Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-158
$ 1*6. ersiágos fllés 1898. február 16-án, csütörtökön. gekbe egyáltalában nem ütközik. Hanem ha valaki ki akar térni az állam által adható se gély mértékének egyenletes és igazságos megosztása elől, megengedem, hogy ilyen argumentumokkal álláspontját eltakarhatja, de magát a czélt, a mit különben én is el akarok érni azon határig, a melyet az állam pénzügyi viszonyai szabnak elénk, azt ezen törvénybeli meg nem valósíthatja. (Igaz! Ügy van! bal felől.) Ne méltóztassék tehát olyan argumentumokkal előáll ani, hogy hiszen mi tulajdonképen kárt teszünk az állami alkalmazottaknak, ha ezen törvényjavaslatot nem fogadjuk el, mert hiszen akkor azt sem kapják meg, a mit meg is kaptak már tényleg a múlt félévre is. S ha ez alkotás egy-két hónappal el is odáztatik: nem történik rajtuk sérelem, hanem megtörténik az, hogy az államtisztviselők panasza nem lesz igazolt, ha egyfelől szemmel tartjuk pénzügyi viszonyainkat, másfelől nekik e kereten belül igazságos és egyenletes mértékkel mérünk. (Ugy van ! bal felöl.) Foglalkoznom kell a t. igazságügyi minister úr beszédével is, nem azért, hogy az igazságügy terén alkalmazottaknak viszonyait szemben e javaslattal részletesen tárgyaljam — erre majd a javaslat első szakaszánál nyilik alkalom — hanem azért, mivel én Poiónyi t. képviselőtársam azon határozati javaslatát elfogadom, a. mely egyfelől elvi kijelentést, másfelől halasztási indítványt foglal magában, — a mennyibea azon elv megvalósítása érdekében a javaslatot a bizottsághoz kívánja visszautasítani — s mert ennélfogva nekem az erre vonatkozólag felhozott ellenvetésekre néhány megjegyzést kell tennem. Ezúttal tisztán e mederben kívánok maradni. 0 védelmébe vette Magyarország bírói karát azon felfogással szemben, a melynek b. Salmen t. képviselőtársam adott kifejezést, hogy t. i. a bírói kar Magyarországon kedvezőbb helyzetben van úgy a fizetés mértéke, mint az előléptetési viszonyok tekintetében, mint az állam egyéb alkalmazottjai. És itt felsorolta azon indokokat, melyekkel e felfogást meg akarta gyöngíteni. Az alaptételt illetőleg teljesen egyetértek a t. minister úrral. Egyetértek még a t. minister úr indokolásának egy részével is; avval t. i. hogy a bírói kart nem lehet azon felfogások mértékével mérni, melylyel b. Salmen t. képviselőtársam mérte, mert az ő helyzetük az állam alkalmazottjai között bizonyos tekintetben a bírói függetlenség fontos intézménye tekintetében, egyes kivételes szempontokat nemcsak eltűr, hanem meg is kíván; megkíván úgy az állampolgárok vagyoni és személyi biztonsága, mint a polgári és politikai jogok védelme tekintetében. De nem értek egyet indokolása egy másik részével, a mely ha állana, méltó panaszokra adhatna okot az állam egyéb alkalmazottjai részéről. Azt mondta ugyanis, hogy a középfokú hatóságok a mi állami szervezetünkben sehol sincsenek oly nagy arányokban kifejlődve, mint a bírói kar^ ban. E tétel így nem áll. Mert igaz ugyan, hogy az utóbbi években az állami alkalmazottak egyetlen pályáján sem volt az előléptetés oly kedvező, mint a bírói karban, de honnan származik ez ? Onnan, mert az egész bírói szervezet fiatal és 20 évvel ezelőtt illesztett be a magyar állam szervezetébe egy nagy apparátust, melyet az állami igazgatásnak ez az ága megkívánt; természetszerűen kellett tehát bekövetkeznie annak, hogy ezen a téren, a mely egy új szervezetet képvisel és alkalmazottjaiban nagy számokat ölel fel, az első években az előhaladásnak gyorsnak kell lenni mindaddig, míg az kifejlődik, megállapodik és elhelyezkedik. (Igaz! Ugy van! bal felől.) De merem állítani, hogy mihelyt ez az elhelyezkedés véglegesen megtörtént, a mihez már közel állunk, az előlépési viszonyok semmivel sem lesznek kedvezőbbek, mint az államigazgatás más ágaiban. (Igaz! ügy van! bal felöl.) Erre engem az egyszerű statisztika figyelmeztet. (Halljuk! Halljuk!) A középfokú hatóságok alatt a t. igazságügyminister úr és én mit értünk ? Ertjük az előlépés azon fokozatát, midőn a bíró a királyi táblához megy, vagy az állami administratio más ágában az alkalmazottságnak azt a fokozatát éri el, midőn ezen törvényjavaslat íiomeuclaturája szerint az illető a VII. rangosztályból a Vl-ikba lép, mert ez az a közepes rangosztály, a mit ő érthetett. Hogy áll a statisztika e tekintetben? A statisztika akként áll, hogy 1018 bíróra és járásbíróra, és 63 királyi ügyészre 213 előlépési állomás vár, mert ennyi a királyi tábláknál és a curiánál alkalmazott bíráknak a létszáma. A várományosok tehát az elérendő I fokozattal szemben 4 0 /o-baii jelentkeznek. Wekerle Sándor ministerelnök és pénz| Ügyminister: 25 százalékban ! Horánszky Nándor: Azt akarom eon| statálni — lapsus linguae volt — hogy négy \ bíró vár egy táblabírói állásra. A többi állami i alkalmazottak egész területén pedig 253 állás az, a mely vár 187 előlépési állomásra, tehát majdnem minden állás után, csekély szakma kivételével, egy új állás kínálkozik. Ez természetes is. Méltóztassanak akármelyik ministerium előterjesztését nézni, azt méltóztatik látni, hogy pl. a ministeri titkároknak majdnem ugyanaz a létszáma, sőt itt-ott kevesebb a létszáma, mint a hány osztálytanácsosi állás rendszeresítve van. Az előlépési viszony tehát nem kedvezőbb a bíráknál, sőt kedvezőtlenebb. Merem állítani I azt is, hogy ha egyszer az elhelyezkedés meg-
