Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-154

ÍM, országos ülés 1898 fobrnár 8-íin, Merd fin. 387 nem reflectálok most, hanem két, általa alaposan félreértett, — nem akarom mondani, hogy félremagyarázott, — kijelentésem helyreigazítását már most meg kell tennem. Egy szóval sem mondtam azt, t. ház, hogy a törvényjavaslatból hiányzik a hazafiság, vagy az azzal ellenkezik, hanem azt mondtam, hogy e törvényjavaslat azt a tisztviselői rendszert akarja állandósítani, melyet 1850-ben hoztak be Magyarországba egész terjedelmében, melyből pedig a magyar hazafiság hiányzott, sőt mely a magyarok kiirtását tűzte czélúl. (Igazi tJgy van! a szélsőbalon.) A másik, a mit helyre kell igazítanom, az, hogy a t. bizottsági előadó úr azt mondta, hogy az én democrataságoinmal furcsa viszonyban van az az állításom, hogy a XI. rangosztályban a curiai bíróvá lehető aljegyzők ola kárhoztatnak, hogy együvé teszik őket a vasúti kalauzzal. Biztosítom róla a t. előadó urat, hogy eszem ágában sem volt a demoeratiának sem pro sem contra való tekintetére gondolni, midőn ezt állítottam. De a t. előadó úr szórói-szóra azt mondta, iiogy azért szükséges a rangosztályba való sorozás, hogy egynemű functiót teljesítők egynemű állást foglaljanak el. Annak illustrálására hoztam ezt fel, hogy miképen lehet egynemű állás a vasúti kalauz, a zenetanitó és a jegyző? (Tetszés a szélsőbalon.) Ez se nem a democratia, se nem az aristocratia kérdése, hanem, ismétlem, csak azt kérdeztem, hogy miképen lehet ezeket egynemű állásoknak tekinteni? A mi pedig a democratiát illeti, meglehet, hogy a magyar felfogásban, tudniillik a hármas osz tályban, a magistratualis, az ofncialis és a servilis osztályban van aristocrataság, de legfeljebb csak hármas fokú, ebben a javaslatban pedig tizenegyes fokú. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Elnöki Minthogy a kereskedelmi minister úr egy interpellatióra válaszolni kíván, méltóztatik talán hozzájárulni, hogy a tanácskozást a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésben.folytassuk. (Helyeslés.) A holnapi ülés napirendje tehát meg van állapítva. Most a kereskedelmi minister úr fog válaszolni Visontai Soma képviselő úr interpellatiójára. Lukács Béla kereskedelmi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad figyelmet kémem, különösen miután rekedtségem miatt gyenge a hangom. (Halljuk! Halljuk!) Visontai Soma t. képviselő úr a ház egyik közelebbmúlt ülésében számos kérdést tartalmazó interpellatiót intézett a kereskedelmi ministerhez a Kassa-oderbergi vasút prioritásainak eonversioja körüli eljárás tárgyában. Mielőtt e kérdésekre részletesen válaszolnék, az ügy megértése és tisztázása czéljából engedje meg a t. ház, hogy némelyeket előre bocsássak. (Halljuk ! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy 1867. előtt és után a vasutak többnyire kamatbiztosítás alapján létesíttettek, oly módon, hogy az állam az illető vasútnak bizonyos kamat-jövedelmet biztosított, a mely az akkori valutának megfelelően ezüstben volt megállapítva. Időközben bekövetkeztek a valutaviszonyok terén ismeretes változások; nevezetesen Németországban behozatott az arany valuta, a mi a valuta terén lényeges átalakulásokat okozott. Ezen viszonyoknak megváltozása következtében tekintettel azon körülményre, hogy egyes vasúttársulatok által kibocsátott vasúti czímleteken nemcsak az osztrák érték ezüstben volt kitéve, hanem jelezve volt a frank-érték is, némely e sőbbäégi kötvényeknek birtokosai úgy a kamatnál, mint a tőkénél nem az ezüst, hanem az aranyban való kamat- és tőke-fizetést követelték. Az ilyen követelésekkel Szemben a magyar kormány az illető vasutak irányában azt az álláspontot foglalta el, hogy a magyar állam azt, a mit biztosított, az akkor fennállott valuta alapján, és nevezetesen ezüstben biztosította, és a vasúttársúlatoknak azon követelését, tehát, hogy a vasutak részére biztosított kamat vagy jövedelem aranyban fizettessék ki, a magyar kormány mindig elutasította. Ugyanily álláspontot foglaltak el hazai bíróságaink is. A midőn nevezetesen egyes elsőbbségi kötvénybirtokosok ugyanily igényeket támasztottak az illető vasutak irányában és ezek azon igényeket nem teljesítették, a, hazai bíróságok előtt perbe fogták az illető társulatokat: a h-izai bíróságok, fel a legmagasabb fokig egészen a curiáig, akkép döntöttek, hogy törvényeink és a kiadott engedélyokmányok alapján a prioritások tulajdonosai nincsenek jogosítva az aranyban való fizetést követelni. Ez, — mondom, — több lefolyt per eredménye, a melyet utolsó fokban is, az ország legfelsőbb bírósága megerősített. Ekkor egyes elsőbbségi kötvénybirtokosok látván, hogy sem a magyar közigazgatási hatóságok, sem a magyar bíróságok előtt vélt igényeik teljesítését nem érhetik el, külföldi bíróságoknál kezdtek el mindenféle eljárást és sikerült csakugyau külföldi bnóságok előtt olyan ítéleteket elérni, melyek értelmében az illető magyar vasúttársaságok aranyban való fizetésre elmarasztaltattak. Ebből származtak az ismeretes úgynevezett valuta-perek, melynek folytán a magyar vasutaknak külföldön mozgó járművei a külföldi bíróságok ítélete alapján lefoglaltattak. Időközben diplomatiai úton e kérdés rendezte49*