Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-140
itó. omágos ülés 1891. Január 21-én, siombtUn. U: való vonzódásaival s műveivel, melyekből a a magyar szellem úgy szikrázik, mint a legősibb szittya-tűz, megmutatta, hogy szívvel lélekkel magyar volt. Hallottam, külföldön Lisztnek rapszodiáit, a magyar népdal ezen valóságos apotheosisai milyen lelkesedést idéztek elő az idegenek közt. Élőadták Wagner után, épen halála évében, SaintSaéns, Gounod, Mendelssohn és más classicus zeneírók művei után, ezeket megtapsolták, de ííeneticus lelkesedést és megismétlést csak Lisztnek műve idézett elő, miről pedig a külföldi lapok minden dicsérettel írtak: »Szent Erzsébet oratóriuma* Bécsben teljes méltánylást és diadalt aratott, míg idehaza Lisztnek ezt a remek művét, noha jól adták elő, a közönség nem igen méltányolta. Itt újítom fel tehát azt, hogy »pártolj közönség és mi haladunk!« Legyen a közönség kevesebb igényű és viseltessék több jóakarattal operánk iránt, akkor az fejlődni fog. (Úgy -van! bal felől.) Ugyancsak a jelenlegi intendáns hozott színre egy előbbeni igazgatóság alatt mellőzött nagy magyar coreograficus művet, Szabadosnak »Vióráját«, mely művészi tekintetben nagyon sikerűit. Az, hogy magyar szerzők az előző régimék alatt nem igen méltányoltatok, igenis előfordult, megeshetik talán most is kisebb mértékben, de nem tehető fel, hogy a szándékosan vagy rendszerből történik. T. ház! Mielőtt befejezném szavaimat (Halljuk! Halljuk! bal felől.) bátor vagyok még egynehány reflexiót tenni. Mellesleg megemlítem, hogy művészi szempontból igen óhajtanám, •A várszínháznak bérbeadását. Felhívom a t. belugyminister úr figyelmét a tervezett negyedik színházra, a fővárosi színházra, melyet vígszínház név alatt is emlegetnek. Ennek létrehozására egy bizottság alakúit, a melyben a közéletnek sok kiváló férfia részt vesz. Ez a bizottság erélyesen működik, részletes tervet dolgozott ki s mintegy 100.000 forintot gyűjtött össze. Azt hiszem, hogy ezen vígszínház megvalósításának előmozdításához a fővárosnak és a kormánynak is kötele-cégszerűen hozzá kell járulnia. Azt mondják, hogy ez a negyedik színház nem lesz concurrense a nemzeti színháznak. Én pedig azt óhajtom, hogy concurrense legyen, mert. ezzel^ nyessük le a nemzeti színháznak oldalhajtásait, ezzel tisztítjuk meg azon mellékszíuműágak cultiválásától, a melyek a műsor kiválóságát s egységét zavarják, {IgazUJgy van!) a melyek következtében a műsor csak péle-médet nyujt^ valóságos potde-bouillet. óhajtom, hogy ez a vígszínház, már az ezredéves kiállítás és ünnepségek alkalmával megnyíljék. Kívánatos e színház általában véve a főváros érdekéből, hogy legyen az idegeneknek egy szórakozó helyük, a hol a későn érkezők kellemesen tölthetik el idejüket, a mely szórakoztassa a modern fővárosi elemeket, különösen mozdítsa elő a polgáriasodást és a culturát bevigye azon néposztályokba is, a mely néposztályok eddig csak a népszínházban találták helyüket. Szükség van a negyedik színházra azért is, mert kev és színházunk van. A fővárosnak 500.000 lakosa mellett csak három a színháza. Már e statisztikai adat is igazolja a negyedik színház felállításának szükségét. Óhajtom ezt azért is, hogy a fővárosnak lipótvárosi részében a magyarosodást előmozdítsuk. Ls ezt nem azért mondom, mintha vádolni akarnám a Lipótváros lakóit vagy mintha feltenném, hogy hiányoznék bennök a jóakarat. Hiszen épen a lipótvárosi polgárságnak színe-java áll ennek az ügynek az élén. Én csak azt akarom kiemelni, hogy nekünk eszközöket is kell nyújtanunk arra, hogy a nemzeti ügy mentől jobban előmozdíttassék. (Helyeslés.) Ezen feltíl kívánom, hogy a kolozsvári színház azon javadalmazással szemben, melylyel jelenleg bír, bizonyos előnyökben részesíttessék. Váljék a színház különösen operai előkészítő iskolájává a m. kir. operaháznak, mert így nincs honnan reorganisalni a személyzetet s egyetlen operánk a külföldre kénytelen menni segítségért ; ha pedig az operában idegen nyelven énekelnek, szintén rossz néven veszik. Kolozsvárnak különösen idénye van arra, hogy színháza által is jelentékeny központtá váljék, mint egy főváros; mert nemzetiségi exponált^ágánál fogva önmagunkat erősítjük meg, nemzetiségünket istápoljuk, midőn Kolozsvár fényét, társas életének expensivitását s intensivitását a színház fényének emelése által előmozdítjuk. (Helyeslés.) Különben azt hiszem, hogy az n. n. házi kezelés helyett már az állami kezelés meg van állapítva, s én azt mindenesetre helyesléssel veszem tudomásul. A vidéki színházak rendezéséről óhajtottam volna még szólni, (Halljuk! Halljuk!) de ezúttal nem terjeszkedem ki egyébre, mint arra, hogy azok nagyobb mértékben segélyeztessenek. Ez a legrongyosabb hadserege Magyarországnak, sőt demoralisalt hadsereg is, mert a mely színpadon egykor magyar hősöket látott a nemzet, a honnan Kisfaludy alakjai, történetünk alakjai megelevenedve szóltak a néphez: ott most — sajnos — az operetté grassál, mert másképen nem élhet meg a vidéki színészet. Az első szerepet az általam mindenesetre igen tisztelt operetté-hősnők játszszák, míg a drámai színészet tökéletesen alárendelt, úgyannyira, hogy míg a nemzeti színház mostani személyzetét a vidékről