Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-154

392 1S4< erszfigos ülés 1891, február 8-án, gserdáa. szóra a vallomások alapján adatokkal bebizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Meszlény Lajos: Ez olyan kölyök-panama lesz! Vajay István: Mindenütt van Panama ! Visontai Soma: Mindenekelőtt megjegyzem, hogyha a t. minister úr ma azzal állott volna elő, hogy azokban a törvénysértésekben a miket én felhoztam, a Kassa-oderbergi vasút, mint magyar vállalat, nem részes, és így 8 ennélfogva, mint magyar minister, nem látja szükségesnek, hogy az ellen eljárjon én a magam részéről a választ helyeslő tudomásul vettem volna; de méltóztassék tekintetbe venni. t. ház, hogy mig a minister úr addig a pontig elért, jónak látta a legferdébb, a leghelytelenebb, a legincorreetebb tényeket bizonyos kedvezőbb világításban itt föltüntetni, a mit az államügyészség végzésével is megcselekedett. Azt kérdem, ha a minister constatálta, hogy a Kassa-oderbergi vasút az interpellatiomban említett tények áJtal nincs érintve, miért áll érdekében egy magyar ministernek e tekintélyes állásból akár magyarázgatni, akár védeni oly tényeket, melyeket egy osztrák intézet követett el? Miért áll érdekében mindent, kezdve az államügyészség határozatától végig a tények egész lánczolatán bizonyos elfogadhatóbb színben tüntetni fel? Itt van mindjárt az államügyészség határozata. Mi van e határozatban ? Sajnálom, hogy nincs itt Szilágyi igazságügyminister úr, inert okvetlenül igazat adna nekem. E határozatban, melyet a Taussig vezetése alatti BodenereditAnstait ellen beadott följelentésre hoztak, egy szó sincs arról, hogy a följelentésben egy betű hazugság is volna. Csak az van mondva, hogy a felhozott cselekmények nem subsummálhatók, a vádbeli cselekmény, vagyis az executio meghiúsításának bűnvádi cselekménye alá és ki van mondva, hogyha e cselekmények büntethetők volnának is, elévülés folytán kell, hogy megszííntettessék az eljárás. Mit bizonyít ez? Gr. Károlyi Gábor: Hogy régen loptak! (Derültség a széhobalon.) Visontai Soma: Azt bizonyítja, hogy az államügyészség nem talált alapot arra, hogy kimondja, hogy a feljelentés nem való; nem talált egy szót sem arra, hogy azt mondja, hogy, a mit a feljelentés mondott az nem igaz, hanem egyszerűen azt mondja: »Die Staatsanwaltschaft findet im Hinblicke auf des Ergebniss der gepflogenen Erhebungen keinen Grund zur weiterer Verfolgung irgend einer bestimmten Person in der Verwaltung der Ali gémein en Oesterreichischen Bodencredit-Anstalt« — (Zaj jobb felől.) most jön hogy miért — (Halljuk! Halljuk !) wegen VergehenS der Executionsvereítlung\« Ezen vádbeli cselekményt nem látja és azt mondja: »nächdem der Thatbestand des incriminirten Vergehens nicht vorliegt, a vádbeli cselekmény tényállása »nicht vorliegt«, dessen Strafbarkeit über dies durch Verjährung verlosehen wäre.« (Zaj és derültség a jobboldalon) Ne méltóztassanak nevetni, mert be fogom bizonyítani, hogy ezek nagyon is szomorú dolgok. A feljelentők úgy a mint a tények történtek elmondták azokat a bíróságok előtt. A bünteti! bíróság constatálta a tényeket, — mert bebizonyítom, hogy Taussig úr megbízottja Klemens úr maga beismerte ezeket; nem tudom tudta-e a minister úr, hogy nálam ezen vallomás hiteles másolatban van, — de az osztrák büntető-törvénykönyv azon §a alá nem subsummálható, nem képez büntetendő cselekményt az osztrák büntető-törvénykönyv szerint. Már most mit mondtam én? Interpellatiom negyedik pontjában azt mondtam: »Szándékozik-e a t. minister úr megvizsgálni, hogy a feljelentésben állított tények, ha nem is büntetendő alakban, de az általános eorrectség és honettség elveivel ellen tétbesn valósággal fenforognak-e, és hogy épen a magyar állam anyagi garaotiáját élvező és a kereskedelmi kormányzat felügyelete alá tartozó Kassa-oderbergi vasúttársaságnak ebben van-e valamely része? így áll a kérdés. A. mi pedig a büntethetőséget illeti, úgy egyenesen hivatkozom a magyar büntető törvénykönyvnek 386. §-ára, mert a mi büntető törvénykönyvünk szerint az, a mi az az Oesterreicbische Allgemeine Bodencredit-Anstalt által insenáltatott, nálunk igenis büntettetik és szószerint megfelel annak a tényállásnak, a melyet a büntető törvénykönyv körülír. Ezt voltam bátor erre nézve megjegyezni. Már most ezen természetű interpellatiomra a mint kifejtettem, és jelezni bátor voltam, a t. minister úr sem azt a beható, sem azt a nyilt, sem azt a leplezetlen választ nem adta, a melyet tőle ez esetben vártam volna. Én ugyan éreztem helyzetem feszélyezettségét, t. képviselőház, a mikor az Oesterreichiseher Bodencredit-Anstalt-ról beszéltem, mikor szemem elé állítottam azt, hogy ki annak a t. intézetnek az igazgatója, és mindjárt gondolta^, hogy azt a harmóniát még hetek óta ezen intézet ós a magyar pénzügyi kormány között keletkezett interpellatiommal talán némileg megzavarom. De midőn látom hogy nem magán, hanem állami érdekek kijátszásáról van szó, akkor én ezen szempontot nem tarthattam figyelemmel, annál kevésbbé tarthattam szemem előtt, mert méltóztassék csak tekintetbe venni, hogy az a nagy harmónia, mely a valutaszabályozásra vonatkozó műveletekre nézve a t. ministerelnökúr, és Bécsben az OesterreichischeBodencredit Anstalt .....