Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-140

40 1*0> arssAgés ftlés lftíA.Jftnoár 2Í-én, SíOJábatoá. 400 frt, Trencsénben 400 frt, Nagy-Szombaton 400 frt, Selmeczbányán 240 frt. Zólyomban 120 frt, Körmöczbányán 200 frt, azután hogy tovább menjek, Jolsván 100 frt, Lőcsén 150 fit, Iglón 300 frt, Dobsinán 120 frt, azután Magyarország délvidékén Nagy-Kikindán 200 frt, Lúgoson 400 frt és Oraviczán 100 frt. Ezek oly kis összegek, hogy sehol sem fizetik az igazgatónak a teremért, világításért és a színlapok nyomatásáért járó költségeit. Ez összegek voltaképen nem is segélyek, hanem alamizsnák. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Méltóztassék tehát a t. belügyminister úrnak ezt a tételt a jövő évi költségvetésben jelentékenyen emelni, mert a magyar vidéki városok megvárhatják azt, hogy akkor, midőn Budapest két színháza a civillistából járó subventióval együtt körülbelül 600.000 frtnyi segélyt kap, 16,500.000 ember művészeti igényeire ne 10.000 frt szerepeljen a költségvetében s megvárhatja az a vidéki közönség azt, hogy legíilább a főhelyeken, mint pl. Kassán, Pozsonyban, Temesváron, Péesett — Kolozsvár segélyezve van — és a Dunántúl még Sopronban magyar nemzeti színházak állíttassanak, mert ezekből fog azután kiindulni az a művészeti mozgalom, a mely n vidéki kis városokat istápolni fogja, s e városokban még az a nagy szerep is jut a magyar színészetnek, hogy az idegen múzsát, a német színészetet kiszorítsa, mert pittoyabilis állapot az, hogy midőn a magyar színészet most január 30-án Pozsonyba megy, a termet kivéve, az igazgatónak semmit sem adnak s ennek fizetnie kell a világítást, fűtést és az összes személyzetet úgy, hogy napiköltségei körülbelül 50 — 60 frtra rúgnak. S ha pl. tekintetbe veszszük azt, hogy Sopronban átjár a bécs-ujhelyi német színház igazgatója s a legjobb saisont elveszi a magyar színészet elől, lejátszsza a legjobb darabokat s akkor jön a győri magyar igazgató s talál egy kipumpolt közönséget, már egészen lejátszott reperfcoireral s ezt kénytelen ismételni, hogy — hogy úgy mondjam — kérődző színházat kell neki újból inaugurálni: szégyen reánk nézve, hogy mi még nem tudtunk annyira menni, hogy a német színészetet ki tudtuk volna küszöbölni, ha veszszük, hogy mily rendkívül kevés segélylyel lehetne a vidéki városokban, mert azoknak is az érdeke pl. 15-20.000 frttal állandó színházat fentartani. Ajánlom a t. kormánynak és belügyminister úrnak figyelmébe a vidéki színészet segélyezését s midőn e themát megérintettem, befejezésül még arra kell áttérnem, a mit Mérey Lajos t. barátom mondott, hogy méltóztassék azokat a daltársulatokat s mindenféle mutatványos embereket szigorúbban ellenőrizni, mert én ugyan megengedem, hogy ezeknek is van létjogosultságuk, t j hogy a közönség egy része szívesen látogatja ez előadásokat, de akkor, mikor különösen a magyai- művészetet kell megvédeni, hogy úgy szóljak, a midőn azt nekünk istápolnunk kell: akkor én szigorúbb rendszabályokat kérek és kérem azt, hogy a vidéken a ministerium ne engedélyezzen ilyen előadásokat, legalább ne a nélkül, hogy itt a központi szinész-egyesület meg ne hallgatná, mert ott a ministeriumban azt sem tudják, hogy megy-e az illető vidékre magyar színészet, s aztán egyszerre engedélyt adnak egy daltársulatnek vagy egy vidéki orpheumtársaságnak, akkor midőn az illető helyen van magyar színészet, és így ezek egymást rontják, már pedig nekünk bizonyos tekintetben védenünk kell a magyar színészetet. Ajánlom a t. ministeriumnak a vidéki színészet segélyezését, de eoncrét javaslatot nem teszek, ez évre már késő is volna, de a jövő budgetbe méltóztassék tetemesebb összeget felvenni. (Helyeslés.) Horváth Ádám jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. képviselőház! Megengedi a t. képviselőház, hogy miután Fenyvessy t. képviselőtársam tegnap reám hivatkozott, igen röviden néhány megjegyzést tegyek abban az ügyben, a melyben tegnap és ma történtek felszólalások: a nemzeti színház ügyében. (Halljuk! Halljuk !) Mindenekelőtt igen téved t. képviselőtársam abban, mintha a múlt évben ez ügyben tett felszólalásom a jelengi intendáns ellen lett volna irányozva. (Halljuk! Halljuk!) Az én felszólalásaimnak, a mikor dologról van szó, személyek elleni intentioja egyáltalán nincsen. Nem tartottam a mulfc évben az intendánsnak a működését egyik és másik irányban a kezelése alatt levő intézetekre nézve helyesnek, de nem irányált ez az intendáns ellen, hanem irányúit arra, hogy helyesebb, czélszerubb, okszerűbb intézkedések történ jenek. Én már a felfogásban is az igen t. barátoméval ellenkező állásponton állok, t. i. én épen abból indulok ki, hogy nem az a helyes, nem az a czélszerű, hogy az intendáns mindazon intézkedésekre nézve, a miket ő hivatott megtenni, az utasításait a belügyministertől kérje, hanem felelősség mellett lévén kinevezve, neki meg is adassék az a hatáskör, az a jogkör, hogy cselekedjék. Ha cselekedetei nem czélszerfíek, nem helyesek, akkor nagyon természetes, hogy vagy belátja, hogy nem szolgál az illető intézetnek, a melynek élén áll, vagy pedig az illető minister, a ki jogosítva van őt felelősségre vonni, felmenti őt állásától. Én egyáltalán azt hiszem, hogy az intendánsintézmény csak egyképen tartható fenn, t. i. neki az intézkedésekben a jog, a hatáskör, tel-, jesen meg kell hogy adassék, ha ez meg, adatott, akkor azután lehet az ő tényeit elbírálni.