Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-158
8 158. országos Més T88S. február 16-án, esfltfirtBiiön. fontolta volna a törvényjavaslatnak azon szakaszait, a melyek az igazságügyi szolgálatra vonatkoznak, nemcsak a személyi pótlékot, hanem a működési pótlékot is levonta volna; de igenis constatálom, hogyha így marad meg a törvény* javaslat és így válik törvénynyé, akkor a most működő bírák hátrányba jöhetnek a jövőben kinevezendőkkel szemben. Ha pedig ez volt a estél, akkor constatálnom kell az igazságtalanságot, mert egy és ugyanazon szolgálati foko- i zatban a régebben alkalmazottaknak, szemben a I jövőben kinevezendőkkel, hátrányba jönni nem szabad, nem lehet: ez legalább is igazságtalanság. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) De, t. ház, az igazságszolgáltatásra vonatkozólag a gondosságot még egy más Szempontból is nélkülözi ezen törvényjavaslat, mely egészen szerves, organisatorins természetű. Az 1871-iki törvény ugyanis megállapította azt, hogyha a törvényszéki elnök akadályozva van abban, hogy az a^endákat vezesse, őt a szolgálat szerint legidősebb bíró helyettesíti. Most j lehetővé válván az, hogy a bíróságoknál egyes j bírák a VII. rangosztályba is átvihetők legyenek, kérdem, most már szemben e törvényjavaslattal, hogy ki fogja ezentúl a törvényszéki elnököt helyettesíteni, pedig ez nem kicsiny dolog a szolgálat szempontjából, vájjon a VII. rangosztályba tartozó, de szolgálatra idősebb bíró-e ? (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ez is hézag a törvényjavaslatban s erre vonatkozólag valamit a tör. enyhe szintén be kellene iktatni A gondosság hiányát mutatja tehát e tekintetben i az is, a mit a törvényjavaslat elénk tár, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) és én a magam részéről nem tartom és nem tarhatom indokoltnak és indokolna tónak az ignzságügyminister úrnak azon erélyes fellépését szemben Polónyi Géza t. képviselőtársammal, a melynek a múlt j napokban tanúi voltunk. Az sem kicsinylendő dolog, t. ház, hogy a mikor Polónyi t. képviselőtársain felállította azon tételt, hogy az 1869 : VI. tcz. szerint kinevezendő bíró fizetése le nem szállítható, akkor az igazságügyminister úr egészen kicsinylőleg azt mondotta, hogy ezen bírák összilletményei ezután ugyanazok lesznek, mint voltak eddig, és minthogy a fizetés jellegével biró személyi pótlék minden tekintetben a fizetés természetével bir, tehát e téren kifogásokat tenni szintén nem lehet. Nem így áll a dolog, t. ház, (Ralijuk! Halljuk! bal felől) Az 1869 : IV. tcz. 5. §-ával szemben, ha azt a törvényhozás egyenesen és határozottan megváltoztatni nem kívánja, nem lehet a fizetéseket két részre osztani s azoknak egy részét fizetés jellegűnek, másik részét személyi pótléknak mondani. Ezen változtatni csak egy módon lehetne, t. i. a törvényhozás kifejezett akarata következtében; de így azt, hogy a kétfelé oszlás azon általa alaptörvénynek nevezett tcz. 5. §-a értelmében jelentőséggel bir, állítani nagyon is lehet. Nem oly kicsi dolog ez, t. ház, (Helyeslés bal felől.) mert ha mi a bírói függetlenségre súlyt helyezünk, akkor nem szabad a bírói függetlenség egyetlen alkatrészét sem érinteni, (Élénk helyeslés bal felől.) igenis szabad előrevivőleg, emelőleg, segélyzőleg, de leszállítólag nem. (Élénk helyeslés bal felől.) Mert ez a bírói állás fontosságának, tekintélyének depretiálása lenne. Az pedig, hogy e törvényhozási teremben valaha oly gondolat jusson be, hogy a bírói állásúak az ország összérdekeire oly nagy fontossággal biró jelentősége bármely irányban, akár csak formailag is leszállíttassék, oly irányzatot jelentene, a melyet ép az ország közbiztonsága érdekében, melynek legfőbb alapja a bírói tekintély, sem intendálni, sem változhatni nem szabad. (Helyeslés bal felöl) És ha a t. igazságügyminister úr figyelmére méltatta a nagyváradi bírói kar petitioját, mely hozzá el • jutott, akkor láthatta is, bár más irányban, azokat az általános felfogásokat, melyek bírói körökben ezen törvényjavaslattal szemben élnek. Abban a petitioban ugyanis ők azt kérik, hogy inkább hagyassanak meg a mai állapotban, mintsem e javaslat törvényerőre emeltessék, inkább várnak egy ideig, mert reménylenek, mintsem az a visszás állapot, mely itt contemplálva van, törvényesíttessék. (Helyeslés bal felől.) És ebben a felfogásban, t. ház, nemcsak a bírák anyagi helyzetük javításának gondolata fekszik, hanem az a magasabb gondolat is, melyet mi a birói függetlenséghez, mint az állami existentianak egyik cardinalis, oszlopos szervéhez fűztünk és fíísünk. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) De t. ház, áttérek az igen t. pénzügyminister urnak a legutóbbi alkalommal tartott beszédére, melynek értékességét, gyönyörködtető voltát, szellemességét egyáltalán kétségbe vonni nem akarom. Valóban, t. ház, magam is nagy lelki gyönyörrel és örömmel élveztem ennek a beszédnek szikrázó szellemességét és meg vallom részemről, hogy ezt legkevésbbé óhajtom diffieultálni. De egyet mégis egészben véve constatálnom kell és ez az, hogy a t. ministerelnök úr nem a törvényjavaslat megokolására, elfogadhatóbbá tételére s megvilágítására helyezte a súlyt, hanem arra a szellemességre, mely a visszásságoknak azon óriási arányait, melyeket e törvényjavaslat feltüntet, eltakarja és azon amabilis köpenybe burkolja be, a hol az ember nem tudván, mi van a takaró alatt, a mérget is könnyen beveheti. (Élénk tetszés a baloldalon.)
