Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-140

1I0-, orsíá*** i!#5- ÍWt, js»«:ir «••«, sistMkatssu 43 ministeri szabályzat s utasítás állapítja meg, s egyetlen egyszer sem jutott tudomásomra, hogy az intendáns ettől eltért volna. {Úgy van! a jobboldalon.) A mi különösen az intendáns állását és ha­táskörét illeti, erre nézve meglehetős ellentétes vélemények nyilvánultak. Mert míg egyfelől Fenyvessy Ferencz t. képviselő úr lehetőleg megszorítani akarja az intendáns hatáskörét, ad­dig másfelől a többi szónok lehető széles hatás­kört kíván neki adatni. Pázmándy Dénes t. képviselőtársam egészen elítélte az intendansi rendszert, és ismételten azon megyőzödésének adott kifejezést, hogy czékze rübb lesz felügyelöket kinevezni, és pedig egyet a budapesti színházakra, s egyet a vidéki színhá­zakra. Ha gyakorlati szempontból tekintjük viszo­nyainkat, könnyű lesz a t. házat meggyőznöm arról, hogy a nemzeti színház és a magyar kir. operaház igazgatására, intendansi rendszernél ez idő szerint gyakorlatibb módot nem találhatunk. Hogyha a nemzeti színház s a magyar kir. operaház élén egy-egy szakigazgató állana és nem akarnánk intendánst tartani, a ki ezen szak­igazgatók fölött áll, kétségtelen, hogy akkor bizonyos teendőket, melyek ma az intendáns hatáskörébe tartoznak, a ministeriumnak kellene végeznie. Minthogy pedig azokat maga a belügy ­minister nem végezheti, egy, a belügyministe­riumba beosztott hivatalnak kellene azokat telje­síteni. Már pedig épen ezen felügyelői s ellen­őrzési teendők teljesítésére sokkal könnyebb találni valakit, a ki bir az azokhoz megkíván­ható tulajdonságokkal, ha intendánsnak nevez­zük ki, mintha az ilyen tulajdonokkal bíró egyént a ministeriumba hivatalnoknak akarnók kinevezni. Ez utóbbi esetben nem igen fognánk kapni oly egyént, a ki ezen feltételeknek minr­den tekintetben megfelelelne. Az adott viszo­nyok közt tehát nem tartom nélkülözhetőnek az intendáns állását. Az intendáns hatáskörét illetőleg legköze­lebb állok Horváth Gyula t. képviselő úr fel­fogásához, a ki úgy formulázta az intendáns feladatát, hogy meg kell őt bízni a színházak főigazgatásávai és felügyeletével, a ministe­riumnak nem kell ezen felügyeleti és ellenőrzési teendők részleteibe bocsátkoznia, hanem a vég­eredmények alapján és a felelősségnél fogva kell az intendánssal szemben eljárnia és a cou­sequentiákat levonnia. (Helyeslés.) Fenyvesy Ferencz: Bár csak levonnák! Hieronymi Károly belügyminister: Foglalkoztak ezután a t szónokok a színházak pénzügyiviszonyaival és ismételve felemlítették, hogy a színházak látogattsága az utóbbi időben csökkent. Ezt, t. ház, az előttem levő adatok sze­rint valónak elfogadni nem lehet. Igaz ugyan, hogy 1892-ben úgy az operaház, mint a nemzeti színház bevételei a megelőző félévhez képest némileg csökkentek, de ép így csökkentek a népszínház bevételei is, mert a múlt őszszel — épen a színházakra nézve legkedvezőbb időben — a kolera-járvány miatt a színházak látoga­tásától meglehetősen tartózkodott a közönség. (Úgy van! a jobboldalon.) Azt a következtetést tehát, hogy a nemzeti színház és az operaház látogatottsága csökkent, magából ezen körül­ményből levonni nem lehet. A mi az operaház pénzügyi viszonyait illeti, azt hiszem, nagyon helyes, a mikor szín­házi kezelésnek bírálatába bocsátkozunk, vissza­emlékeznünk azokra a nagy pénzügyi bajokra, a melyek pár év előtt az operánál fennállottak, s azokra a nagy deficitekre, melyek az opera­háznál mutatkoztak. És ha ezt teszszük, akkor megelégedéssel constatál hatjuk, hogy színhá­zaink és különösen operaházunk pénzügyi viszo­nyai az előbbi állapotokkal szemben egészen rendezettek, és ez idő szerint attól, hogy ezentúl a kezelés deficzittel fog járni, félnünk nem kell. (Helyeslés.) Áttérek most azon kérdésre, hogy ezen mű­intézeteink milyen művészeti színvonalon álla­nak. Megvallom, hogy én nem vagyok egészen tisztában az iránt, vájjon e kérdés tisztázása és eldöntése a képviselőház tanácskozásainak keretébe való-e? (Helyeslés a jobboldalon.) Mint­hogy azonban e dolog több oldalról felemlíte­tett s kapcsolatba hozatott különösen az inten­dáns személyével: ehhez a kérdéshez is kény­telen vagyok néhány szót szólani. (Halljuk.f Halljuk I) ' A nemzeti színház előadásainak színvonalá­val csak Bartók Lajos t. képviselő úr foglalko­zott, és én is azt hiszem, hogy a nemzeti szín­ház személyzete megérdemli a dicséretes meg­emlékezést ama nagy haladásért, melyet a nem­zeti színház művészeti szempontból tett. (Helyes­lés.) Mindazonáltal néhány kifogást tett — legyen szabad nekem is ezt az idegen szót használnom — az ensemble-re vonatkozólag. (Egyhang jobb felöl: Össz­játék!) Megvallom, ebben kénytelen vagyok neki igazat adni, nem gáncsból, hanem azért, mert ha már ez a dolog szóba hozatott, kár volna ezt elsimítani, mert kívánatos, hogy a nemzeti színház igazgatósá­gának és személyzetének tudomására jöjjön ezen úton is a közönségnek kritikája. (Helyeslés.) Töb­bet ezúttal erről mondani nen kívánok. (Helyeslés.) Szóba hozatoí, az előadott műveknek művészi becse is. Azt hiszem, hogy ez a vád már kevésbé irányúi a színház ellen, mert az inten­dáns csak azokat az irodalmi termékeket adathatja elő, a melyeket az irodalom előállít. A mi pe­dig az operai előadások művészi színvonalát'

Next

/
Oldalképek
Tartalom