Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-141

1*1, «mftgo8 ülés 1898. január 23-An, hétfőn. gg nálam sokkal illetékesebb férfiú van e tárgyhoz felírva, a ki ehhez szólani fog. Mi volna hát a teendő? Az, hogy a belügy miniater legfölebb magángyermek-kórházba küldhetné az illető specialistát, hogy sikereit ott legyen alkalma bebizonyítani. De a belügyminister úr ezt sem fogja tehetni, habár már is vau tudomásom róla, hogy e tekintetben intézkedett. De, azt hiszem ezt, nem fogja tehetni azért, mert ezen kórházak főorvosai és általában n fővárosi orvosi karnak csaknem túlnyomó része dr. Bors antidiphteriticonjával szemben a legellenségesebb állást foglalják el. Hogyan tehetné tehát ki magát, szerény véleményem szerint, ez az orvos annak, hogy ott, a hol ellenségei vannak, felügyelet nélkül kísérleteké: tegyen. Érzem, t. ház, hogy nagy a vád, a melyet hangoztattam, de be fogom azt bizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Itt van egy közlemény a Pesti Hírlapban 1892. márczius 4-éről, a melyben a magyar királyi orvosi egyesület gyűlése van leírva. Ebből csak szorosan a tárgyra tartozó részeket fogom felolvasni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Abban azonban ma az orvosok java része megegyezik, hogy a carbolsav használata határozottan káros és így azt elveti.« Ez lett tehát eredménye a több évi szomorú kísérletezésnek (olvassa): »Ma a torok-öblítésre mészvizet használnak; jelentékeny eredményt értek el sublimát által, a meleg g'áz belélegzését is szívesen rendelik. Ez idő szerint azonban a higanyé a főszerep. A gyógykezelés megvitatása közben több ízben szóba került a hirhedt antidiphteriticon is.« (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) »A mai ülés kiemelkedő mozzanata volt az, mikor Bókay Árpád, az egyetemen a gyógyszertan tanára ugyané kérdésre vonatkozólag nyilatkozott. Ez a nyilatkozat valahára leleplezte az agyon reclamozott csodaszert. Kitűnt ugyanis, hogy az antidiphteritico•; recipéje oly arányban tartalmaz mérgező anyagot, hogy az nemcsak gyermekre, de felnőttre is feltétlenül ölő hatású. Ezen leleplezés után, reméljük, megszűnik az orvosi tekintélyt aláásó és a közönség jóhiszeműségét kiaknázó antidiphteriticonos szereplés.« Ezen hírlapi közlemény folytán, t. ház, dr. Bors az ő antidiphteriticonjával a fővárosra és az egész országra nézve meghalt. Öt többé egyetlen szülő sem hívta, kivéve azokat a szerencsétleneket, a kiket az orvosi magasabb tudomány a kétségbeesésbe kergetett; de azok is csak akkor hívták, ha az illető orvos azt constatálta, hogy segítség már nincs, a halál a küszöbön áll és várja a gyermeket. Hogy mily értékkel bir a fővárosi orvos-egyesület ezen nyilatkozata, azt a t. ház bölcs belátására bízom. Úgy vagyok értesülve, hogy az országos közKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VIII. KÖTET. egészségügyi tanács megvizsgálta, dr. Borsnak ezen antidiphteriticonját és azon véleményt adta, hogy nemesak hogy a felnőttekre és kisdedekre nincs ölő hatással, de egészen ártalmatlan, (Halljuk! Halljuk!) Nem tudom, mit képzeljek már most, hogy mi ez ? De ha volnának is azon antidiphteriticonban ártalmas szerek, kérdem: az orvosi facultás legjelesbbjei ne tudnák, hogy bizonyos keverési és készítési mód által a szereknek egészen más a hatásuk, mint különkülön? Egy példát hozok fel. (Halljuk! Halljak!) A minister űr, mint szakértő, tudni fogja, hogy ha kezembe veszek egy darab jegeezesedett kénsavat, játszhatom vele, földhöz vághatom azt és nem lesz semmi bajom. Ugyanezt tehetem a jegeczesedett salétromsavval és a glycerinnel is. Ellenben ha e három anyag bizonyos átalakuláson vezettetik keresztül és összekevertetik, és így vágom a földhöz, akkor a következő pillanatban ezer meg ezer darabra vagyok szétszaggatva, mert ezekből áll a dynamit. Ezek után azon kérdést is vagyok bátor fölvetni, mint a törvényhozó testületnek tagja, vájjon igaz-e az, hogy dr. Bókai úr az országos közegészségügyi tanács tagja, s hogy mily jogezímen ül ezen t. orvos úr a közegészségügyi tanácsban: vájjon azon a jogezímen-e, hogy a fővárosi orvosegyesületben felfedezte és előadta, hogy dr. Bors antidiphteritieonja úgy a nagyokra, mint a kisdedekre feltétlenül öldöklő hatású, vagy azon a czímen, hogy az országos közegészségügyi tanács kimondta, hogy nemcsak nem ölő hatású, hanem ártalmatlan szer. Azt hiszem, hogy a nagy közönség megérdemli, hogy a t. belügyminister úr bennünket felvilágosítson, és ha lehet, meg is nyugtasson. Azt hiszem, bátran kimondhatom, hogy engem e kérdésben, ha nem vagyok is orvos, egyedül emberits-égem vezet e felszólalásra és hogy dr. ílors bizonyos sikereket ért el. Miután ezek szerint a nevezett orvos helyzete olyan, hogy magánkórházban alig ha mutathatja be sikereit, talán a t. minister úr felkarolhatná ügyét, és elküldhetné a vidékre, a hol a betegség a lehető legnagyobb mérvben dühöng és assistentiát is adhatna mellé. Ez nem tréfa dolog, nem csekélység. Itt nem lehet visszahúzódni. Itt tenni kell, mert vagy beválik az a szer, vagy nem. Ha beválik, akkor semmiféle kenyéririgység miatt sem szabad ezt az embert elejteni. Madarász József: Ez úgy van! (Igaz! bal felöl.) Kováts József: Addig is azonban, véleményem szerint, meg kellene tenni minden intézkedést arra nézve, hogy az orvosok e téren nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is egyöntetűleg járjanak el s ne kapkodjanak. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezek után áttérek a körorvosokra. A t. belügyminister úr föl világost