Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-140

140. orsssítgfti ülés ISftB, január 21>én, szoatfeatan. m alapfeltételeknek megfelelünk, a melyek e tekintetben nélkül özhetlenek; de ma napság magyar nemzeti operáról ábrándozni egyike a legveszedelmesebb dolgoknak, mert az igen sok pénzbe kerülne, s mert azon pénzt elvonnók más oly czéloktól, a melyekre azokat kell, hogy költsük. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) A mi a budapesti színházi viszonyokat illeti, én mindenekelőtt elkerülhetetlen szükségesnek tartom, hogy a várszínház kivétessék a nemzeti színház kezéből, mert az mai helyzetében nem szolgál egyébre, mint segély forrásúi a nemzeti színház tagjainak, hogy ott maguknak fellépti díjakat csináljanak. Az egész világon unicum az, hogy egy állami színház elmenjen a város másik részébe és ott leszállított árakon kisebb keretekben ugyanazokat a darabokat előadja. Ilyen surrogatum, hogy úgy mondjam czigória előadások nem léteznek az egész világon. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) A nemzeti színház művészeinek jobb lesz idejüket arra fordítani, hogy tanuljanak, haladjanak, szerepeiket jobban betanulják, mert bizony a nemzeti színháznál meglehetős hanyatlás állott be. Azt a budai várszínházát pedig nem bérbe kell adni mert hiszen úgy bérbeadni, hogy attól valaki még fizessen is valamit, lehetetlenség. Hanem a mostani subventiót valamely vidéki színigazgatónak kellene adni, — hiszen a nyári színházban már úgy is vidéki színigazgatók játszanak; méltánytalan dolog tehát, azoktól elvenni a telet, — s ez által nagy művészi nemzedéket lehet teremteni egy új színház számára. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Mi panaszkodunk, — a mint Bartók Lajos t. barátom mondotta, — hogy selejtes franczia darabok nagy számmal játszatnak a nemzeti színházban. Parisban 28 színház van. Arról nem tehet az a franczia író, hogy onnét olyan darabokat hoznak ide, a melyek ott a »Palais Royab<, a »Dejazet«, a »Clugny«, szóval valamely génreszínház repertoirját képezik. De nálunk igenis a víg múzsát is fejleszteni kell, mert csupán Shakespeare-rel, Schillerrel, meg történeti darabokkal ma már a publicumot odaédesgetni nem lehet, mivel a közönségnek különféle igényei vannak s egy színháznak nemcsak a magasabb sphaerákban kell mozognia, hanem a practicu* sphaerában is: meg kell a cassát is tölteni. Ezen a bajon segítve lesz már az által is, ha a negyedik színházat, az ú. n. vígszínházat felállítják. Erre nézve azonban az initiativát első sorban a városnak és azután a kormánynak | is meg kell ragadnia; mert az a vergődés, a mely itt magánosok részéről történik, bármi tiszteletre és elismerésre méltó legyen is, czélra nem vezet. [ Ma részvény-aláírásokkal, részjegyekkel szín- I házat sohasem hoznak össze, ha pedig összehozzák, a következmény az, hogy az a színház megbukik, mert az az örökös páholyrendszer, az a rendszer, hogy a kik azt az összeget adják, maguknak jogokat formálnak, gátolja az igazgatást és rendesen az ilyen színház előbb megbukik, ha segélyezik, niintha nem segélyeznék. Méltóztassék Budapest fővárost felszólítani, hathatósan ennek támogatására serkenteni, mert számszerűleg kimutatható, hogy minden színház anyagi haszonnal jár a városra nézve. Ha ma Budapest egy milliót adna is egy színházra, az a forgalom, mely a színház által előállna a közönségben és az üzletekben, bizonyosan meghozná annak a kamatjait. Hiszen Paris egyszerre hat színházat épített a 60-as években és nagyon jól érzi magát mellette. Budapest építtette a népszínházát és kérdem: a mellett, hogy nagy hasznot tett vele a magyar művészeknek, nem tett-e közvetlenül annak az egész városrésznek, a fővárosi közönségnek és közvetve önmagának is jelentékeny hasznot? (Helyeslés a szélsőbalon.) Ki kell még terjeszkednem, t. ház, a vidéki színészetre is. (Halljuk! Halljuk!) A vidéki színészet igen elhanyagolt része a mi culturánknak. Az ember csakugyan kétségbe esik, ha látja, hogy csináltunk törvényt a kisdedóvókra, de a meglett emberek magyarosítására semmit sem tettünk. Pedig a legolcsóbb és legczélirányosabb nemzetiesítés — hogy úgy mondjam, magyarosítás — színházak által érhető el. És mi 25 esztendő ót i majdnem semmit sem tettünk e téren. Hagytuk a vidéki színészetet úgy, hogy az, mondhatni, haldoklik. Á budgetbe fel van véve erre a czélra 10.000 frt. Ez rendkívül csekély összeg. Leszek bátor a t. háznak adatokat nyújtani, hogy mi a színi egyesületben hogyan osztottuk fel azt a 10.000 irtot. (Halljuk ! Halljuk !) T. barátom téved, ha azt hiszi, hogy ezt a segélyt Magyarországon a darabokhoz mérten lehet felosztani. Nem, hanem először is az igazgatókhoz és másodszor azon vidékekhez mérten kell azt kiadni, a melyen ők mozognak. Mert vannak Magyarország-on igen gazdag városok, melyek nagyon szépen segélyezik a színészetet. Debreczen, Kecskemét, Kőrös, Arad és más ilyen tősgyökeres városok úgy is megteszik kötelességüket. De nekünk első sorban ki kell terjegz tenünk a segélyt a nemzetiségi helyekre, (Úgy van! Ugy van! a szélsőbalon.) azon apró kis városokba ott a végszéieken, északon, délen, Erdélyben és erre nézve t. ház csak egy pár adatot akarok felsorolni annak illustrálására, hogy mily csepp víz ez a segély. (Halljuk ! Halljuk!) Az egyesület hét kerületet alkotott, a melyekben e segélyt kiosztja. A segélyből pl. Nyitrára jut évenkinti négy havi működéséért az igazgatónak