Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-142

142. országos ülés 1893, január 24-én, kedden. gg e szerint az emlékezetem szerint nem vehetem a dolgot úgy, hogy azt higyjem, hogy az a rendelet, melyre méltóztatott hivatkozni, effectuálva lett volna. De ha tényleg az a rendelet, Szemere belügy minister rendelete, hatályban lett volna is, akkor nézetem szerint ez praecedenst két okból nem alkot. Nem alkothat először azért, mert mint láttuk, ott a kérdést magát nem fogta fel és a házalás és az utczán való árulás között nem kellő módon distinguált. A másik indok az: ne méltóztassék elfelejteni, hogy 1848-ban rendkívüli időket, forradalmi időket éltünk, (Nagy mozgás a szélső baloldalon.) az ország kívülről és belülről jövő támadásoknak volt kitéve; természetes tehát, hog >• ily alkalomkor az ország és az állam biztonsága egészen más rendszabályokat igényelt, mint más rendes körülmények közt. Készséggel megengedem azt, hogy a t. minister úrnak az a körülmény, hogy 1848-ban ily rendelet kibocsáttatott, törvényes támpontot ad arra nézve, hogy ezt a rendeletet fentartsa; de hogyha az országnak állapotát, az országnak szellemi szükségeit, a sajtószabadság követelményeit tekintetbe veszszük, akkor be kell látói azt, hogy ennek a rendeletnek és ennek a felfogásnak fentartására semmi szükség. (Úgy van! hal felől.) És miután a t. belügy minister úr saját hatáskörében intézkedhetik, arra vagyok bátor kérni, hogy működésében a sajtó termékeinek szabad darusításával szemben sokkal szabadelvűbb felfogást méltóztassék meghonosítani. Ennyit akartam mondani. (Helyeslés a hal- és szélső báloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? Ha senki sem kíván, a vitát bezárom és miután a tétel nem támadtatott meg, azt elfogadottnak jelentem ki. Schóber Ernő jegyző (olvassa): % rovat. Országos csendőrség és a predeali nemzetközi vasúti állomáshoz kirendelt személyzet 3,581.608 forint. Tóth Aladár! Tóth Aladár: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetésnek jelen tételénél oly körülményre kívánom a t. kormány figyelmét felhívni, a mely első tekintetre jelentéktelen és alárendelt kérdésnek látszik, mégis igen figyelemre méltó, különösen a vidéki városok érdekében, melyek nagyon is utalva vannak arra, hogy az aerarium részéről kínálkozó legcsekélyebb előnyöket, hasznokat súlyosan adózó polgárságuk javára kiaknázzák. (Halljuk! Halljuk!) A belügyi kormányzat figyelmét azon lak- és férhely-bérleményekre kívánom irányítani, melyek a kincstár által a csendőrség számára a vidéken igen BÚlyos és szigorú szerződések mellett KÉPVH, NAPLÓ. 1892 -97. VIII. KÖTET. eszközöltetnek. Ezen szerződések szigora főképen a bérbeadó polgárok ellen van irányozva. Hogy a többek közt, t. ház, csak egyet említsek fel, ezen szerződések egyik chablonszeríí pontjában a kincstár — bármikor időközben — tetszés szerinti felmondhatási jogot köt ki a maga javára, holott a bérbeadó a telekkönyvileg bekeblezett szerződés leteltéig a felmondhatási jog kizárásával 3e van kötelezve. Ennek, t. ház, természetszerű folyománya az, hogy minden ilyen bérleménynél a vidéki ház- és épülettulajdonosok tartózkodnak és különösen óvakodnak minden, a csendőrparancsnokságok által óhajtott költséges átalakításokat és beruházásokat megtenni, magukat nem akarván kiszolgáltatni a szerződés szigorából keletkezhető eshetőségeknek. Ha mégis ennek daczára ilyen bérleményekbe, kecsegtetve az Ígérkező magas bértérítmény által, bemennek, úgy ezt a magas kincstárnak a helyi bérviszonyoknak meg nem felelő igen magas áron, busásan kell megfizetnie. Meggyőződésem, t. ház, hogy a kincstárnak csekélyebb scrapulositása és több jóakarata, illetőleg olyatén rendelkezése, mely szerint ezen bérlemények a vidéki polgárságra nem elriasztólag, hanem jótékonyan és áldásosán hass;\nak, úgy a költségvetés jelen tételénél ezen eljárás lényeges megtakarításokat fog eredményezni. Csak ezeket kívántam röviden a t. ház figyelmébe ajánlani. Egyébként az előirányzott összeget megszavazom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Horváth Ádám jegyző: Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. ház! A közbiztonsági rovatnál minden évben fel szoktam szólalni, mintegy serkentve a t. kormányt arra, hogy azon, még mindig meglehetős miseriákon, melyek e téren nálunk honolnak, segítsen. A volt belügyminisLer urat felkértem tavaly, hogy adjon részletesebb kimutatásokat a közbiztonsági állapotokról, mert abból a szűk materiából, mely ide terjesztetett, a közbiztonsági állapotokat megítélni úgyszólván lehetetlen. Az embernek utána kellett járni egyes vidéki városokban a csendőrségi parancsnokoknál, hogy némi tájékozást szerezzen magának arról, hogy voltaképen minők az állapotok a közbiztonság terén? Az idén kaptunk ugyan egy pár kimutatást, de ez nagyon kevés. Ez nem az, a mi egy alkotmányos államban a törvényhozás elé terjesztendő. Bátor vagyok tehát az új belttgyminister urnak e tekintetben ajánlani, tessék itt a képviselőház könyvtárában elolvasni az angol rendőrségi jelentéseket, tessék elolvasni az angol jelentést a megyékről és városokról, illetőleg a metropolitan rendőrségről Londonban, és látni 12