Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-155

41 g 155. OTÍ'Í'ÍÉO* ülés 1898 fettfuár »-én, e'itttBrtSkfeii Méltóztassék továbbá megengedni, a t. képviselő úrnak nem volt joga azok nevében visszautasí­tani, a mit én mondtam, a kikről én beszéltem. Meit e tekintetben teljesen félreértette felszóla­lásomat. Én nem beszéltem a jelenlévőkről, ha­, nem a távollevőkről. (Úgy van! a szélső balolda­lon.) T. i. azt mondtam, hogy nincsenek jelen a tanácskozásnál, tehát nem is tudhatják, miről van "szó. Miután az absentium-ablegatusok intéz­ménye Magyarországon megszűnt, engedje meg kijelentenem: nem hiszem, hogy a távollevők megbízásából joga lett volna beszélni. Hogy pe­dig mennyire helytelen dolog az, hogy oly sok képviselő van távol, méltóztatik látni abból hogy mennyi közkincs veszett el azok számára abban, hogy a t. képviselő úr felszólalását nem élvezhették. (Hosszantartó élénk derültség a szélső­laloldalon.) És hogy mennyire szükséges, hogy jelen legyenek, a kik nincsenek itt, azt bizo­nyítja az, hogy még azok fis félreértik, vagy meg nem értik az embert, a kik itt vannak (Élénk helyeslés és derültség a bal és szélső bal­oldalon.) Vajay István: T. ház! Személyes meg­támadtatás czímén kérek szót, T. Miklós Gyula képviselő úr igen előkelő s felette élvezetes be­szédében kegyes volt az én csekélységemmel is foglalkozni, és velem szemben azon ráfogással élni, hogy neki, ha nem is szent, de meggyőző­dése, hogy én többször szavaztam nemmel, a nélkül, hogy tudtam volna, miről van szó; még a túloldalon nincs egyetlen képviselő sem, a ki igennel szavazott volna a nélkül, hogy ne tudta volna, miről van szó. A t. képviselő urnak ez nem lehet meggyőződése. Egyéni nézete és egyéni véleménye lehet, de ahhoz semmi közöm s nem törődöm azzal, hogy egyénileg mint vé­lekedik felőlem. De hogy nem lehet meggyőző­dése, azt leszek bátor ethimologice megmagya­rázni. Minden bölesészetileg iskolázott elme tudja, hogy nézet és meggyőződés közt nagy különbség Van. A nézet személyi és egyéni oko­kon nyugszik; míg* a meggyőződés tárgyi okokon. A t. képviselő úrnak tárgyi okokon nyugvó meggyőződése a felől, hogy én nemmel szavaz­tam volna oly dologban, a midőn nem tudtam, hogy miről van szó, azért nem lehet, mert e tény nem igaz. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) HoránSZky Nándor: T. ház! Ez alka­lommal, miután zárszavam is van, csak egy körülményt kívánok constatálni és pedig azért, mert az nem reám, hanem másokra vonatkozik. Es ez az, hogy a képviselő úr azt mondotta, hogy én a magyar állam alkalmazottait aljas szolgáknak mondottam, vagy tartottam, avagy beszédemből ilyes kivehető lenne. Ezeknek egyike sem történt, és beszédemből ilyes ki nem vehető', és pedig annál kevésbbé, mert éti aljas szolgák érdekében sem beszélni, sem ügyü­ket támogatni, Sem érdekeiket elősegíteni nem szoktam. (Élénk helyeslés a bál- és szélső balolda­lon.) Ezzel másoknak tartoztam s azért voltam kénytelen ezt constatálni. A mi személyemre, Vagyis ai ra vonatkozott, hogy én ez alkalommal »fenegyerekeskedtern«, arra nézve észrevételem nincs, mert én a kép­viselő úr politikai babérainak azon levelett, a melyeket ily módon és ily áron szerez, meg­tépni nem akarom. (Zajos helyeslés és élénk derült­ség a bal- és szélső baloldalon.) Miklós Gyula: Nem tudóm, hogy Ho­ránszky Nándor t. képviselő úr akármely fel­szólalásával óhajt-e babérokat szerezni; én biz­tosíthatom a t. képviselő urat, hogy az az idő bekövetkezni nem fog, a midőn én mást kép­viselnék és mondanék ebben a házban, mint a mit egyszerű, őszinte meggyőződésem érvénye­sítése parancsol, és nekem soha eszem ágába se fog jutni, felszólalásommá] ara törekedni, hogy politikai babérokat szerezzek. (Helyeslés jobb felől.) A t. képviselő úrnak tehát azt az insinuatioját, mintha arra törekedtem volna, hogy politikai babérokat szerezzek, visszautasítom (Helyeslés jobb felöl.) Vajay képviselő úrnak pedig csak az a megjegyzésem van, hogy most utólag sajnálom, hogy személyével foglalkoztam és őt megnevez­tem. De midőn a t. képviseli! úr beszédembe közbekiáltott, önkénytelenül eszembe jutott az a német közmondás: Wie der Sebeim ist, so denkt er! Minthogy a legjobban helyeselte Polónyi képviselő úrnak azt a mondását, hogy vannak képviselő urak, a kik azt Bem tudják, hogy mit szavaznak meg, önkénytelenül felmerült bennem az a gondolat, hogy bizonyosan a t képviselő úr is azok közé tartozik. (Derültség jobb felől.) Különben, mondom, véghetetlenül sajnálom, hogy személyével egyálta : ában foglalkoztam. Polónyi Géza t. képviselő úrnak pedig azzal a kijelentéssel tartozom, hogy mindaddig, míg a szabadelvű pártnak tagjai közül valaki nem desavouálja azt az álláspontomat, melyet, mint a pártnak egyik tagja, a párt védelmében elfoglaltam, mindaddig a képviselő urat nem fogom arra illetékesnek tartani, hogy leczkét adjon nekem az iránt, hogy a párt nevében be­szélni van-e vagy nincs jogom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én a szabadelvű pártot védelmez­tem meg egy insiuuatio ellen, és ezt a védelmet jogosnak tartom mindaddig, míg engem ez a párt nem desavouál. (Helyeslés jobb felől.) Bernáth Dezső jegyző: B. Andreánszky Gábor! B. Andreánszky Gábor: T. ház! Nem akarom követni az előttem szólt t. képviselő

Next

/
Oldalképek
Tartalom