Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-155

414 "*• *w«*fOí liléi 1898. fefcrnflr 9-én, esRtfirtlSkBiu hálátlanság, idefajúlt . . . (Mozgás és nyugtalanság hál felől.) Vajay István : Micsoda beszéd ez ? ! (Nagy zaj) Miklós Gyula: . . - annak okát én nem vagyok képes másban keresni, mint abban az elfogultságban, melylyel a t. ellenzék mindkét vezérszónoka e javaslattal szemben viseltetett. (Mozgás hal felöl) Különösen Horánszky Nándor t. képviselő úr részéről tapasztaltam azt, a kiről legalább eddig elismertük, hogy mindig tárgyilagos volt, valahányszor nem a politikai fenegyerekeskedésben akart feltűnni. (Igaz! Úgy van! jobb felől. Nagy zaj, nyugtalanság és felkiáltások a szélső báloldalon: Bendre! Rendre!) Ha a képviselő urak kihallgattak, akkor igazat fogni) k adiii . . . (Zaj és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Bendre! Bendre! Hát itt fenegyerekek vannak!) Különösen Horánszky Nándor képviselő ár . . . Linder György: Elegáns modor! (Zaj a bal és szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) Miklós Gyula: Bocsánatot kérek, én épen azt óhajtottam hangsúlyozni, hogy meg szók tuk Horánszky képviselő úrtól, hogy ha közérdeket érintő ügyről szólott . . . Horánszky Nándor: Nem kérek belőle! Miklós Gyula: .... mely nem hír politikai vonatkozással. (Nagy zaj a bal- és szélsőbalon. Halljuk ! Halljuk !) Engem lelármázni nem lehet. Azt állítom, t. ház, hogy Horánszky Nándor képviselő úrtól meg szoktuk mindig, ha nem politikai vonatkozású beszédet mondott, lelkiismeretes tanulmányon alapuló tárgyilagos kritikát hallani s épen azért, mert ehhez voltunk szokva, csodálkozom, hogy a képviselő úr olyan beszédet tartott, mely. nézetem szerint, a legeifogúit abh, a legigazságtalanabb a javaslattal szemben; ott pedig, a hol javaslatokat tesz, a legellentmondóbb, mert beszédének egy része ellentmond a másiknak. Arra a térre nem óhajtom a képviselő urat követni, a melyen állva beszédét kezdette, hogy korteskedik, hogy felszólítja a tisztviselői kart, nevezvén őket jó uraknak, hogy önmaguk okai, hogy ha eddig rossz dotatióban, fizetésben részesültek, mert nem az Ő, hanem azon párt politikai szekerét tolták, a mely nem volt képes őket jó fizetésben részesíteni. (Zaj a bal- és szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr abból az elvből indul ki, hogy ha már negyedfél milliónyi áldozatot hozunk, akkor azt ne fecséreljük el arra, hogy elégedetlenséget okozzunk, hanem oszszuk cl úgy, hogy az elosztás méltányos, igazságos és egyenletes legyen s azzal mindenki meg legyen elégedve. És a képviselő úr azon kijelentését, hogy elégedetlenségre van fecsérelve az a pénz, egész beszédén keresztül nem indokolta mással, mint azzal, hogy 300 és néhány kérvény adatott be ezen törvényjavaslat ellen. Véírig tanulmányoztam egész beszédét és merem állítani, hogy más indok nincs erre fölhozva, mint ez. De én azt állítom, hogy az a 300 kérvény nem az elégedetlenséget jelenti, hanem jelenti az összes tisztviselői kar érdeklődését, egy jobb jövőért való küzdelmét azon pillanatban, a midőn arról van szó, hogy az ő fizetésük milyen arányban állapítíassék meg. És azt is merem állítani, hogy a képviselő úrnak abban sincs igazsága, midőn azt állítja, hogy egyik tisztviselő irigyli a másik állását és rangját. Az összes kérvények nem azt jelentik, hanem jelentik azt, hogy a tisztviselők fel akarták használni ezt az alkalmat arra, hogy a közvélemény figyelmét saját sorsukra fölhívják, hogy állásuknak, ha lehet, jobb fizetést s maguknak jobb existentiát biztosítsam k. Tehát akkor, midőn a kérvények egész halmaza a tisztviselői karnak a jobb létért való küzdelmét jelen*i, legalább is nin s igazsága a képviselő urnak, midőn ezen kérvények halmazát azon szempontból tünteti fel, hogy azzal akár a tisztviselők irígykedését egymás ellen, akár az összes tisztviselők elégedetlenségét igazolja. (Helyeslés jobb felöl.) Midőn a t. képviselő úr álláspontja ez és már maga ez az álláspont tarthatatlan, még tarthatatlanabb ennél a t. képviselő úrnak az a kijelentése, hogy a törvényjavaslat nem igazságos, mert nem egyenletes, és hogy abban semmi rendszer nincs. Azt kérdem én a t. képviselő úrtól: vájjon ha a fokozatos százalék szerint emelnők a fizetéseket, lehetne-e olyan fokozatot megállapítani, a mely minden egyes állásra nézve igazságos legyen. (Felkiáltások bál felöl: Lehet! Legalább megközelítjük!) Bocsánatot kérek, nem lehet. Ha a t. képviselő úr egy bizonyos állás fizetésének elégtelenségét documentálja, akkor az abban az állásban levő egyes tisztviselőknek a helyzetét veszi bírálat alá, pl. azt mondja, nem igazságos az, ha nagy városból vidékre áthelyezett tisztviselő kisebb lakbérilletményt kap, mint azelőtt, mert annak ismét sokkal nagyobbak a terhei azáltal, hogy gyermekeit a városba kell küldenie nevelés végett. Én azt tartom, hogy a t. képviselő úrnak ebben igaza van. Igenis vannak tisztviselők, a kik óriási hátrányt szenvednek azáltal, ha esetileg magasabb lakbér-osztálylyal bíró helyről egy kisebb lakbér-osztálylyal bíró helyre helyezik át őket, ha t. i. családosak és gyermekeiket neveltetni kívánják. ET; igaz, de ezt nem lehet általánosítani az egész osztályra, a tisztviselőknek összes számára.