Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-154

ISI, ©rszAges Más 189S. február S-án, szerdán. 383 ezen oldalára is kiterjeszsze az ő becses figyelmét. Ezen rendszer ugyanis, t. képviselőház, egyszerűen és világosan megmondva, nem egyéb, mint az úgynevezett bureaucratismus merev rendszere. (Ügy van! a szélső baloldalon.) A bureaucratismus merev rendszere van nálunk a ministeriumok beosztásában egész állami korma nyzatunk és közigazgatásunk személyzeti rendszerének felállításában mintegy megtestesítve és megvalósítva. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi a bureaucratismus? Nehéz kérdés! Ezt Rosenkranz és Trendelenburg, a mint én tudom, meg nem magyarázta, de a t. előadó úr sem magyarázta meg, hanem egyet tudok: tudom azt, hogy a midőn egykor a magyar politikai kö életnek legnagyobb elméjű és legtiszteltebb férfiai tanakodtak a felett, hogy Magyarország kormányzati berendezése jó-e vagy nem jó, azt mondották, hogy a dicasterialis kormányrendszer egyátalán nem jó, annak helyébe a ministerialis felelős rendszert kell állítani, kell pedig azért, mert az egyik corporativ dönt, határoz és intézkedik, tehát felelősségre nem vonható, míg a másik, a felelős ministeri rendszer, egyéb, más, lényeges sajátságától eltekintve, egyénileg intézkedik, tehát felelősségre vonható. A t. bizottsági előadó úr épen úgy, vagy jobban emlékszik arra az időre, arra a tárgyalásra s arra a vitára, mint én. Most vizsgálja meg a t. bi zottnági előadó úr, hogy kormányzatunknak és közigazgatásunknak az a rendszere, a mely ma fennáll, micsoda, corporativ felelősségű-e, individuális felelősségű-e és egyáltalán felelős-e valamiben? (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Lehet-e egyáltalán felelős? Nézzük meg ezt a rendszert csak külső, vagy legalább néhány marcans sajátsága szerint, mert az egész rendszerre kiterjeszkedni nincsen időm és most nincsen erőm. (Halljuk!) Ennek a rendszernek egyik sajátsága az, hogy maguk a ministerek, a kik pedig csak kormányzásra hívatvák, igen nagy terjedelemben s a társadalom roppant nagy összegű vitás kérdései felett bírói hatalmat gyakorolnak, a nélkül, hogy arra hivatásuk volna, (Ugy van! a szélső baloldalon.) a nélktík hogy arra idejük volna, a nélkül, hogy arra megfelelő szervezetük volna. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennek a rendszernek sajátsága az is, hogy a közigazgatási ügyek igen nagy részénél háromszoros, négyszeres, ötszörös, hatszoros fórumon kell kereszttílmenni egy ügynek, míg végre elintézést nyer. (Úgy van! a szébő baloldalon.) Hogy miként nyer és miért nem nyerhet máskép, talán lesz szerencsém erre is kiterjeszkedni. (Halljuk! Halljuk!) Egy harmadik sajátsága ezen rendszernek az, hogy a közérdek által felszínre hozott úgynevezett közigazgatási ügyekhez tapadó jogos magánérdekeknek megfelelő bíróságot Magyarország egézz kormányzati szervezetében nem találunk. (Úgy van! Ügy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek sajátságos jellemző vonása az, hogy van egy hatalom Magyarországon, jurisdictionalis hatalom, a főispánság, a mely a közigazgatási ügyek mezején valódi jurisdictiot gyakorol, mely mindamellett sem minősítéshez, sem felelősséghez nincs kötve s mely még ezen furcsa törvényjavaslat rendszere alól is kivételt képez, tehát még annyi rendszer sincs benne, a mennyi e javaslatban van. (Úgy van! Úgy van! Élénk derültség a baloldalon.) A t. előadó úr indokolni azt is elmulasztotta, hogy ezen rendszer alól miért vannak kivéve a főispánok, tébolyda! orvosok, szolgák, pénzügyőrök, útkaparók és egyetemi tanárok. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Mert ha a rangosztály a fizetési tételeken alapszik, akkor az útkaparók, pénzügyőrök és lipótmezei tébolyai orvosok számára a fizetés alapján ebben a 11. számban helyet lehetett volna találni. (Élénk derültség bal felől.) De ezt csak mellékesen jegyzem meg, hanem átmegyek lehető röviden arra, hogy a t. bizottsági előadó urat figyelmeztessem, mi hát voltaképen az a mi közigazgatási rendszerünk? Egy ügy például, az előadó urnak is bizonynyal tudomása szerint, felérkezik elintézés végett a központi kormányhoz. Itt a központi kormányban az ügyek nagy részének elintézésére három egymás mellett működő fórum áll fenn, az egyik a jogi, a mely a jogi véleményt adja meg hozzá, a másik a számvevői és technikai, a mely, — hogy úgy mondjam, — a számszerű és technikai véleményt adja meg, a harmadik végre, a mely intézkedik. Ez, a jogi rendszerint nem ismeri az ügy technikai és számszerű oldalát, a számvevői rendesen nem ismeri az ügy jogi oldalát; a középen intézkedő, valódi jurisdictioi közeg pedig rendszerint nem ismeri egyiket sem, (Derültség a bah és széhő baloldalon.) mert a középen működő juris iictionalis közeg rendszerint nem egyéb, mint egy fogalmazó vagy titkár. Ez a titkár elkészíti a maga munkáját, a melyben arra ügyel főleg, hogy a nyomtatással ellátott üres papirost közvetlen főnökének tetsző módon töltse ki, a titkár conceptusát átadja az osztálytanácsosnak, a ki megnézi a fogalmazványt de az ügyet magát nem, azt jóváhagyja, a stylaris hibákat, ha talál, — pedig talál — kicorrigálja, sőt kicorrigálja az orthographikus hibákat is, ha tudja, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) azután átadja a ministeri tanácsosnak. Ez szintén nem az ügyet tanulmányozza, hanem csak a referált conceptust és azt átadja