Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-155
185, •raügos liléit 1890. február 9-éa, •t&tSrtSkSn, 4, j 7 felszólalnak, még elfelejtenek egy dolgot, azt t. i., hogy a kisebb javadalmazással ellátott tisztviselők közül sok azok száma, a kik, mint napi díjnokok, most állandó állami alkalmazottak és állami elbánásban, nyugdíjban részesülnek; elfelejtik azt, hogy az ily állások legnagyobb részét európaszerte napidíjnokok látják el. Tehát igaz, hogy ez által a kisebb javadalmazású tisztviselők száma szaporodik, de azoknak a helyzete javul is, sőt sokkal jobb, mint a napidíjasoké. Tehát midőn háromezer 500 írttal javadalmazott tisztviselő közül a javaslat ezernek anyagi helyzetén javít, mikor a többi a 2400 kisebb javadalmazással biró tisztviselő közül 700 forintos fizetést valamennnyi elérhet, azon felül, ha bizonyos qualificatioknak megfelel, ezer forintig, sőt 1300 frtig terjedő állásra is eljuthat: akkor az az állítás, hogy ez a törvényjavaslat már azért is igazságtalan, mert a kisebb javadalmazása tisztviselők sorsán semmit sem segít, midőn százakra menő összegekkel emeli a magasabb díjazású tisztviselők fizetését, ez, azt hiszem, igazságos állítás nem lehet. (Helyeslés jobb felöl.) Elfelejtenek a képviselő urak még egyet, azt, hogy a legalsóbb fokozatokon levő tisztviselők legnagyobb része fiatal korban, minden qualificatio nélkül jut állásba, semmi szakvizsgát nem tesz, semmi qu?lifieatio nincs reájok nézve kimondva, csak egy van, hogy írni, olvasni tudjanak. A díjnokok azután, ha a qualificatiot megszerezték, ha például a telekkönyvvezetői álláshoz szükséges vizsgát letették, segédtelekkönyvvezetők és telekkönyvvezetőit lehetnek, és ha ismét megfelelnek azon qualificationak, a mely az irodaigazgatói állásra szükséges, 1300 frttal javadalmazott állásra, is pályázhatnak. Én tehát azt mondom, hogy a ki igazságos akar lenni, és a ki ezen kisebb javadalmazással ellátott tisztviselők helyzetét nem akarja szomorúnak festeni azért, hogy őket elkeserítse, az nem helyezkedik azon álláspontra, a melyre Horánszky Nándor t. képviselő úr helyezkedett, a midőn azt állítja, hogy a kisebb javadalmazása tisztviselők sorsa ezen törvényjavaslatban egészen negligálva van, nem állíthatja azt, hogy a pénz ügyminister úr csupán pár fiskális-szempontok által vezéreltette magát, midőn ezen javaslatot beterjesztette, nem állíthatja azért sem, mert meg van mondva a javaslatban, hogy ez nem egy végleges mfí, és nem évtizedekre szóló rendezése a tisztviselők fizetésének; ki van eiuelve, hogy ez csak egy alap akar lenni arra, hogy a mostani rendszertelenségek és helytelen aránytalanságok némileg kiegyenlíthessenek, (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) és ennek alapján aztán az állam pénzügyi viszonyainak javulása szerint lehessen egyes állásokban a tisztviselők fizetését KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. VIII. KÖTET. szintén emelni. Meg volt mondva, hogy a főtörekvés odairányúl, 'hogy a legkisebb javadalmazással biró tisztviselők összes létszáma az ország pénzügyi viszonyaihoz mérten oly magasabb fizetésben részesülhessen, a mely mellett anyagi gondokkal nem kell küzdeniök. (Helyeslés jobb felől.) Midőn tehát azt látom, hogy a kormány három és fél milliónyi áldozatot akar hozni abból a czélból, hogy a tisztviselők sorsán javítson; midőn azt látom, hogy a tisztviselők sorsán ezen törvényjavaslat által tényleg javítva lesz, nem annyira a fizecések felemelése, mint azok kiegyenlítése által, és az által, hogy egy rendszer teremtetik: nem fogadom el a képviselő urak határozati javaslatait, hanem pártolom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: Polónyi Géza képviselő úr kíván személves kérdésben szólni. Polónyi Géza: T. képviselőház!^ (Halljuk! Halljuk!) Két czímen: személyes kérdésben és szavaim értelmének helyreigazítása végett vagyok kénytelen szólni. (Hulljuk!Halljuk!) Megvallom, hogyha Miklós Gyula t. képviselő úr csupán egyéni véleményét nyilvánította volna azokban, a miket elmondott, tartózkodtam volna a felszólalástól. A. t. képviselő úr azonban súlyt kölcsönzött szavainak azzal, hogy a szabadelvű párt nevében beszélt. Nem vagyok feljogosítva arra, hogy kutassam azt, vájjon Miklós Gyula képviselő úr mennyiben vau jogosítva egy velem szemben ülő párt megbízásából beszélni... Miklós Gyula : Nem mondtam, hogy megbízásból ! Polónyi Géza ... A párt nevében. Tehát megbízás nélkül méltóztatott a nevében beszélni ! (Derültség a szélső baloldalon.) Egy dolgot azonban constatálnom keli, és ez az, hogy a t. képviselő úr azon véleményével, hogy a törvényhozás akkor fog helyesen eljárni munkálkodásában, ha engem nem hallgat meg, nem áll egyedül, ezen véleményét Tisza István képviselő úr is osztja. (Derültség a szélső baloldalon.) Vajay István: Nobile par fratrum! Polónyi Géza: Örülök, hogy constatilhatoni, hogy a párt ily rohamosan szaporodik. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) A magam részéről az ellenkező érvet szoktam osztani, t. i. meghallgatom, ha nagy áldozattal jár is, Miklós Gyula képviselő úr beszédét is. A következetesség tekintetében azonban engedje meg, hogy legalább annyi tanácscsal szolgáljak neki, hogy, ha már azt állítja, hogy akkor dolgozik helyesen a törvényhozás, ha engem meg nem hallgat, akkor ne kezdje jövőre a beszédét azzal, hogy az én álláspontomat a bíróság tekintetében pedig elfogadja, (Élénk derültség a szélső bahn.)
