Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-140

14®. wrsíägos ftléi l&v*. jaaiir ll-én, uwftbatM. |,g ben oly intézetekkel és vállalatokkal, melyek a magyar állammal szorosabb viszonyban állanak, vagy az állam anyagi támogatásában részesülve, ennek pénzügyi garantiáit élvezik, ennek fenhatósága alatt és főfelügyelete mellett működnek, — a bíróságok oltalmát vegyék igénybe, hogy ezek a tények különösen külföldön hazánk viszonyainak félremagyarázására, szolgálnak alapul és ha nem is bizalmatlanságot, de bizonyos lehangoltságot szülnek. Azért úgy vélem, hogy hazafiúi kötelességet teljesít mindenki, a ki az anyagi érdekek terén különben is hevesebben nyilvánuló érdekösszeütközésekből származó és hazánk közállapotait bármily irányban is érintő netaláni téves nézetek vagy alaptalan vádak eloszlatásához vagy megszüntetéséhez saját hatáskörében hozzájárul. Ezen szempontok vezéreltek engem, midőn jelen interpellatiom megtételére magamat elhatároztam. A mint a lapok ide vonatkozó szűkszavú köz lései és az ezek nyomán szerzett bővebb adataim bizonyítják, a pénzügyi köröket kínosan érinti, hogy a Kassa-oderbergi vasút ellen több millió márka erejéig Németországban folyamatba tett perek során oly incidens merült fel, melynek folytán az érdekeltek a Kassa-oderberíi vasút egyik fontos pénzügyi műveletét vezető osztrák bécsi pénzintézet ellen kényíelenítve voltak a bécsi büntető törvényszéknél, illetve államügyészségnél bűnvádi feljelentést tenni, Már most megjegyzem, hogy mindaddig míg valamely ügy bírósági elbírálás tárgyát képezi nem tartom opportunusnak, hogy e házban bármely oldalról, bármiféle oly nyilatkozat tétessék, mely bizonyos befolyásolásnak volna tekinthető. De az ügy, melyről szólni kívánok, a'; bécsi államügyészség egy röviddel ezelőtt kelt határozatával befejezést nyert, és így a bírósági eljárás szempontja nem feszélyeztethet. Megjegyzem már most azt is, hogy abban a bűnvádi ügyben, melylyel bár közvetlenül a kassa-oderbergi vasút 5°/o-os elsőbbségi kötvényeinek convertálását, illetve beváltását és az új 4°/o-os kötvények piaczra hozatalát eszközlő bécsi osztrák földhitelintézet ellen, de közvetve és reputátiojában is a Kassa-oderbergi vasút támadtátott meg, az államügyészség egyrészt elévülés czímén, másrészt, mert az inkriminált tényekben a vádbeli vétség ismérveit, vagyis a büntethetőséget nem látta fenforogni, az osztrák büntető törvény és bűnvádi eljárás elveinek megfelelőleg, megszüntető határozatot hozott. Azok a szempontok azonban, a melyekből kiindulva én az ügyet szellőztetni kívánom, nem a criminalitas, hanem a honettség, a correctség kérdéseit tolják előtérbe és azt, vájjon mindazoknál a tényéknél, melyek a bűnvádi ügyben részint állíttattak, részint igazoltaknak jelentkeznek, van-e része a Kassa-oderbergi vasúttársaságnak ? De, hogy a részletekre áttérjek: a Kassaoderbergi vasút, a mint az köztudomású, az 1889. esztendő tavaszán 5°/o-os előbbségi kötvényeit, a melyek a birtokos szabad választása szerint a vasúttársaság budapesti pénztáránál vagy a megjelölt bécsi fizetési helyeken 200 forinttal ezüstben vagy 500 frankban voltak visszafizetendők, convertálta. A Kassa-oderbergi vasút a eonversio keresz ttílvitelét egy consortiumra bízta, melynek élére a consortiumban leginkább érdekelt és legna gyobb arányban participaló osztrák földhitelintézet, vagyis a bécsi »Bodencredit-Anstalt« állt. Ez intézet vezetője lett a csoport üzletének, és a eonversio alapjául szolgáló 4°/o-os kötvények kibocsátása mellett elvállalta az 5°/o-os kötvények convertálásának, illetve beváltásának eszközlését. Ezen conversioról szóló és 1888. évi. október 26-án kelt szerződésben arról az eshetőségről is történt gondoskodás, hogy az 5°/o-os elsőbbségi kötvények birtokosainak egy része uem lesz hajlandó a conversioba belemenni, erre az esetre megállapíttatott, hogy azok a kötvények, melyek egy bizonyos meghatározott időn belül convertálás végett be nem mutattatnak, kisorsoltassanak és 1891. évi január 1-én visszafizettessenek. Minthogy pedig előrelátható volt, hogy a kötvénybiríokosok nagy része, különösen a külföldiek a kötvény szövegére támaszkodva a fizetést nem 200 forintban, hanem 500 franc névértékben fogják követelni, a kassaoderbergi vasút a conversiót tárgyazó szerződésben több, mint 600.000 forintnyi alapot, vagyis fond perdut bocsájtott a bécsi osztrák Bodencredit Anstalt rendelkezésére ez intézetnek ama kötelezettsége mellett, hogy ez összeggel a kötvények kétféle névértéke folytán a visszafizetésnél előállható különbözeteket fedezi és convertálásra be nem mutatott kötvények beváltását eszközli; abban is történt megállapodás, hogy ami a 700.000 forintból megtakaríttatik ez az összeg a Kassa-oderbergi vasút éa az osztrák földhitelintézet között megosztatik. Az 5°/o-os kötvények igen tekintélyes részét nem mutatták be eonversio czéijából, úgy hogy 1889. évi julus hó 1-én az összes nem convertált darabok kisorsoitattak, ezek visszafizetésének határidejeként 1891. évi január l-re állapíttatván meg. Ez időtájt a külföldi kötvénybirtokosok között bizonyos mozgalom és elégedetlenség keletkezett; ennek tápot az a körülmény szolgáltatott, hogy midőn a kötvénybirtokosok 500 frankot aranyban követeltek a beváltásnál, ezt az