Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-140

42 ***. «ísasáf#s 1K« !••». Jftimftr »í-ín, »e*tith»t*v. később tudja meg, arról a közönség legnagyobb része hamarabb értesül hallomásból, újságból, vagy közvetlen látásból, mint az intendáns. Ezt nem tartom helyesnek; nem tartom kívánatosnak, hogy az intendáns a, nemzeti színháznál beleelegyedjék a szakszerű dolgokba, de szükségesnek tartom, hogy az intendansi tekintély ott legyen, mely mellett azon szakközegek intézkednek és ne legyenek kénytelenek azok a szakközegek íizon felősséget is magukra vállalni, a melyet az intendáns könnyen viselhet, és a mely miatt ezen szakközegek intézkedéseikben nem tudnak elmenni odáig, a meddig szükséges. Ugyanekkor bátor vagyok a t. ház figyelmét egy körülményre felhívni. Valamennyien tudjuk, hogy a legnagyobb előszeretettel ápolja mindenki a nemzeti színházat A nemzeti színház művészeit és művésznőit úgy itt e házban, mint az országban mindenütt, hogy úgy mondjam, a szeretet elfogultságával kényeztetik. De nem lehet tagadni azt sem, hogy a nemzeti színház nem az előmenetel útján van, hanem fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy ott a visszaesés jelei mutatkoznak, és e mellett nem látjuk a feltűnő új erőket, erre nézve semmiféle reális propositiok nem állanak rendelkezésünkre. A darabok megválasztásánál a kellő gondosság nincs meg. Megdöbbenéssel kell kifejezést adnom annak, hogy az eredeti darabok előadása legnagyobb részben nem örömet okoz, hanem mindig újabb és újabb csalódást. Én csak arról szólok, a mit naponta hallok és látok, Egész sorozata azoknak az eredeti daraboknak olyan, hogy senki sem tudja megérteni, mikép lehetett azokat előadni az ország első színházában. Hogy a kellő kritika nem gyakoroltatik, az nem azt teszi, hogy a sok rossz darab közt sok jó is akad, hanem azt, hogy minden rossz színműíró és poéta bátorságot vesz magának a gyenge darabok előadásának láttára, hogy ő is ; djon be egy-egy gyenge darabot. (Egy hang jobb felől: Nem fogadják él!) Ugron Gábor: Dehogy nem! Mennyi ilyen darabot adtak elő! Jókai Mór: Nem kell személyeskedni! Horváth Gyula: Szükséges e tekintetben is, hogy az intendáns a maga hatáskörében intézkedjék. Igen nehéz dolog, hogy azok a szakférfiak, legyenek azokba kritikusok, a kik részint színészek, részint írók, vagy pedig a művezető, avagy az igazgató foglaljanak el ellentétes állást írótársunkkal, vagy a szerzővel szemben s haragját egy vagy más darabja -el nem fogadása által magukra vonják. Épen arra való az intendáns, hogy ott, a hol kell, exponálja magát. Ez nincs meg. És még csak egy megjegyzést kívánok tenni. {Halljuk! Halljuk!) Én nem helytelenítem azt, a mit Éenyvessy Ferencz t. képviselő úr hebytelenített, hogy tudniillik az intendáns esetleg estélyi ad a színház helyiségeiben; a kérdés csak az,hogy azon estély által mi veszélyeztetik? Azt hiszem, hogy az operában semmi sem. Legfeljebb az történik, hogy a művészek és más körök egymáshoz közelebb hozatnak, találkozván az estélyek alkalmával, és egy társadalmi élet eleveníttetik föl. Ha kifogásolni akarok valamit az intendáns eljárásában, azt csakugyan nem kifogásolhatom, hogy egy társadalmi életet akar behozni a művészek és más körök közt. Az intendáns állása erős, hatalmas társadalmi állás s azért szükségesnek tartom, hogy olyan egyének legyenek mindig intendánsok, a kiknek erős társadalmi állásuk van, a kik ezen positiojuk egész súlyát belevive az intendánst állásba, azzal bírjanak megküzdeni emennek kellemetlenségeivel. Ezek alapján én a magam részéről a tételt megszavazom; annak adok azonban kifejez sí, hogy az eddig követett vezetési mód mellett, legyenek bármily csillámlók is a jelszavak nem fogjuk a magyar operát megteremteni és annak prosperálását elérni, hanem ellenkezőleg annak decadeutiáját, romlását és pusztulását fogjuk előidézni, a mit nem kívánok. Ennélfogva igenis szűk séges, hogy a vezetésben más utat kövessünk, szükséges, hogy a dolgok megítélésénél ne személyes momentumok határozzanak, és ne a személyes ambiűok legyenek indítók: hanem a czélszeríí és helyes intézkedés legyen mérvadó. Ezeket kívántam elmondani. {Helyeslés a hal- és ssélsóhalon ) Elnök : T. ház! Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. A belügyminister úr kíván szólni. Hieronymi Károly belügyminister : A tegnapi és mai napon felszólalt t. képviselő urak, Horváth Gyula képviselő urat kivéve, mind azt óhajtották, hogy a színházak ügye a belügyministeri tárcza keretéből kivétessék s áthelyez tessék a cultusministeriumhoz. (Halljuk! Halljuk!) Ezen kívánalommal szemben ma esak azt helyezhetem kilátásba, hogy a kormány ezzel a kérdéssel foglalkozni fog, s a jövő évi költségvetés alkalmával fog a t. háznak jelentést tenni. (Helyeslés.) Foglalkoztak azután többen a színházak igazgatási, gazdasági és pénüzgyi viszonyaival. (Haljuk! Halljuk!) A mi különösen a színházak igazgatását illeti, Fenyvessy Ferencz t. barátom tegnap azt hozta fel, hogy az intendáns önkényesen jár el, s egyenesen felhívott arra, hogy mint belügyminister szabályozzam az intendáns eljárását. Ezzel szemben bátor vagyok kijelenteni! (Halljuk! Halljuk!) hogy az intendáns hatáskörét