Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-140

35 140. orszügos ülés 1896. január Él éu szombaton. rekrutálták össze ezelőtt 15 évvel, most teljes lehetetlenség az igazgatónak legjobb akaratával is succresceutiakat találni. Kérem tehát a minister urat, méltóztassék szívén hordani a vidéki színészetnek úgy morális, mint anyagi érdekét, mert e kettő csak együtt hozhat eredményt ; azt hiszem különben, hogy Pázmándy Dénes képviselőtársam az ő ki váló mííérzékéve! s szakértelmével tüzetesen hozzá fog szólni e kérdéshez. Hogy a vidéki közönségben meg van a magas érzék a színészet fontossága iránt, hivatkozhatom Kecskemét városra, mely — azt hiszem, Horváth Ádám képviselőtársam is biztosan tudja — már régebben is több ezerre alapítványt tett színházának, s e város közönsége az alkotmányos régime 25 éves fordulóját, ő Felsége ünnepét úgy ülte meg, hogy 200.000 frt alapítványt tett egy színházra. (Élénk tetszés.) Ha a kormány méltó lesz e vidéki város nobilitásáhüz s hazafias érzetéhez, azt hiszem, hogy e téren is tovább fogunk haladni. (Tetszés a hal- és szélső halóidalon.) Bocsánatot kérek hosszadalmas szavaimért, érzem, hogy fárasztottam vele a t. házat, mert nem tudtam beszédemben elválasztani a tisztán artisticus dolgokat azoktól, a mik politikai tekintetben vann-ik helyükön. De azt hiszem, hogy vannak szavaimban közérdekű vonások is. (Hall juh! Halljuk!) Széchenyi Istvánt ünnepelték most az akadémián, a ki midőn a magyar tudományosságnak emelendő házról volt szó, egy évi jövedelmét ajánlotta fel e ezélra s a mikor valaki némi aggálylyal s talán bizonyos kicsinylésével a czélnak, kérdc, hogy »mibőí fogsz megélni ?« ő azt felelte : »Eltartanak barátaim.* A nagy Széchenyi meghozta az anyagi áldozatot, mert ő, a ki egyik legnagyobb újjáalkotója volt a magyar nemzet tetterejének, tudta, hogy a szellemnek és művészetnek hajlékai képezik a nemzet nemzetiségének igazi templomát, (Egy liang a szélső haloldalon: Erősségét!) De a mi a művészetet illeti, ezen a téren a magyar nemzetnek, mint nemzet nek soha sem volt érzéke, hogy torvényhozásilag tett volna nagyot, mindig csak egyesek. Miért nem ? ívem olyan vitális érdeke-e ez, mint bármely a politikába vagy administratioba játszó dolog? Hát mivel van hátrányban a szellem, a lelki szomjúság a testi éhség mögött? Egy állam lehet-e hatalmas, óriási alak, a melynek talán fejében nincsen velő, nincsen szellem? (Tetszés a bal- és szélső haloldalon.) Lehet- e valódi állam, mely az ő brutalitásában áll oda, mint egy Góliát, a kit parittyakővel le lehet ütni? (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Ideje, hogy a parlament tudatára ébredjen annak, hogy a tudományt és művészetet ápolni kell; ideje, hogy ha már nincs egy »ministére de beaux artst, akkor az illető szakministerek teljesítsék kötelességükön felül is hivatásukat. Ha például a múlt ministereket tekintem, ott van Szapáry ministersége. Én nem mentem Szapárynak a Hentzi-szobrot megkoszorúzni, mint pl. Rohonczy képviselőtársam mondta, hogy ott lesz, azonban nem ment el. Madarász József: Megint oda akarnak menni! Bartók Lajos: Helyesebben csak a jégünnepélyre ment el; de azt elismerem, hogy Szapárynak érzéke volt a művészetek iránt, a színháznak valódi barátja volt és sok jót tehetett és tett is. De méltóztassék a megelőző 15 év régiméjét nézni, épen úgy nem volt akkor érzék a művészet, mint nem volt érzék a magyar nemzetiségi érdekek iránt. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) És a Szapáryban boldogult néhai ministerelnök csak egyszer fordult meg a budai várszínházban a véderő vita alatt, mikor a ministerelnöki palota már nagyon kényelmetlen volt neki. (Derültség és tetszés a szélsőbalon.) A ki egy czipőt elnyűtt a színpadon, az éppen úgy vissza vágyik oda, legyen az bár intendáns, mint a minister vissza vágyik, a ki egy kabátot elnyűtt a bársonyszékben. Ilyen hazajáró lelkek vannak a színházaknál és parlamentben és ezek a maguk ideáival nyugtalanul a restauratioról álmodoznak. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbalon) Én elismerem, ,'hogy az intendansi pályán voltak olyan balszerencsések, a kiknek éppen akkor kellett megbukniuk, a mikor már beletanultak volna az intendansi feladatokba; azért én a művészetek érdekéből nem óhajtom, hogy ez folyvást ismételtessék és egy jó inteutiojú íntendatura pusztán ebből a szempontból elejtessék. Igenis óhajtom, hogy a kellő felügyelet gyakoroltassák, a hiányok pótoltassanak és mindenekelőtt szem előtt tartsák a múlt. időnek hibáit és mulasztásait szemben a magyar színművészettel. (Helyeslés abal- és szélsőbalon.) En azt hiszem, t. ház, hogy a magyar állam hivatását akkor kezdi betölteni, a mikor nem azt fogják mondani, hogy itt végződik a művelt nyugat, hanem ha a hozzánk csatlakozni hivatott népek és egyáltalában a müveit Európa azt fogja mondani, hogy Magyarországon, illetőleg Budapesten kezdődik a művelt kelet. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon Szónokot számosan üdvözlik.) Horváth Ádám jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos: T. ház! Kizárólag a vidéki magyar színészet érdekében kérek szót. A vidéki színészet magyarosító hatása nem tagadbató. De kétségtelen az is, hogy a magyarosításnál sokkal hatékonyabb, közvetlen hatása van a magyar hazafias gondolkozás ápolására, a valódi magyar