Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-154

396 154. orsüágog Illés 1991. február § án, sMréiii. pártkülönbség nélkül támogatta e javaslatokat, sőt a Kassa-oderbergi vasútnál boldogult Baross minister azt mondotta, hogy okvetlenül nyomban meg kell a javaslatokat szavazni, mert különben az egészből nem lesz semmi; a mint pedig mi azt megszavaztuk, — a pénzügyi kezelés máinem közvetlenül a ház elé tartozván, — azt hiszem, hogy ha talán saját kényelmünk rovására több időt veszünk is igénybe, annak megvizsgálása czéljából, hogy vájjon a törvényjavaslat intenti ójának a végrehajtásnál megfeleltek-e, hogy a törvény, a melyet előzékenységgel meghoztunk végrehajtatott e a maga szelleméhen: nem végzünk fölösleges munkát. (Helyeslés bal felől.) Ezt voltam bátor megjegyezni, és kijelentem újra, hogyha a t. minister úr egyszerűen azt konstatálta volna, hogy a Kassa oderbergi vasút ezen műveletben érintve nincs, a melyről kimutattam, hogy milyen természetű, tudomásul vettem volna válaszát. De minthogy a minister úr kijelentése azt az aggodalmat kelti bennem, hogy azok a bizonyos »Exploitirungs-Ritterek«, a kik bizonyos időben Magyarországot kizsákmányolási objectumnak tekintették, hogy azok a lovag urak talán még ma is oly hosszúkezűek, hogy feszélyezésbe tudják hozni Magyarország egy hatalmas állású ministerét; minthogy látom, hogy a t. minister úr nem azzal a bátorsággal és nyíltsággal válaszol, a melyet az ügy megkíván : nem veszem tudomásul válaszát. (Élénk helyeslés a bal- es a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző*. Wekerle Sándor minister elnök! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgyminister *. T. ház ! Méltóztassék megenged ni, hogy a szőnyegen forgó kérdéshez rövid néhány megjegyzést tegyek. (Halljuk!) Mi az úgynevezett valutapereket, a melyek abból keletkeztek, hogy mi akkor, a midőn az aranynak és ezüstnek értéke a paritás alapján egyforma volt, ezüstben kapott -íf mindig ezüstben fizetett köksönöket, később midőn nagyobb lett az arany értéke, aranyban nem ismertük el, hanem csak ezüstben kivántuk teljesíteni kötelezettségeinket, jogosaknak soha sem ismertük el. Egyetlen egy magyar kormány sem volt, a mely elismerte volna, hogy az ezüstben kapott kötelezettséget azért, mert az arany értéke nagyobb lett, aranyban legyen kénytelen teljesíteni. zen valuta-pereket el nem ismertük, az állam érdekében nem ismertük el, mert nagy lett volna a károsodás és így ezen valuta-perek ellen minden rendelkezésünkre álló eszközzel védekeztünk. Megjegyzem, hogy ez nem annyit tesz, hogy a mennyiben hazai bíróságaink ismernék el ezen valuta-perek jogosultságát, hazai bíróságaink ítéletét teljes mértékben tisztelni kötelesek nem volnánk, de a külföldi bíróságokkal szemben a védekezésre minden rendelkezésünkre álló eszközt felhasználtunk és felhasználtak hívatalbeli elődeink is, még pedig a törvényhozásnak folytonos tudomásával, folytonos ellenőrzésével. (Úgy van!) A Kassa-oderbergi vasútnak jelentékenyebb oly tartozásai voltak, a melyek után a fizetések ezüstben teljesíttettek, de a melyek után a fizetést a külföldön a magasabb értékű aranyban követelték. A Kassaoderbergi vasút ellen ennek alapján perek tétettek folyamatba, a melyek annyival veszélyesebb jellegtíekké váltak, minél jelentékenyebbek lettek azon összegek, a melyek az évről-évre való visszafizetésekből a Kassa-oderbergi vasútra háramoltak, a Kassa-oderbergi vasát tehát, érdekeinek megóvása végett 1887-ben vagy 1888-ban szerződést kötött, hogy a régi czímleteket új czímletekre convertálja s ezen egész conversionak nem tulaj dónk épe ni kamatmegtakarításra, hanem a valuta-perek elkerülésére volt a súly fektetve. Ha, jól emlékszem, a szerződés lényege abban állott, hogy a vasút azért, mert bizonyos consortiumnak átengedte a convertálást, bizonyos tőkenyereségben részestíl, más résztől pedig tőke tétetett le az ezen valuta-perekből eredő károsodás fedezésére, kimondatván, hogy a mennyiben ez a tőkealap, mely letétetik, a mondott czélra nem volna elégséges, a konsortium lesz kötele-í e többletet fizetni, a mennyiben pedig a letett tőke alapból még fenmaradt valami összeg, ezt a vasúttársúlatnak köteles kifizetni. A vasúttársúlatnak tehát érdekében áll az, hogy ez az alap ki ne meríttessék, mert ha az ki nem meríttetik, akkor bizonyos haszna van a vasúttársúlatnak, mert a fele őt illeti a megtakarításból. Már most, t. ház, ezen conversionalis műveletnek folyama alatt egy váddal léptek fel a eonsortiumnak egy tagja ellen, tudniillik azzal a váddal illeti a consortium egyik tagját, hogy olyan kötvényeket értékesített a külföldön, a melyek az ő tulajdonát képezték, de nem képezhették egy harmadik ember tulajdonát, s ez által károsodtak volna úgy consortialis társai, mint maga a Kassaoderbergi vasút is. Ahhoz, hogy a consortium egy ilyen tagja mit követett el, miu'án az arra illetékes bíróságok e tekintetben véghatározatot hoztak s miután a consortium ezen tagja fölött mi felügyeletet gyakorolni jogosítva nem vagyunk, hanem csak a vasút, mint szerződéses fél ellenében vagyok jogosítva ellenőrzést gyakorolni annyiban, hogy ne károsodjék, — ehhez a dologhoz nekünk semmi közünk, és ezért a kereskedelemügyi minister úr igen helyesen fejezte ki ezt, s nem vette, mint Visontai képviselő úr mondta, védelmébe a consortium illető tagját,