Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-155

4i6 l$fe.»rMágftg ülés 1898. febnwr S.éu, MttBrtökV*.; Állíthatnak oly dolgokat, a melyeknek ellenkezőjét mindig példákkal tudjuk illustrálni? Horánszky Nándor t. képviselő úr egész felszólalásának alap-tenorja az, hogy a törvényjavaslat nem egyenletes, nem igazságos és nem méltányos. És ezt be akarja bizonyítani két idézettel. Az egyik idézet arra vonatkozik, mikor azt mondja, hogy hogyan lehet egy javaslat igazságos, a melynél megtörténhetik, hogy magasabb rangba való kinevezésnél kevesebb pénzösszeget kap az illető, és hivatkozik arra az esetre, ha valaki magasabb lakbérosztálylyal biró helyről kisebb lakbérosztálylyal biró helyre neveztetik ki magasabb állásba. Én erre nézve már megjegyeztem azt, hogy a képviselő úr tekintettel van azokra a tisztviselőkre, a kik nagy családdal, sok gyermekkel bírnak és kineveztetnek egy ilyen állásra, a kik tehát arra vannak kényszerítve, hogy gyermekeiket ismét a városba küldjék, a hol őket neveltetik. Ebben a vonatkozásban a képviselő urnak ez az állítása igaz, de különben nem áll meg, mert azt azután már senki sem fogja tagadni, hogy Budapesten pl. sokkal nehezebb a budapesti lakbérrel kijönni a tisztviselőnek, mint más helyen a kevesebb lakbérrel. A képviselő úrnak ez az állítása tehát nem felel meg az igazságnak és épen azért, azt, hogy rendszertelen a javaslat, ezzel beigazolva nem látom. De aztán még tovább megy a t. képviselő úr, és egy csodálatos ellenmondásba, jut önmagával ott, a hol a megyéknek adandó percentualis segélyezést nem akarja elfogadni és a hol ismét azt, a mit beszédjének előbbi részében mint tételt felállított, saját nyilatkozatával czáfolja meg, a midőn ezt mondja: »Méltóztassanak a törvényhatóságoknál szintén oly eombinatiot létesíteni, melynek segélyével a javítást ugyanazokra az alapokra lehetne fektetni, mint az állami alkalmazottakkal szemben, akkor az argumentum, bár igazságosnak el nem fogom ismerni, mert az arányokon változtatni akkor sem fogunk, de legalább mindenkivel szemben egyenletesen fog elbánni.« A képviselő úr tehát akkor, a mikor az állami alkalmazottakra vonatkozó javaslat ellen kellett beszélnie, folyvást azt állította, hogy az nem egyenletes, tehát nem igazságos, s akkor, a midőn a megyék percentualis segélyezése ellen akar beszélni, akkor arra hivatkozik, hogy legalább a megyei tisztviselőket is ugyanolyan elbánásban részesítse a javaslat, mint az állami tisztviselőket, mert szerinte akkor legalább az összes alkalmazottakkal szemben egyenletes lesz az elbánás. A t. képviselő úrnak ez a nyilatkozata engem két dologról győzött meg. Először meggyőzött arról, hogy akkor, a midőn azt állította, hogy az állami alkalmazottakkal szemben nem egyenletes ez az elbánás, akkor csak állított, de nem bizonyított, mert rögtön beismeri, midőn azután a percentualie segélyezés ellen akar érvelni, hogy az állami alkalmazottakra nézve a javaslat egyenletes, tehát igazságos is. Es ez érvelése a képviselő urnak engem arra indít, hogy a javaslatot általánosságban elfogadjam ; a második érvelése pedig, a hol azt akarja bebizonyítani, hogy a megyéknek adandó percenmalis segítség nem igazságos, ez engem arra indít, hogy a képviselő urnak azon határozati javaslatát, a mely vonatkozik a percentualis javításra, el ne fogadjam, mert az nem lehet igazságos. De mondott a t. képviselő úr egy dolgot, a miben igazsága van. de ez nem erre a javaslatra tartozik. Igazsága van ugyanis akkor, (Halljuk! Halljuk!) midőn azt állítja, hogy a megyéknek tizenöt évre adott dologi kiadások nem elegendők arra, hogy a megyék mai feladatuknak eleget tegyenek. De ez a kifogás nem vonatkozhatik erre a javaslatra. Hiszen itt a megyék dotatioja csak azért emeltetett ideiglenesen, hogy a rossz fizetéssel ellátott, kisebb javadalmazással biró megyei tisztviselők fizetése emelhető legyen. A megyék dotatiojának kérdése majd egy más törvényjavaslatnál lesz elbírálandó, és akkor lesz majd eldöntendő, a mikor a közigazgatásnak és a megyei administrationak reformjáról lesz szó. Mert ma nem akar mást ez a javaslat, mint ama végtelen aránytalanságot, mely a megyei és az állami tisztviselők közt fennáll, némileg enyhíteni, ideiglenesen addig, míg a reform létesül, a mikor majd véglegesen ki lehet egyenlíteni az aránytalanságot. (Helyeslés. Úgy van! jobb felöl.) De t. ház, általában az egész javaslatban nem akarjuk a fizetés-felemelést úgy inaugurálni, mintha az évtizedekre változat!anúl kifejezést nyerne ebben a javaslatban. Az egész javaslatnak az intentioja az, hogy a fizetésekben létező aránytalanságok kiegyenlítése útján egy rendszer állapíttassák meg, melynek alapján később, az állam pénzügyeinek emelkedésével, a kisebb javadalmazással biró tisztviselők fizetését még jobbai^emelni lehessen. (Úgy van! Úgy van,! jobb felöl.) És hogy a javaslatnak intentioja ez, mutatja maga az, hogy a legkisebb javadalmazással biró tisztviselők sorából ezret mindjárt kivesz a javaslat, a kiket magasabb dotatioval lát el és kilátásba helyezi, hogy a mint azt az állam pénzügyi viszonyai megengedik, ezen legkisebb javadalmazással biró tisztviselők létszámát azon az alsó fokún csökkenti, és azok magasabb fizetésben és ellátásban fognak részesí ttetni. (Úgy van! Úgy van! a jobbóldalon.) A t. kéviselő urak, midőn a kisebb javadalmazáasal ellátott tisztviselők sorsa mellett