Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-142

88 1Í2. országos ülés 1893. melne, mert tűri azon kormányt, a mely sajtószabadságát megtörni merészkedik. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Igaz az, hogy minden nemzet oly kormányt érdemel, mint a hogy magát viseli. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Már 1867-ben vetette meg e nemzet alapját annak, hogy most már ott állunk, hogy 1848-ra úgy hivatkoznak, hogy már akkor a sajtószabadság megteremtésének első évében a kormányok titkos és alattomos úton aláásták a sajtószabadságot. Hivatkozzanak önök 1867-iki művökre, ahhoz hozzá méltó ez, de ne hivatkozzanak 1848-ra. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Nagyon jól tudom, hogy 1867-ben és 1868-ban, ha önök ily rendeleteket nem hoznak s meg nem törik Magyarország területi épségét 1868-ban a horvát kiegyezéssel, s meg nem törik Magyarország nemzeti és állami létét 1868-ban a nemzetiségi törvénynyel, három év múlva megérték volna az 1867-iki törvény megváltoztatását. Azért fokról-fokra, lépésről lépésre sülyedniök kellett (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a visszaesés felé, a mely most úgy nemzetiségi, hitfelekezeti és politikai tekintetben, mint a közerkölcsiség tekintetében is az országban beállott. Bátor voltamén ezt megmondani már 1867-ben, 1868-ban, hogy ez lesz az 1867-iki kiegyezésnek a szüleménye, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) mert a nemzetnek 1867-ben ellenkező volt a véleménye. Nézzék csak meg 1858-iki országgyűlésen megválasztott képviselők programmját. Mindnyájan az 1861-iki alapon, az 1790 iki és 1840-iki törvények által biztosított függetlenségi alapon választattak meg és az országgyűlésen ezen megválasztatásukhoz adott programmjuk ellenére alkották meg az 1867-iki kiegyezést, s ezért kellett azután 1868-ban az általam említett törvényeket is megalkotni, mert annak a 67-iki kiegyezésnek megalkotója átlátta, hogy a magyar nemzetben, a magyarok között, e hazában annak az 1867-iki kiegyezésnek biztos alapot nem teremthet addig, míg Magyarország területi épsége, nemzeti államisága és hozzáteszem még, Magyarország törvényhozói valóságos védbástya intézménye, a megyék, a városi törvényhatóságok megtörve nincsenek. Itt vannak az Önök magyarságának általános nemzetiségi, felekezeti és politikai kivált ságos viszonyai. Óhajtom, szabaduljon meg ezektől az ország alkotmányosan, függetlenül, de azzal zárom beszédemet, hogy mivel én teljesen híve vagyok hazám alkotmányos függetlenségének ezekben nevekedtem, ezekben lettem éltes, (Éljenzés a szélső baloldalon.) arra kérem a többséget és a kormányt, hogy bármely szabad szellembe január 24-én, kedden. burkolva akarja is előadni a visszaesés felé törekvő nézeteit, intézkedéseit, legyen merészsége megmondani, hogy ezt tartom hazámra, nemzetemre nézve jónak, de ne hivatkozzanak 1848-ra, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) ne takargassák ezzel magukat, mert 1848 ellentéte mindannak, a mit önök oda át óhajtanak. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Horváth Ádám jegyző: Beőthy Ákos! Beőthy Ákos: T. ház! Nekem nem lehet feladatom az előttem szólott t. képviselő úrnak előadására, a melyben egyrészt az 1867. évi kiegyezést elitélte, a mire nézve vele nem értek egyet és másrészt felsorolta a t. kormány bűnlajstromát, a mire nézve egyetértek vele, (Derültség a szélső baloldalon.) reflexiókat tenni, mert ez csakugyan túlmenne a vita keretén; azt azonban — csak egy megjegyzést teszek — el fogja ismerni t. képviselőtársam is, hogyannak az 1867-iki kiegyezésnek meg volt legalább az az előnye, hogy itt ülünk, és hogy azt a kiegyezést legális alapon támadják, és hogy alkalmunk van oly felszólalásokat hallani, mint a minőben épen most t. képviselőtársam önmagának és nekünk tetszelgett. (Derültség a baloldalon.) De csak azért szólalok fel, hogy egy rövid megjegyzést tegyek, (Halljuk!) még pedig a kérdés felvilágosításának szempontjából, mert azt vettem észre, hogy erre nézve egy bizonyos homály uralkodik. Nagyon igaz az a deák közmondás: »qui bene distinguit, bene docet«. A t. belügymimster úrnál a főhiba abban van, hogy nem distingctált eléggé ennél az egész kérdésnél, hogy nem különbözteti meg a házalást az utczán való darusítástól, a »colportage«-t a »vente sur la voie publique«-től, mint a hogy azt a franczia közigazgatási terminológia szerint Pázmándy Dénes t. barátom előadta. E két dolog közt még a rendőri és a közigazgatási felügyelet szempontjából igen lényeges különbség van, a minek következtében mindenikkel szemben más eljárást kell tanúsítani. Más eljárás és elbírálás alá tartozik, t. ház, a sajtó-termékekkel való házalás, igen egyszerűen azért, mert azoknak az embereknek, a házalóknak a működését ellenőrizni nem lehet, és ismét más szempont alá tartozik az újságoknak az utczán való elárusí tása, mert azt mindjárt rögtön rendőri felügyelet alatt lehet tartani, és hogyha visszaélés történik vele, azonnal meg lehet torolni. Épen azért t. képviselőház, a két dolgot egy szempont alá venni nem lehet. A t. minister úr hivatkozik az 1848-iki törvényre és az 1848-iki rendeletre. Emlékszem, hogy 1848-ban magam is, mint gyermek, jártam itt az utczákon, és mindenütt árusították a lapokat. Hiszen mindenütt azt kiabálták az ember fiilébe: »Friss Már czius tessék !« (Úgy van! bal felől.) Megvallva tehát az igazat,