Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-154

384 1W. orsiáeos ülés J89». február 8 án, szertan. a főnökének vagy az államtitkárnak vagy a ministernek. A minister és az államtitkár rendesen olyan férfiak, a kik az ügy természetét is ismerik, nem uiúlhatlanúl szükséges ugyan, hogy ismerjék, sőt gyakran nem is ismerik, de hát alkalmas férfiak arra, hogy ismerjék. És így a szegény ministerek tehetségök szerint elköveíuek mindent arra, hogy az; ügy jól legyen elintézve, kivévén azt az esetet, ha pártérdekből rosszul kell elintéztetnie, (Derültség a szélső baloldalon.) erről azonban most nem akarok szólani; de valóban nem könnyű dolga van a mínisternek. Én valóban nem tudom, hogy iniképen végezheti ininistei elnöki dolgát a ministerelnök úr, de azt tudom, neki mint pénzügyministernek 120-150.000 ügyszáma van. Már most, hogy akár önmaga által aláírt, akár helyettesei, államtitkárjai vagy miíiisteri tanácsosai által aláírt 150,000 ügyszámot hogyan intézhet el felelősség mellett, ezt aztán fejtse meg, a ki tudja, úgy hogy ez a veszett rendszer, mely ma nálunk fennáll, se korporativ felelősséget nem nyújt, se a korporativ intézkedés meritorialis garantiáit nem nyújtja, se az individuális felelősséget lehetővé nem teszi, sőt azt meg sem engedi. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Van ebben az országban, — egyszer volt már szerencsém említeni, — a közigazgatás terén, minden hatóságot összevéve, több mint 30 millió ügy egy esztendőben, tehát a mint szintén volt szerencsém már említeni, még a ma megszületett vagy meg nem született gyermeknek is minden esztendőben már két ügye van, melyben ő megkormányoztatik és megad ministráltatik. Ez a bureaucratia rendszerének egy irtóztató hazugsága. De ha a t, bizottsági előadó úr egy kis számításba veszi azt, hogy miért van hát 30 millió ügy és azzal a 30 millió ügygyei miért kell foglalkozni az ország jobb sorsra hívatott kormányzatának és azon kormányok kiváló tisztviselőinek, és annak az irtóztató nagy apparátusnak, melynek a helyzete javítása most előttünk áll; ha azt a t. előadó úr számításba veszi, bizony rá fog jönni, hogy ez a rendszer irtóztató terheket ró társadalmunkra, a nélkül, hogy azoknak a terheknek a viselése szükséges volna, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a nélkül, hogy abból a társadalomnak valami haszna lenne, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) sőt akként, hogy abból a társadalomra csak baj, hátrány és veszély származik. (Úgy van! Úgy van! Tetszés a szélsőbalon.) Ez a bureaucratismus; ez az, mely arra törekszik, hogy a társadalom színéből kivegye a maga részét, és azt bele tegye a rubrikák közé; ez az mely arra törekszik, hogy az embert napidíj-osztály rendszerében átalakítsa homo bureaucratikuasá, mely lényegesen különbözzék Linnének a homo sapiensétől, (Úgy van ! Úgy van! Élénk tetszés a szélső baloldalonjés lényegesen különbözzék a hazafitól és a szabad embertől, és a független embertői. (Úgy van! Úgy van ! Tetszés és taps a szélső baloldalon.) Ez az a rendszer, a mely tömegszámra neveli azokat az embereket, akiknek egész életük minden vágya valami kis hivatalba jutni, a kiknek életük egész öröme abban áll, hogy egy rosszul világított és rosszul fűtött hivatalszobában egyik papirost a másik után televonalozzák és teleírják és a kikből úgy kihal az igazi ember, a függetlenség felfelé s a társadalom iránti felelősségérzet lefelé, íigy kihal az állam legszentebb érdekeihez való lelkesült ragaszkodás, sőt úgy elfajul még agyának működéíe is, hogy a mikor a csillagos eget meglátja., még azt is rebellisnek tartja, mert nem lát rajta rubrikákat, sort, rendet és rangosztályt. (Élénk tetszés.) Egy ily rendszer, mely nem ismer semmi szentet, semmi eszmeit, serami ideált, mely sokszoros ellenőrzés alatt tartja a dolgokat és embereket és épen azért semmi komoly ellenőrzé-í alatt nem tart semmit, mely folyton szaporodik, mely kormánypárti mindenhatósággal fenyegeti az államokat, de fenyegeti a koronákat is, (Úgy van! a szélsőbalon.) és mely végre, ha e veszedelmes úton és irányban minden kiigazítás és minden gyökeres kiigazítás nélkül meghagyatik, elvégre az állam kormányzati socíalizmust hozza létre : ily rendszerhez mi szakemberek, független emberek, magyarok és hazafiak, helyeslésünket nem adharjuk. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Azért magam és elvbarátaim nevében van szerencsém egy határozati javaslatot benyújtani és kérem, hogy azt elfogadni méltóztassék, a törvényjavaslatot pedig általánosságban se méltóztassék elfogadni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) (B. Bánffy Dezső elfoglalja az elnöki széket.) Határozati javaslatom a következő (olvassa): Határozati javaslat. Határozza el a t, kép viselőház, hogy az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról, é-i a megyei törvényhatóságok állami javadalmazásának felemeléséről szóló törvényjavaslatot: minthogy e javaslat az állam kormányzati és igazgatási berendezésének oly rendszerére van fektetve illetőleg oly rendszerét törekszik állandósítani, mely az úgynevezett bureaucratizmus legmerevebb rendszerét képezi s melyben a köztisztviselőknek sem a kormánynyal szemben való függetlenségük, sem a polgárokkal szemben való felelősségük intézményileg megállapítva nincs; — továbbá minthogy e javaslat az osztrák örökös tartományokban egykor fennállott absohitismus napidíj-osztály-rendszerét törekszik meghonosítani, mely elvileg is helytelen, gyakorlatilag egyálta-