pedig 6000 alkalmazott van. Látjuk tehát, hogy ebben a törvényjavaslatban semmiféle logika nincs, sem a feljavítási összegek, sem azok százalékai tekintetében, (Úgy van! bal felől.) mert a VII. rangosztályban a feljavítás 16°/o, a Vlll-ban már csak 13°/o. A logika pedig mégis csak az volna, hogy az alantasabb rangosztályoknál legyen a nagyobb százalék. Ámde megtartották-e ezt? Dehogy tartották. A IX. rangosztályban ll°/o a feljavítás, ellenben a X-ben 15°/o,*és a XL-ben már ismét csak 14°/o. Ezek a százalékok mutatják tehát, hogy nem logikáról vagy egyenletességről van szó, hanem szó van azokról az esélyekről és eshetőségekről, a melyeknek forrását az képezi, hogy mi fizetése volt eddig az illetőnek? Ha a létszám csekélységénél fogva alkalmas volt arra, hogy a magasabb rangosztályba vétessék fel valamely állás, akkor azt felvették; ha pedig óriási contingenssel állottak szemben, a hol egy forintnyi emelés is nagy összegeket eredményezett, azt vagy lefokozták, vagy pedig nem javítottak semmit a fizetésben, hanem csak a lakbérben. De ha a t. ministerelnök úr az egyes rangosztályokat még egyenlően osztaná el, még akkor is meg volna az egyenletesség; de még az egyes rangosztályokat sem osztotta be egyenlően, mert itt van például a kir. táblai segédfogalmazó a X. rangosztályban. Átlagos javítást kap 300 frtot. Itt van az irodatiszt szintén a X. rangosztályban, átlag javítást kap 120 frtot; itt van egy telekkönyvi hivatalnok, átlagos javítási: kap 40 frtot; itt van egy postahivatalnok, szintén a X. rangosztályban, és kap átlag 60 frt javítást. Az egyenletesség tehát ugyanabban a rangosztályban sincs meg. Sőt még ennél is tovább megyek. Ugyanazon rangosztályban ugyanazon alkalmazottak közt sincs meg az egyenletesség. Itt vannak a kir. táblai segédfogalmazók. Vannak köztük, a kiknek javítása felrúg 445 frtra, s vannak ugyancsak kir. táblai segédfogalmazók, a kiknek feljavítása csak 210 forint. Itt vannak az irodatisztek. Van köztük irodatiszt, a kinek javítása 245 frt, de van köztük, a ki semmit sem kap, Hogy csak egyet említsek, a budapesti irodatisztek közt van, a kinek volt eddig 800 frt fizetése, 200 frt lakpénze, 120 írt drágasági pótléka és a ki átlag évenkint 30 frt segélydíjat kapott. Ez évenkint kitett összesen 1150 frtot. Ennek az irodatisztnek ezentúl lesz 800 frt fizetése, 350 frt lakbére, s így összes javadalma 1150 frt. Nem kap tehát semmi javítást. Van ezután olyan telekkönyvvezető, a kinek fizetése feljavíttatott 210 írttal és van olyan, a ki 20 frttal kevesebbet fog kapni összjáradékúl, mint eddig. Van postahívatalnok, kinek összjárandósága feljavíttatott 200 frttal és van ismét olyan, a ki nem kap semmit. Ezekből világos, t. ház, hogy nemcsak az egyes rangosztályok ban, nemcsak az egyes rangosztályok ugyanazon kategóriájában, hanem még ugyanazon alkalmazottak közt sem egyenletes, következetes, igazságos a feljavítás. Ez az, a mit difficultáltam, s a miért én a törvényjavaslatot sem igazságosnak, sem egyenletesnek nem tartottam. Legyen szabad erre nézve isak két kérvényt reproducálnom az illető érdekeltek részéről, hogy a t. képviselőház láthassa, hogyan néz ki a gyakorlatban ez a törvényjavaslat, ha majd megvalósul és életbe lép. Az egyiket beadták az aradi, brassói telekkönyvvezetők és a többi közt a következőket mondják benne: »A folyó évre kiutalt pótlékokból a vidéki telekkönyvvezetők semmit, — a segédtelekkönyvvezetők pedig öszszesen 25 frtot, — azonban az irodatisztek, a