Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-140

ím, onsáfot Més !« ja»n4r fl-én, uwwbaton. 41 Az egészen helytelen dolog volna, hogy az intendánsnak az intézkedései itt bíráltassanak, és az intendáns utasításokat kapjon a belügyministertö'l a vezetésre vonatkozólag is, attól a ministertől, a ki a vezetésbe ép oly kevéssé szólhat bele, mint a hogy nem szólhatunk mi bele. 0 is látja az eredményeket, mi is látjuk az eredményeket; utólagosan lehet bírálatot mondani, de utasításokat nem adhat. Ha adna utasításokat, no az vezetne azután még csak az igazi confusiora. (Helyeslés.) Ha tehát van valami kifogásom ebben az irányban, nekem a kifogásom az, hogy ű^y látszik — nem tudom igaz-e — igen sok intézkedésből, hogy az intendáns hatáskörébe beleavatkoznak tán a ministerium közegei, vagy általában oly faetorok, a melyek beleavatkozása nem helyes. És úgy látszik, hogy az intendáns is egyik-másik intézkedésénél nem arra hivatkozik, hogy ez az ő elhatározása volt, hanem arra, hogy vagy szabályrendeletek, vagy más utasítások nyomán cselekedett így, vagy amúgy. Magában véve nem határoz itt az sem, a mit nagyon közönbösnek tartok, hogy a színházi ügyek a belügyministeriumban hagyassanak-e míg, vagy a másikba tétessenek-e át, mert azokon az állapotokon, a melyeken Fenyvessy t, képviselőtársam segíteni akar, legkevésbbé segítene az áttétel. Bár melyik ministeriumban legyen is a színház, ha az intendáns a vezetést nem czélszerűen intézi, épen ugyanazok a hibák fognak előfordulni. (Helyeslés.) Fenyvessy Ferencz: Ezt én is mondtam! Horváth Gyula: De különben is, ha módszer volna a bajokon való segítésre az, hogy a mikor baj van az egyik ministeriumban, valamely ügygyei, ezt másik ministeriumba kell beosztani. akkor czélszeríí volna az egyházpolitikai kérdéseket, melyek a cultusministeriumbati bajt csinálnak, áttenni a honvédelmi ministeriumba, (Derültség a baloldalon.) a hol úgyis háborús kérdések forognak szóban, ott talán ezélszeríibben történnék az elintézés. (Derültség.) Fenyvessy Ferencz: Ezt senki sem mondta! Horváth Gyula: Magam részéről azt tartom, hogy igen sok felpanaszolni való van a színházi ügyeknél, és az intendáns működésében igen sok olyan van, a mi kifogásolható. A ki fogásokat nem arra alapítom, hogy ezt mondják, vagy azt mondják, hanem arra, a mit látok. Látom tudniillik azt, hogy a helyett, hogy a színházak látogatottsága növekednék, a múlthoz képest napról napra csökken, látom továbbá azt, hogy az előadások a helyett, hogy javulnának, bizony nem javulnak, és a mi a legfőbb, — mert hiszen az megtörténhetik, hogy rósz előadások a legjobb színházban is vannak, — mondom, a mi a legfőbb baj, ae az, hogy az egyöntetűség, az egyformáság ÜÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VIII. KÖTET. nincs meg. Állíthatom például, hogy láttam már az operában oly előadást, mely igazán nem hagyott semmi kívánni valót, és láttam másnap, harmadnap, vagy negyednap olyrossz előadást, hogy rémület volt nézni. (Mozgás.) Ez magában is hiba; ez a nem-egyöntetűség, ez a nem egyformaság, ez az, a mi a közönséget nem teszi állandóvá a színházak fentartására pedig állandó közönségre van szükség. A másik, a mit láttam, az, hogy az intendáns, lehet épen a legjobb intentioval, oly dolgok elvégzésére határozta el magát, a mely dolgok végzésére már állásánál fogva alkalmatlan. Meg vagyok tmlnillik róla győződve, tudom, és tudja az országban mindenki, hogy a jelenlegi intendáns zenei téren kirűnőség és kitűnő szakférfiúnak tekinthető; de hiszen az intendansi állás nem a zenei szakszerűséget kívánja meg, hanem az administrationalis szakszerűséget; azt kívánja meg, hogy ő egyáltalán a szakszerű elfogultságtól távoltartsa magát és az összes vezetésbe hozza be a szükséges kellő harmóniát. E helyett 8 legnagyobb odaadással és buzgalommal szakszerű dolgok végzésére határozta el magát, a mi által a harmo aia nagyon sokat veszt. Mert ki volna az az operaháznál, a, ki bátorságot venne magának a szakszertíleg elkövetett hibáért az intendánst bírálat alá venni? Tehát épen a szakszerű eljárása legfontosabb része, a mit egy director lenne hivatva tenni, a kellő bírálat alól ki van vonva, mert azt bíráljuk mi, a kik nem vagyunk szakemberek, de nem bírálja az, a ki illetékes volna bírálatot mondani. Azt egyáltalában nem hibáztatom az intendánsnál, hogy ő megköveteli a jogot arra, hogy alkalmazottjait szükség szerint, természetesen kárpótolva, a törvény és a szabályrendelet korlátjai közt elmozdítsa; nem azt hibáztatom, hogy czékzeriínek és okszerűnek tartotta annak idején Mahler urat elbocsájtani, hanem azt hibáztatom, hogy azt a szakerőt, a mely szükséges oda, meg nem szerezte. Fenyvessy Ferencz: Úgy van! Horváth Gyula: léhát itt a hiba. hogy az a nagy szakerő, mely annak idején ott igen czélszerűen és helyesen érvényesítette magát, nincs meg, uinc-; pótolva; az intendáns Odaadó munkássága ezt nem képes pótolni. Ezek azok a dolgok, a melyeknek elmondását szükségesnek tartottam azért, hogy ne csak egy irányban gyakoroltassák kritika, hanem más nézeteknek is adassék kifejezés. A másik, amit kifogásolok, az, hogy talán épen azért, mert itt több alkalommal kifejezés adatott annak, hogy a nemzeti színház oly jól van vezetve, hogy abba egyáltalában kár beleszólni az intendánsnak, a nemzeti színháznál az intendáns laissez-faire politikát követ. Hogy ott mi történik, azt hiszem, azt az intendáns legl