Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-155

155. országos ülés 1898, februAr. 9-ón, estlto'rtWtGnt, 419 urat a személyeskedés terére, mert a törvényjavaslatot tárgyilagosan akarom megbírálni, és nem kívánom őt követni a személyeskedés terére azért sem, mert én is könnyen úgy járhatnék, hogy megsajnálnám, hogy a t. képviselő úrral egyáltalában foglalkoztam. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Midőn az 1891. költségvetés tárgyalása alkalmával innen az ellenzék padjairól sürgettem az állami és törvényhatósági tisztviselők fizetésének emelését, két foczél lebegett szemem előtt. Az egyik főczél az volt, hogy épen a legkisebb javadalmazással ellátott tisztviselők fizetése emeltessék; a másik czél pedig az volt, hogy különösen a mostohán dotált megyei tisztviselők sorsán javítsunk. Ezen két czélnak egyike f-em éretett el a törvényjavaslat által, és a ház asztalán fekvő 300 kérvény és az abban foglalt jojjos panaszok világosan mutatják azt, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot nem tekinthetjük olyan állandó intézménynek, melytől Darányi Ignácz t. képviselőtársam véleménye szerint, mely alapúi szolgálhatni, hogy később az állami és megyei tisztviselők javadalmazásának fokozatos, százalékos javítását reá építhetnénk. Az előttünk fekvő törvényjavaslattal épen a legkisebb javadalmazással bíró tisztviselők nyernek a legkevesebbet vagy épen semmit sem, a mely tisztviselőknek jobban dotálása pedig végeredményében aránylag nagyon kevés költségébe kerülne az államnak, mert ezek a tisztviselők fizetésjavításuk többletét majdnem kizárólag a jobb táplálkozásra fordítanák, és így a fogyasztási adók révén tetemes részét visszanyerné az állam annak, a mit a jobban dotálás vámján nagylelkűen áldozna. A pénzügyi bizottság jelentése azzal indokolja a kis fizetések fentartását, hogy ott többnyire oly fiatal kezdőkkel van dolgunk, a kik mire megkorosodnak, családot alapítanak, nagyobb fizetésekbe jutnak. Tegyük fel, t. ház, hogy ez csakugyan így volna, de akkor is mi lesz, és mi volt gyakran ennek következménye? Az, hogy a fiatal kezdő tisztviselő, a ki csekély fizetéséből nem képes megélni, adósságot csinál, s miután ez a hitel csak uzsora-kamatokat ismer, az ilyen adósságok következményei terhes kamatokkal és soha meg nem szűnő törlesztésekkel egész életén, egész hivatalos pályáján követi, 8 mit használ neki, hogy nagyobb fizetésbe jut, ha azt, a mit 800 frton fel fi 1 kap, hitelezői le* foglaljék. A hitelezők családját fentartani, gyermekeit neveltetni nem fogják. (Tetszés hal felöl) De van egy másik része is e tisztviselőknek. Az a rész t. i., a mely születésénél azt az ügyetlenséget követte el, hogy nagyobb connexio nélkül jutott a világra. A ki valami különös tehetséggel nincs ellátva, de a helyett egy jó adag szerénység van benne, és azt hiszi, hogy ügybuzgalommal, tudományszerzéssel és szorgalommal tudja a hiányokat pótolni, úgy jár, mint egykor Mózes, kinek az isteni gondviselés megengedte, hogy messziről belepillantson Kánaánba, az igéret földére, a hol méz és tej folyt, de bele soha sem juthatott. Az állami gondviselés ezeknek is megengedi, hogy mindennap nézzék a Kánaánt, a hol ugyan méz és tej nem folyik, de a nélkülözés legalább enyhébb alakban tűnik elő, de az igéret földjére soha be nem juthatnak. (Tetszés bal felől.) Az, t. ház, hogy az előléptetés magasabb működési körbe, ministeri kinevezéstől függ, a dolog természetéből folyik. De én azt, hogy valaki elfoglalt hivatali állásában a legegyszerűbb módon megélhessen, külön ministeri kegyelmi ténykedéstői függővé tenni nem akarom, s ezért a minimumot úgy akarnám megállapítani, hogy a tisztviselő meg is élhessen. A mi a ministeri kinevezést illeti, a t. előadó úr hivatkozik a ministeri felelősségre. Én, t. ház, azt hiszem, hogy ez, kivált a jelen alkalommal, csak elvi kijelentés értékével bír, s engedje meg a t. ház, hogy itt egy német közmondást idézzek, melyet nem tudok magyarra fordítani, mert akkor a szójáték értelmét vesztené. Ez a mondás így szól: »Was ein Minister unverantwortliches thnt, deckt er mit der minis teriellen Verantwortung«. (Derültség.) Részemről azt hiszem, s nagyon sajnálom, hogy ezen véleményemért az oktató előadó úr nekem tertiát írna be, (Élénk derültség.) de én a ministeri felelősséget addig, míg effectuálva s consummálva nem látom, nem tarthatom egyébnek, mint valódi papirmalasztnak. De, t. ház, azt tapasztaljuk, hogy ministereink és kormányaink évek hosszú során át busásan rászolgáltak a felelősségre való vonásra, de egyetlen egy esetet sem tudok arra, hogy komoly kísérlet tétetett volna a felelősségre való vonásra. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A ministeri kövér pensiot még nem tekinthetem valami nagy felelősségre vonásnak, de még arról sincs tudomásom, hogy ezen enyhébb módját a ministeri felelősségre vonásnak alkalmazták volna. Semmiféle tényért, a ministerek concret tevékenységeért vagy mulasztásért egyetlen minister sem bukott meg nálunk; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és ha talán megbukott, akkor mindjárt egy elvi kijelentőségű prqgrammváltozással kendőzték a dolgot. (Derültség. Igaz! Úgy van! bal felől.) A pénzügyi bizottság jelentése azt mondja, hogy a hivatalos fokozatok szaporítása a fiatal tisztviselőt folytonos törekvésre ösztönzi. Azt 59*