Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-154

ÍM erseáfäs Hés 189S, fiArutfr S-án, sierdán. 393 Wekerle Sándor ministerelnök és pénzttgyminister : Az nem áll! ne tessék azt belekeverni. Annak ehhez semmi köze ! (Halljuk ! Halljuk !) Vlsontai Soma: Engedelmet kérek, be fogom bizonyítani, igenis összeköttetésben v-an. Méltóztassék elhinni, hogyha a minister úr nem ilyen választ ad, és nem igyekszik azon intézet eljárását védeni, én arra sem reflectáltam volna, hogy az a harmónia, mihelyt a t. pénzügyminister úr Budapestre visszaérkezett, megszűnt, mert azok az ígéretek, melyek akkor ott történtek, és a melyek méltóztassanak meggyőződve lenni, a külföldi lapokban is igen sok megbeszélés tárgyát képezték, be nem következtek. (Halljuk ! Halljuk! bal felöl. Mozgás és nyugtalanság a jobboldalon.) Az a kérdés, t. képviselőház, hogy igazat mondok-e vagy sem, ha nem mondok igazat, talán nekem kell legjobban félnem, de ha igazat mondok, uem tudom felfogni, miért kell attól ukár a t. ministerelnök úrnak, akár a t. képviselőháznak tartania. (Halljuk! Halljuk! bal felől) Mondom ezt közérdekű dolognak tartom, mert a Kassa-oderbergi vasút 5°/o-os kötvényeinek conversioja nem magán pénzügyi operatiók útján történt, hanem a mint a minister úr igen jól jelezte, az 1889. X. tcz. alapján Magyarország anyagi hozzájárulása, áldozatkészségével. És mit mond a törvény indokolása? Azt mondja, a mit a minister úr felhozott, hogy a conversio ezélja első sorban az volt, hogy azokat a valutapereket a melyek kellemetlenek voltak, különösen a forgalomra, de főleg a vasúttársaságra nézve, megszünttessék. És most azt látjuk, t. ház, hogy Magyarország erre a czélra áldozatokat is hozott, és az én interpellatiom egyik fontos része annak elbírálása: vájjon ezen conversionális művelet folyamán a magyar törvényhozás intentiója figyelembe vétetett-e és vájjon azon pénz, melyet a magyar állam e czélra adott, valósággal ezen czélra fordíttatott-e vagy sem ? A törvény indokolása, — mely későbben keletkezett, mint a conversionális szerződés, mert ez a BodencreditAnstalt-tal és a többi consortiális tagok, és a Kassa-oderbergi vasút közt 1888. októberben keletkezett, ugyanakkor, a mikor az a fainosus Noth-Vertrag is keletkezett, — a melyre mindjárt fogok reflectálni, és a mely után mindjárt más világításban fognak a dolgok feltűnni, — kellő magyarázatot szolgáltat. Mi mondatik itt? Az, hogy a magyar állam összes kedvezményeivel hozzájárul ahhoz, hogy a Kassa-oderbergi vasút 5°/o-os kötvényei, mely államgarantiával bír, melynek tehát bizonyos kamatjövedelme a magyar állam pénzügyi előnyeivel és tekintélyével biztosíttatik, ezen 5°/o-os kötvények conversiojához a magyar állam is hozzájárul, de csak azon felKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. Vili. KÖTET. tétel mellett, hogy annak consortiális nyereségéből 1,600.000 forintot a consortium átenged azon czélból, hogy ezen pénzből a kamatgarantia az államnak visszatéríttessék. Itt a magyar állam az áldozatkészség állás pontjára helyezkedett, midőn azt mondja: beleegyezem abba is, minthogy külföldről a vasút igen sok perrel támadtatik meg különböző valuták czímén, én a magam zsebéből fondperduként. Lukács Béla kereskedelmi minister: Nem íoiid-perdu, hanem tartalék-alap! Visontai Soma: Majd kisül, hogy miért nevezem én fond-perdu-nek ? (Nevetés a jobb oldalon.) Nem méltóztatott olvasni, itt van előttem, hát talán még sem volt indokolt a kinevetés. Azért fond-perdu, mert a törvény indokolása azt mondja, hogy a magyar állam 700.000 forintot, illetőleg egy későbbi megállapodás szerint ennél kevesebbet, de 600.000 forintnál többet szán egyenesen arra a czélra, hogy ez tartalékalapot képezzen a valutaperek koezkázatára. (Ellenmondás jobb felöl.) De azt mondja: a mi ebből a 700.000 forintból, illetőleg a megfelelő összegből fenmarad, az az összeg egyenlő arányban felosztatik a consortium és a Kassa-oderbergi vasút, illetőleg az állam közt, a mint a törvény világosan rendeli. Tehát a mi ebből az összegből megmarad, az minket és a eonsortiumot illeti. Ebből méltóztatik látni, — és ebben tökéletesen egyetértek a minister úrral, — hogy a magyar államnak és törvényhozásnak ezélja és intentiója világosan az volt — 1889-ben, — régen történt, de jó az ily dolgokat felfrissíteni, különösen az ily eseteknél, — hogy ebből a pénzből azokat a valutakülönbözeteket fizessük, a melyek akár önkéntes egyezség, akár peres megítélés útján a társaság terhére esnek. Már most ezzel a törvénynyeí kapcsolatban keletkezett, — a mint méltóztatik a t. minister úrnak tudni, — az a conversio szerződés, a mely az 5%-os elsőbbségek eonvertálása végett létrejött és a mely 1888-ban köttetett a Kassa-oderbergi vasút, az osztrák Bodeneredit-Anstalt és a consortium egyéb tagjai között. Mi van ebben kimondva? Az érdemleges részen kívül ki van mondva még egy dolog, melyet fel kell olvasnom. Nem szívesen olvasom fel, mert annyira incorrect, annyira sajnos, hogy pénzügyi műveleteknél sem, — bármennyire közreműködnek is bizonyos pénzügyi érdekek, — ily megállapodásokat helyeselni nem lehet. Kénytelen vagyok felolvasni azt a Nach trags-Übereinkommen-t, a melyet kötöttek, s a mely így szól: Nachtrags-Übereinkoinmen. őű