Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-155
155. ors*ágos Ülés 18«8. íebrnár <J-éu, estttörtSkAin 4|5 És a hogy ez nem áll, épúgy nem áll a t. képviselő urnak azon állítása, hogy a fokozatos fizetésemelés igazságos volna. Ha tehát nem igazságos, az egyenletes sem lehet. A t. képviselő úr azután ismét kijelenti, hogy ebben a javaslatban nincs rendszer, mondván : oka ennek az igazságtalanságnak az, hogy ebben a javaslatban nincs rendszer. A következő mondatban pedig rögtön beismeri, ho 0 y van ebben rendszer, még pedig a lakbérrendszer. Hát igenis, nincs olyan rendszer, a mely egy kaptafára akarná ütni az összes tisztviselőket, nincs. És én épen a t. képviselő úron csodálkozom legjobban, hogy ő, a ki már látja azt a rémjelenetet is, midőn a tisztviselők szakálla, haja, sőt még a kedélye is megrendszabályoztátik, ilyen törvényjavaslathoz, mint postulatumot azt állítja föl, hogy valamennyi tisztviselő fizetése egy kaptafára üttessék, mert ez jelentené igazán csak azt a bureaucratismust, melyet önök lefestenek, de a mely Magyarországon nem létezik. Hát mi ez a törvényjavaslat, t. ház"? Ha tisztában vagyunk a törvényjavaslat intentiojával, rögtön meg fog szűnni ellene az a sok kifogás. Á t. képviselő urak az ellenzéken, különösen Horánszky és Eötvös Károly képviselő urak, nézetem szerint a legigazságtalanabb álláspontot foglalják el e javaslattal szemben, a mikor felállítanak egy ideális dolgot s ezt a javaslatot ahhoz mérik, tökéletesen megíeledkeznek arról, hogy e javaslat a ma létező legnagyobb rendszertelenséget és fizetési differentiákat óhajtja kiegyenlíteni ; sőt Eötvös Károly t. képviselő úr annyira igazságtalan ezzel a javaslattal szemben, (Ralijuk! Halljuk!) hogy az aetaporoj szobának napsugarat nélkülöző kis zugát összeköti a mennybolt fényes csillagaival s onnan szórja aztán a tisztviselői karra a legsértőbb vádat: a- férfi jellem legelső attribútumát képező férfias önérzet hiányát. A t. képviselő úr az egész tisztviselői kart az ellenzéki politika szemüvegén át nézi és megtagad tőle mindent, a mi ideális, nemes, jó, szép és hazafias és azt közönséges rubrikázó gépezetté alacsonyítja le. Ez, t. ház, a legigazságtalanabb ítélet, a melyet valaha a magyar tisztviselői karról hallottam. Én nem akarom a tisztviselői kart védelmembe venni (Felkiáltások a szélsőbalon: Ki bántotta?) Bántották Eötvös Károly és Horánszky Nándor t. képviselő urak, lefestettek oly bureaucratismust, a melyben mind szolgalelku, öntudat és önérzet nélküli rubrikázó gépek az összes tisztviselők. (Élénk mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) En elhiszem, hogy a képviselő uraknak ez nem tetszik, (Zaj.) de felolvasom mind a két beszédnek idevágó passusait. Ha az ott elmondottaknak csak egynegyed része is igaz volna, valamennyiünknek meg kellene ijednünk, hogy milyen kezekbe van a magyar közigazgatás letéve. De szerencsére ez nem igaz. (Zaj és félkiáltások a bál- és szélső ba oldalon: Hát olvassa fel! Halljuk! Halljuk! jobb felJl.) Parancsolják, hogy felolvassam? (Egy hang a szélső baloldalról: Talán okosat is hallunk belőle!) Ha a t. képviselő úr nem szól közbe, talán okosat is fog hallani, Eötvös Károly t. képviselő úr azon álláspontra helyezkedik, hogy a mai bureaueraticus rendszer megöli az egyén minden nemes érzését. Bocsánatot kérek, van a bureancratismusnak egy oly réme, a, melyet az elméletben le szoktak festeni, de én kereken tagadom, hogy Magyarország tisztviselői karát ehhez a bureaucratismushoz hasonlítani lehessen, összes tapasztalataim, s mindazon tisztviselők ismerete, kikkel valaha szerencsém volt érintkezni, azt a benyomást és meggyőződést keltették bennem, hogy semmiféle rendszer sem képes a magyar tisztviselői kart holt bnreaucratismussá és ezáltal veszedelmes homo bureaucraticussá tenni, melyen akár a homo sapiensnek összes tulajdonságait, akár a jó magyar hazafinak nemes érzéseit valaha nélkülöznők. (Tetszés jobb felől.) Én azt a meggyőződést szereztem, hogy valamint a magyar társadalom soha sem tekintette a tisztviselői kart a társadalom egy kizárt részének, és valamint a Pesti Naplót kivéve, még soha sem hallottam a tisztviselői kart páriáknak nevezni, ép úgy a tisztviselői kar sem zárkózott el soha egyetlenegy társadalmi mozgalom elöl sem, egyetlenegy társadalmi mozgalomban való részvételtől sem, és ép azért a magyar tisztviselői karnak mindig becstílésére és büszkeségére fog válni, hogy a legnyomorultabb fizetés mellett is mindig a leghűségesebben, a legpontosabban és a leghazafiasabban teljesítette eddig is kötelességét. És hogyha valamire kérem a magyai tisztviselői kart, nem arra kérem, a mire Horánszky Nándor képviselő úr kérte, hogy ne tolja, X vagy Y politikájának a szekerét, hanem arra, hogy maradjon meg a jövőben la munkaszerető, kötelességének és h izafiságának hű teljesítésélen büszke, önérzetes magyar ember, (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj a szélső baloldalon.) és szavazzon arra a politikára, a melyet meggyőződése szerint jónak, józannak, gyakorlatilag kivihetőnek s hazafiasnak tart. (Nagy zaj a balés szélsőbalon. Felkiáltások: De ha nem engedik?! Megírják, hogy melyikre szavazzon. Halljuk ! Halljuk ! jobb felől V) Hiszen a, t. képviselő urak méltóztatnak tudni, hogy épen a belvárosban egyszer a magyar tisztviselő kar buktatta meg a kormánypárti jelöltet, tehát mi elöltünk hogyan
